Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya állja a sarat, s amondó, nem lehetünk elégedetlenek a dohai eredményekkel, hiszen három legjobb úszónk hiányzott a világbajnokságról, ezt pedig minden más sportág megérezné – írje a nemzetispoprt cikkében KOVÁCS ERIKA újságíró.
– Vágjunk rögtön a közepébe: hét váltószámot rendeznek az olimpián, és csak háromban indul magyar csapat. Ez azért kevés.
– Szerintem is – reagált a felvetésre Sós Csaba szövetségi kapitány. – Továbbra is tartom, hogy mindegyik váltónak reális esélye volt a kvóta megszerzésére, és ehhez még csak nem is repülőrajt kellett volna, hiszen azzal a számításoknál nem is kalkuláltam, pusztán az, hogy mindenki megússza az egyéni csúcsát. Ez nem jött össze. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy szinte mindenki edzésből érkezett Dohába, s ezt az is mutatja, hogy egyetlen világcsúcs született, és a váltók többsége a fukuokai vébén megúszott idejével szerzett kvalifikációt.
– Akkor el is érkeztünk a legfájóbb történethez: hogyan fogadta, hogy a férfi négyszer kétszázas váltónk kicsúszott a legjobb tizenhatból?
– A legjobb úszónk nem volt már ott Fukuokában, így lett az Európa-bajnok csapat a tavalyi vébén a tizenötödik. Hozzátenném, ha Milák Kristóf mégis ott lesz Párizsban, akkor sem lehet sorozatban terhelni ilyen kihagyás után, ráadásul ez a váltó az időrendben üti a férfi száz gyorsot és a férfi kétszáz pillangót, vagyis Németh Nándor és Márton Richárd egyéni számát.
– Hadd legyek a rossz zsaru: mindez mellébeszélés és a pofont nem feledteti.
– Valóban tűnhet annak, és értem is a felvetését, de biztos, hogy nem tudtunk volna Dohában jobb időt úszni, mint Fukuokában úsztunk. És csak az imádkozás maradt annak kapcsán, hogy ez legyen elég az olimpiához – nem lett elég. A másik megoldás az lett volna, hogy feláldozzuk Németh Nándor száz gyorsát például, de akkor nincs történelmi érem.
– Ha már őt említette: káprázatos sorozat végén ért fel a dobogóra. Ő váltig állítja, hogy két lábbal áll a földön, s tudja, hogy a dohai idő kevés lesz Párizsban. De biztos, hogy nem lőtte el a puskaporát már februárban?
– Biztos, hiszen nem úszott egyéni csúcsot száz gyorson. Megbízható, stabil versenyző Nándi, s bár nem érdemek alapján osztják az érmet, ha valakinek kijárt, az ő – hat éve minden nagy versenyen ott volt a legjobb nyolc között, ilyenre senki más nem volt képes a világon.
– Ez a bronz pedig azért jótékonyan elfed sok mindent…
– Akkor tegyünk tisztába valamit: a fukuokai világbajnokság után elmondtuk, minél több versenyre van szükségük a magyar úszóknak, az a cél, hogy egy nagy viadalon háromszor ússzák le jól az adott távot, és a harmadik alkalommal legyenek a leggyorsabbak. Kovács Benedek, a tavaly kétszáz háton ötödik úszónk megsérült a dohai rajt előtt nem sokkal, Márton Richárd és Németh Nándor viszont megfelelt az elvárásoknak –
értem, hogy sokan csak az érmeket nézik, de azért mi szépen csendben építjük a jövő úszósportját.
A fiúk mellett a lányokra sem lehet panaszom, hiszen Pádár Nikolett lépeget előre, jó úton jár Késely Ajna és Molnár Dóra is, Szabó-Feltóthy Eszternek pedig még egy jó helyezés is összejött Dohában.
– Akkor menjünk megint kellemetlen területre: az hogyan történhet meg, hogy valaki délelőtt úszik egy jó négyszáz vegyest, döntőbe jut, ott meg mintha nem is ugyanazt az embert látnánk?
– Holló Balázzsal ez már többedjére fordul elő, azt hiszem, ez nem sportszakmai kérdés, ettől függetlenül mérhetetlenül csalódott vagyok miatta és az úszása miatt.
– Évek, évtizedek óta hangoztatjuk, hogy Magyarország a vegyes úszók országa, ehhez képest egyetlen úszónk sem teljesítette még a szintet ebben az úszásnemben.
– Ahogy mellen sincsenek klasszisaink már évek óta. Ilyen van, ilyen előfordul, hiába akarjuk mi, ha nem találunk olyan tehetséget, aki vegyesen jó, akkor nincs, nem lesz, nem lehet vegyes úszónk.
– A váltókkal indítottunk, folytassuk is velük: a három váltó hány úszót jelent Párizsban?
– Egy-egy váltó négy embert takar, de két-két olyan úszót is nevezhetünk, akinek semmilyen szintje nincs, a feltétel az, hogy ők ússzanak is Párizsban. Vagyis ez hat plusz embert jelent, de a gyakorlatban nem feltétlenül ennyit, már csak azért sem, mert a férfi négyszer százas és a női négyszer kétszázas gyorsváltó döntőesélyes, s oda A-szintesek kellenek, olyanok is alkotják majd jellemzően a csapatot. Sokszor elmondtam már, értem és megértem, ha valakinek az olimpiai részvétel a célja, ám azzal, hogy minél többen utazunk ki, még nem megyünk messzire. Másként: a létszámot növelheti a szabály, de a sikert nem befolyásolja.
– Nyílt vízi úszóink, vagyis Rasovszky Kristóf és Betlehem Dávid remekeltek a medencében is, esetükben egyeztet a társkapitánnyal, Gellért Gáborral is Párizs kapcsán?
– Mivel mindkét úszó Szokolai László tanítványa, ő dönt majd – a fiúkkal egyetértésben. Valószínűleg elengedik a medencés számokat. Ha a nyílt víz lenne előbb az olimpiai programban, beleférne a nyolcszáz és az ezerötszáz, így kevésbé. Igen, tudom, van példa arra, hogy valaki képes mindkettőben kiválóan teljesíteni, elég csak a német Florian Wellbrockra és az olasz Gregorio Paltrinierire gondolni, ám nálunk ez még nem jött be – a tíz kilométer előtti héten kellene „felkönnyíteni” a két medencés számra, kár kockáztatni.
– A kapitány mit gondol Doha után és Párizs előtt, félig tele vagy félig üres az a bizonyos pohár?
– Megértem én, hogy sokan nagy pofonként élik meg a férfi négyszer kétszázas gyorsváltó kiesését, én is meg voltam győződve arról, hogy elég lesz a kvalifikációnkhoz a fukuokai eredmény, hiszen az egy erős idő volt – két csapat beelőzött. Fújhatjuk ezt a nótát még egy ideig, és mi fújjuk is, de akkor is értse meg mindenki, hogy az egyéni sikereket nem kockáztathatjuk a váltókért, márpedig az olimpiai program olyan, hogy ott még Milák Kristóffal a sorainkban sem tudtuk volna hangsúlyossá tenni ezt a váltószámot. Én nem vagyok elégedetlen, hiszen három legjobbunk nem volt ott Dohában, mégis úsztunk tizenöt döntőt, szereztünk egy bronzot – vegyük ki bármelyik sportágból a három legjobbat, s nézzük meg, hová jut egy világbajnokságon!
Négy férfi kardvívónk már garantáltan utazik
Szilágyi Áronék mellett női kard- és férfi párbajtőrcsapatunk lehet ott Párizsban.
A vívók kvalifikációs időszaka március 31-én zárul, s reményeink szerint akkor azt rögzíthetjük, hogy akárcsak Tokióban, Párizsban is három csapatunk lehet ott –
Japánban férfi és női kardozóink mellett női tőrözőink harcolták ki az indulás jogát, ezúttal a harmadik gárda vélhetően a férfi párbajtőrözőké lesz, bár a női tőrözőknek is mutatkozik még egy egészen aprócska esély.
A Szilágyi Áron vezette férfi kardcsapat viszont másfél hete, a tbiliszi világkupa-viadalon szerzett ezüsttel betonbiztossá tette a párizsi kvótáját, s azt tulajdonképpen már a női kardválogatott is a kezében tartja, egészen elképesztő forgatókönyvnek kellene megvalósulnia ahhoz, hogy az együttes ne legyen ott Franciaországban.
Férfi párbajtőrcsapatunk is kedvező helyen áll a kvalifikációs ranglistán, és pozícióját a hétvégi heidenheimi világkupa-viadalon tovább erősítheti.
Azok az országok, amelyek csapatban nem kvalifikálnak, egy egyéni indulót küldhetnek harcba – már ha jó helyen áll az adott vívó a rangsorban: e tekintetben női párbajtőrben Kun Anna pástra lépése már-már biztosnak tűnik, míg a tőrözőknél Pásztor Flóra és Dósa Dániel áll kvótás helyen.
Öt csapatunkból kettő már biztosan ott lesz Párizsban, egy pedig biztosan nem
Igazi drámával kezdődött a 2024-es év az olimpiai részvételre pályázó válogatottjainknak.
A soproni selejtezőtornán a magyar női kosárlabda-válogatott 81–75-re legyőzte Japánt, amivel a kijutás küszöbére került, a párizsi részvételhez azonban még le kellett győznie a spanyolokat, akik már tét nélkül játszhattak ellenünk. Székely Norbert együttese remekül játszott, 22 ponttal is vezetett, és úgy nézett ki, 44 év után kijut az olimpiára – az utolsó negyedben azonban látványos összeomlás következett, amire senki sem számított, a magyar csapat 73–72-re kikapott, így emlékezetes körülmények között bukta el az olimpiai részvételt.
A vereség másnapján viszont máris ünnepelhettünk, ugyanis a magyar női vízilabda-válogatott a dohai vizes világbajnokság negyeddöntőjében szétlövéssel legyőzte a világ- és Európa-bajnok hollandokat, ezzel megszerezte az olimpiai kvótát, csatlakozva a férfiakhoz, akiknek a tavalyi világbajnoki címük ért párizsi részvételt. Ráadásul a teher alól felszabadulva együttesünk egészen a döntőig menetelt, amelyben csak az elmúlt évtized egyeduralkodója, az Egyesült Államok tudta megállítani, egyetlen góllal többet dobva.
Két nemzeti együttesünk még versenyben van az olimpiai részvételért, és mindkettő hazai környezetben szerezheti meg az indulás jogát. Március közepén Tatabányán rendeznek férfi kézilabda olimpiai selejtezőtornát, amelyen Európa-bajnoki ötödik csapatunk Tunéziával, Norvégiával és Portugáliával csap össze, a négy gárdából csak kettő jut ki. A nők áprilisban Debrecenben játszanak Kamerunnal, Japánnal és Svédországgal, a négyből itt is két válogatott kvalifikál Párizsba.
V. SZ.
