Ha az elme, amely egy hatalmas erő, a szellemi fejlődésre, a belső utazásra irányul, akkor egyre finomabb és tisztább erőket ismer meg, míg végül az ember elérheti a legmagasabbat, azaz megvilágosodhat, és képes lehet létrehozni a megvilágosult társadalmat, amely teljes összhangban van a külső és belső természettel. Ha viszont az elme, nem törődve a következményekkel, erejét gátlástalanul az anyagi szintre összpontosítja, amely a világban működő erőknek pusztán csak a legdurvább szintje, akkor létrejön az anyagi világban újabban tapasztalható példátlan burjánzás.
A bonyolító, zavaros elme teremtményei azután visszahatnak magára az elmére, létrehozva a bonyolításnak egy újabb lépcsőfokát és így tovább. Napjaink nyugati típusú társadalmaiban, melyek a kényszerfogyasztásra épülnek, a bonyolításnak már a sokadik szintjén élünk.
BUDDHA 14 FIGYELMEZTETÉSE
1. Az ember legnagyobb ellensége önmaga.
2. az ember legnagyobb butasága a hazugság.
3. Az ember legnagyobb bukása az önteltség.
4. Az ember legnagyobb szenvedése az irigység.
5. Az ember legnagyobb tévedése saját maga elvesztése.
6. Az ember legnagyobb bűne saját szüleinek a feladása.
7. Az ember legsajnálnivalóbb tulajdonsága, önbizalmának a hiánya.
8. Az ember legnagyobb csodálatra méltóbb tulajdonsága a kudarc után való felemelkedés.
9. Az ember legnagyobb csődje a remény feladása.
10. Az ember legnagyobb kincse saját egészsége.
11.Az ember legnagyobb adóssága, az érzelmi adósság.
12. Az ember legnagyobb áldozata a megbocsátás.
13. Az ember legnagyobb hiányossága a tudatlanság.
14. Az ember legnagyobb vigasza a jótékony tett.
forrás: Szabadon Ébredők
