Sokáig úgy tartották, hogy az Antarktisz jeges vizei „cápamentes zónának” számítanak. A tudományos konszenzus szerint a fagypont közeli hőmérséklet, a különleges vízrétegződés és az elszigetelt ökoszisztéma nem kedvez ezeknek a ragadozóknak. Most azonban egy ritka felvétel alapjaiban kérdőjelezheti meg ezt a feltételezést.
2025 januárjában a Minderoo–UWA Mélytengeri Kutatóközpont kamerája a Déli-Shetland-szigetek közelében, az Antarktiszi-félsziget térségében egy 3–4 méter hosszú cápát rögzített 490 méteres mélységben. A víz hőmérséklete mindössze 1,27 Celsius-fok volt – gyakorlatilag fagypont közeli. Alan Jamieson, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója szerint ez az első dokumentált eset, amikor cápát figyeltek meg az Antarktisz vizeiben.
A felvétel különlegességét fokozza, hogy a kamera egy ráját is rögzített a tengerfenéken. A ráják jelenléte nem számít újdonságnak a Déli-óceán térségében, hiszen ezek a porcos halak jól alkalmazkodtak a hideg környezethez. A cápa azonban más kategória: eddig nem volt bizonyíték arra, hogy a Déli-óceánban élne.
A szakértők szerint a felvételen nagy valószínűséggel egy alvócápa – a Somniosus nemzetséghez tartozó, lassú mozgású, mélytengeri faj – látható. Ezek a cápák extrém körülmények között is képesek fennmaradni, anyagcseréjük lassú, életmódjuk visszafogott. A hideg víz számukra nem feltétlenül akadály, sőt, természetes élőhelyük része lehet.
A mélység kulcsfontosságú tényező. A kutatók szerint az Antarktisz környékén a víz rétegződése miatt a 400–500 méteres sáv a legmelegebb. Az alsóbb rétegek sűrűbb, hidegebb vize nem keveredik könnyen a felszíni, olvadó jégből származó édesvízzel. Ez a stabilabb hőmérsékleti zóna ideális lehet az ilyen fajok számára.
Felmerül a kérdés: új jelenségről van szó, vagy eddig csak nem figyeltünk eléggé? A térségben kevés a kutatóeszköz, és azok is csupán a déli félteke nyári hónapjaiban működnek. Az év háromnegyed részében gyakorlatilag nincs aktív megfigyelés. Elképzelhető, hogy ezek a cápák régóta jelen vannak, csupán a technológiai korlátok miatt nem észleltük őket.
A klímaváltozás is szerepet játszhat. Az óceánok felmelegedése világszerte módosítja a tengeri fajok elterjedési területét. Sok ragadozó – köztük cápák – a hűvösebb régiók felé húzódhatnak. Az Antarktisz térsége így nemcsak ökológiai, hanem klímavédelmi szempontból is kulcsfontosságú indikátor lehet.
A táplálékforrás sem jelent akadályt. A mélytengeri ökoszisztémák egyik alapja az úgynevezett „bálnahullás”: az elpusztult bálnák, tintahalak és más nagytestű tengeri élőlények maradványai a tengerfenékre süllyednek, és évtizedekig táplálják az ott élő közösségeket. Egy alvócápa számára ez bőséges és stabil élelemforrást jelenthet.
A mostani megfigyelés tehát nem csupán egy szenzációs felvétel. Arra emlékeztet, hogy az óceánok mélye még mindig nagyrészt feltáratlan. Lehet, hogy a Déli-óceán cápái nem újonnan érkeztek – csak most kezdtük el valóban figyelni őket.
