A rákbetegséggel való hároméves küzdelem után feladta a harcot Edith González. A mexikói teleregények sztárja 54 éves volt. Szinte az utolsó pillanatig dolgozott, az utolsó filmje még bemutatásra vár.
Magyarországon is átütő sikert arattak a latin-amerikai teleregények. A mexikói, argentin, venezuelai és más sorozatok sztárjai ugyanolyan, ha nem nagyobb népszerűségnek örvendnek, mint hollywoodi kollégáik. A közönség szívébe zárta Letícia Calderont, Thaliát, Natalia Oreirót és a többi kedvencet. Edith Gonzálezt idestova két évtizede, az Esperanza című mexikói teleregény címszerepében szerette meg a magyar néző, Esperanza és Luis Gustavo (Fernando Colunga) szerelmének történetét hétről hétre milliók kísérték figyelemmel. Az 1999-ben készült telenovella tette igazán ismertté, a műfaj sztárjává.
A kék szemével és szőke hajával a színésznő kilógott a mexikói szépségek sorából. Jómódú, középosztálybeli családba született. Ötéves kora óta mozgott a kamerák előtt, iskolai darabokban, gyermekszínházban lépett fel. „Az elhivatottságom, a tenni akarásom már akkor meg volt” – mondta mosolyogva. Az „igazi” pályafutásának kezdetére azonban mégis a színház nyomta rá jellegét. A szerelem örökké tartott, bár a sorozatok forgatása miatt egyre kevesebb ideje jutott a színpadra. A színésznő élete fontos részének tekintette a teleregényeket, ezek hozták meg számára a hírnevet, a népszerűséget. Hiszen egy tévésorozat egyik napról a másikra képes megváltoztatni az ember életét, felismerik az utcán, megrohanják az újságírók, a világ más részein is érdeklődni kezdenek utána. A férfiak persze korábban is körüldongták, ezért is meglepő, hogy a színésznő sokáig nem ment férjhez. „Az embernek borzasztó nehéz megtalálnia azt a partnert, akivel kiegészítik egymást, akivel harmonikus minden együtt töltött perc.” Ez azonban egyáltalán nem zavarta, ettől függetlenül „szerencsés nőnek érzem magam” – nyilatkozta. 2004-ben pedig egy kislánynak adott életet. Csak négy évvel később ismerte el, hogy a kis Constanza édesapja a politikus Santiago Creel. 2010-ben azután találkozott Lorenzo Lazo közgazdásszal. Házasságukat tragédia árnyékolta be, egy hónappal az esküvőjük előtt, öt hónapos terhesen elvesztette magzatát. 2016-ban petefészek rákot diagnosztizáltak nála. Három évig küzdött a betegség ellen, még újra kamerák elé állt, de végül elveszítette a harcot.
Az Esperanza sikerét kihasználva megpróbált karriert csinálni az Egyesült Államokban is, de végül ez nem jött össze. Viszont népszerű teleregények sorában szerepelt Mexikóban (Mundo de fieras, Palabda de mujer, Eva la Traiela) és Kolumbiában (Dona Bárbara). A sok munka mellett Edith kedvenc időtöltése az olvasás és az írás volt. Kevés szabadidejében sokat nézte a televíziót, imádott színházba járni és összejönni a barátaival. Az ismerősei és rajongói szerint is kitűnően táncolt és énekelt. Bevallása szerint egyedüli „bűnös” szenvedélye a csokoládé volt.
Búcsúzunk tőled Esperanza!
Szilágyi G. Gábor
blikk
