Békés megye az elmúlt évszázadokban mindig vezető szerepet játszott a magyar gabonatermesztésben és feldolgozásban. Magyarországon ezen a tájon termett a legjobb minőségű búza. Itt működtek a jelentős eredményeket elért búzanemesítők közül Mokry Sámuel és Baross László. A megye száraz- és szélmalmai, majd később gőzmalmai – első helyen is a békéscsabai István-malom – az ország legnagyobb és legkorszerűbb malmai közé tartoztak.
Békés megye élelmiszer-gazdasági feladatainak jelentősége ma sem csökkent és a jövőben is megmarad. Az élelmiszer-gazdaság tudományos és módszertani bemutatására határozták el Békéscsabán, 1974-ben, a Gabonamúzeum létrehozását.
A Gabonatröszt, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, valamint a megye mezőgazdasági üzemeinek támogatásával jött létre a jelenleg is látható múzeumi együttes. Az intézmény létrehozását javasoló határozat után, városi tanácsi költségvetésből került sor a Csabai-tanya megvételére. A tanya az Országos Műemléki Felügyelőség szakmai tanácsadása mellett hamarosan visszanyerte eredeti alakját.
A következő lépés a békéssámsoni Csókősi szélmalom áttelepítése volt a múzeum területére. A szélmalom az Országos Műemléki Felügyelőség által nyilvántartott és gondozott műemlék, a hajdani makói határhoz tartozó Csókás-pusztán állott.
Békéscsabát a 44-es számú úton Gyula felé elhagyva, rövid idő alatt a Gabonamúzeumba juthatunk.
A gabona tárolásának és feldolgozásának története az őskortól napjainkig:
A gabonafélék termesztését, hozzávetőleges számítások szerint 8000 évvel ezelőtt, a Körös-kultúra népe honosította meg ezen a vidéken. Az őket követő szkíták, kelták, szarmaták, germán és avar törzsek az állattartás mellett – kisebb-nagyobb mértékben – gabonafélék termesztésével is foglalkoztak. Gabonatároló edényeik és őrlőeszközeik hiteles régészeti ásatásokból is ismertek.
A honfoglaló magyar törzsek a Kárpát-medencébe jövetelükkor már rendelkeztek gabonatermesztési tapasztalatokkal. Anjou királyaink alatt jelentősen fejlődött a kalászos gabonák termesztése. A középkori viszonyok közötti békésebb évszázadok nagyarányú gabonatermesztésére utal a sok malom és malomhely okleveles említése a XIII-XVI. században.
Egy 1560-ban elvégzett összeírás, mely az egyházi tized beszedésének alapjául szolgált volna, már mutatja a török hódoltság okozta bizonytalan termesztési viszonyokat. Békésen és Mezőberényben még csak összeírtak egy-egy gyenge gabonatermést, de Csabán semmit, és máshol is nagyon keveset. A magyar és a török földesúrnak is történő adózás, a tizenöt éves háború hadműveletei elszegényítették a vidéket és menekülésre késztették a lakosságot. A felszabadító háborúk Gyula várának visszavételével, 1694-ben zárultak le. A termelést elvadult szántóföldeken kellett újrakezdeni. A megye újjáalakulásakor, 1715-ben még csak néhány helység települt be.
A termelés fellendítésére sokat tettek a XVIII. században megyénkben dolgozó gyakorlati gazdák, nevelők, lelkészek, így Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész, aki mezőgazdasági tanintézetet szervezett. A XIX. században Mokry Sámuel, Trefort Ágoston, Eötvös József és sokan mások igyekeztek a megye mezőgazdaságát vízrendezéssel, gépek behozatalával, vasútépítéssel, egyesületek szervezésével és alapításával előmozdítani
Cím: BékéscsabaGyulai út 65.
Tel: (+36) 66 441-026
E-mail: [email protected]
Web: http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=771
