uddhizmus szerzetesi közösségei sokkal mélyebb gyökerekkel rendelkeznek, mint keresztény társaik. Az első rendeket maga Gautama Sziddhártha alapította kb. 2500 évvel ezelőtt. Ezt a szerzetesi közösséget szanghának nevezik, amelyet Buddha azért alapított meg, hogy az megőrizze és terjessze tanításait. A szerzetesek, vagy ahogy vallásukban nevezik őket, a bhikkhuk szigorú rend szerint élnek. Életük 227 szabályát Pátimokkhának nevezik, és az írott buddhista „kánonjog”ban, a Tripitakában van lefektetve. A nőket (bhikkhuni) 311 szabály köti. A legtöbb buddhista szerzetesrend tagjai naponta kétszer esznek, reggel és délben, majd a következő nap reggelig koplalnak, és csak folyadékot fogyasztanak.[11] Mindennapjaikat meditálással, kántálással, énekléssel, képtanulmányozással és takarítással töltik. Feladatuk, hogy utat mutassanak az embereknek a megfelelő élethez. Gyakran tanítják a laikusokat, és megbeszélik gondjaikat. Ezért cserébe ajándékokat, élelmet kapnak. A rend tagjainak tilos a nemi érintkezés és a házasság is. A novíciusokat itt samanerának nevezik. Egy év próbaidő után léphet be a közösségbe, vagy akkor, amikor már elmúlt 20 éves.
Valószínűleg sokkal ismertebb buddhista szerzetesrend a shaolinok rendje. Nevük a Fiatal Erdő Templomát jelenti. Ezt a rendet Kínában alapította a legendás Bodhidharma, aki egy buddhista iskola tanítványaként vonult el a világtól. A lélek egyensúlyát a test edzésével próbálta elérni. Az így kialakult harcművészet világhírűvé tette ezt a rendet. Az ókorban a shaolin kolostorok elterjedtek Koreában és Japánban is.
A kínai megszállás előtt az egyik legnagyobb szerzetesi közösség Tibetben élt. Az ország férfiúinak több mint fele élt kolostorban. De a kommunista diktatúra megszüntette a virágzó rendeket, amelyek csak napjainkban térnek újra magukhoz, bár igen lassan.
