Budapest csodálatos épületei; a HIRMAGAZIN.EU online média listája - II. rész

Budapesten számos csodálatra érdemes épület, építmény akad. Éppen ezért nehéz a kedvencekről képlistát készíteni, azonban valamilyen módon szelektálni kell.

Így került csupán 40 épület, építmény az alábbi, meglehetősen szubjektív listára.

Aki bővítené a listát, kérjük, a [email protected] e-mail címre küldje el javaslatait. A beküldők munkáit, gyűjtéseit, amennyiben kérik, nevüknek közlésével, megjelenítjük.

Íme, a mi listánk, amelyből a mai napon hét épületet, építményt mutatunk meg – folytatás

Műcsarnok
Nyugati-pályaudvar
Városmajori templom
Fővámtéri vásárcsarnok
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (korábban: Zeneakadémia)
Erzsébet-kilátó
Gresham-palota
Boldog Salkaházi Sára Plébánia
Mai Manó ház

2017. július 24-án volt Mai Mano halálának 100. évfordulója

Mai Manó fényképészmester, szakíró, a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től császári és királyi udvari fényképész, de NEM fotóművész. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének, alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak, amely 1906-ban indult s máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak. A maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély volt, akire még a konkurens műtermek fényképészei is felnéztek. És nem utolsó sorban felépíttette és ránk hagyta gyönyörű, párját ritkító műteremházát.

Nagyapja May József, nagyanyja Reisz Rozália. Apja dr. Mai Henrik (Buda, 1809–1906) bölcseleti és orvosdoktor, anyja Éliás Klára (1832 körül–1867). Utóbbi halála után Mai Manó kimaradt a gimnázium IV. osztályából, s már tizennégy évesen inaskodott Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. 1873 körültől 1878-ig Kalmár és Mai néven közös műtermük volt a Belvárosban.

Az első közös műterem megnyitásakor éppen csak betöltötte tizennyolcadik életévét, s ez akkoriban, de ma sem tartozott a mindennapi dolgok közé. Később Borsos és Kollernál volt segéd. A cég egyik beltagja Borsos József, a biedermeier festőből lett fényképész, a másik pedig professzor Koller Károly, ugyancsak neves mester, akiktől volt mit tanulni. Európai vándorútra indult, két évig Grazban Leopold Bude műtermében dolgozott, miközben magánúton leérettségizett. Hazajőve ismét Koller műtermébe került laboránsnak.

Csekély nyolc évi tanulás és gyakorlás után 1878-ban lett Mai Manó önálló fényképésszé. A Vilmos császár út-Andrássy út sarkán, egy üres telken álló kis műteremházban dolgoztak 1882-ig, amikor is menniük kellett, mert ide épült az ún. Saxlehner-patikaház. Felbukkant a neve a Nagykorona utcai, a Lipótvárosi templombazárban lévő műteremben is. Ez eredetileg Bülch Ágoston műterme volt, 1879-ben vette át Mai Manó, és feltehetőleg a Sugárút 4. alatti műteremmel együtt működtették társával. Ez utóbbi atelier Mai és Társa utóda Békei Hermin néven szerepel a későbbi leírásokban. 1885-ben már három-négy segéddel dolgozott.

Feltehetőleg a kisajátításkor nyert pénzzel vágott bele Mertens Edével a bécsi műterem üzemeltetésébe, Bécs, I. Opernring, Heinrichshof, szemben az operaházzal, bejárata a Karnhnerstrasse 42. alatt. Földszinti műtermek, személylifttel a műterembe. Ez volt dr. Székely József korábbi műterme 1890 körül, Mertens, Mai és Társa (Mertens, Mai & Cie) néven dolgoztak itt. Valószínűleg sokáig nem maradt fenn ez a társulat, bár a nagyon elegáns verzón sokféle szolgáltatást hirdettek. Például platina és guminyomatokat, még régi képek után is. A színezést külön lehetett megrendelni. Valamelyikük vitte a társulásba a császári és királyi fényképészi címen kívül a Perzsa sah udvari fényképésze kitüntető megszólítást is. Specialistaként tüntették fel magukat gyermekfényképezésben. Ezt vélhetőleg Mai Manó tette a közösbe. S vállalták, hogy a korábbi cégtulajdonos, dr. Székely negatívjait utánrendelések céljára megőrzik.

Elsősorban a felső középosztályról, arisztokráciáról készítették műtermi portréikat, de korai riportjellegű felvételei is maradtak. 1885-ben az évben alapító tagja a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének, mely az inasok és segédek érdekvédelmi szervezete volt, de a mesterekről sem megfeledkezve, egyik kezdeményezője lett a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. Ennek keretein belül kidolgozta fotóoktatási programját, amit a vezetőség elfogadott, de megvalósítására valami okból nem került sor.
1896-ban a Fényképészek Asztaltársaságának is elnökévé választották, ami a szakma igazi elismerése, megbecsülése volt.