Október 23-án egyszerre lépett az Egyesült Államok és az Európai Unió: összehangolt szankciós csomaggal célozták meg az orosz energiaszektor kulcsfontosságú szereplőit, köztük a Rosznyeftyet, a Lukoilt és az orosz LNG-importot. A cél világos – elvágni a Kremlt azoktól az olaj- és gázbevételektől, amelyek a háborús költségvetés gerincét adják. Csakhogy a piac egészen másként reagált: az orosz Urals olaj ára a bejelentés napján hat százalékkal nőtt.
Az amerikai pénzügyminisztérium a szankciókat a két legnagyobb orosz olajvállalatra, a Rosznyeftyre és a Lukoilra terjesztette ki. Ez a két óriásvállalat együtt Oroszország teljes olajtermelésének túlnyomó részét adja. Az intézkedések értelmében az amerikai cégek és állampolgárok mostantól semmilyen üzleti kapcsolatot nem tarthatnak fenn velük, kivéve, ha erre külön engedélyt kapnak. A döntés kivezetési időszakot is tartalmaz, hogy a már folyamatban lévő szerződéseket lezárhassák, de új megállapodásokra nincs lehetőség.
Washington ezzel párhuzamosan másodlagos szankciókat is kilátásba helyezett mindazokkal a vállalatokkal és bankokkal szemben, amelyek továbbra is üzletelnének az érintett orosz cégekkel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Rosznyefty és a Lukoil elzáródhat az amerikai bankrendszertől és a dolláralapú pénzmozgásoktól – ami érzékenyen érintheti az orosz gazdaságot.
Európában közben az EU bejelentette a 19. szankciós csomagját Oroszország ellen. Ennek egyik legfontosabb új eleme az orosz LNG (cseppfolyósított földgáz) importjának betiltása, ami történelmi döntésnek számít. A rövid távú szerződésekre a tiltás hat hónap múlva lép életbe, a hosszú távú megállapodások viszont 2027 januárjától szűnnek meg. Ezzel az EU célja, hogy fokozatosan csökkentse az orosz energiától való függést.
A brüsszeli intézkedéscsomag másik sarkalatos pontja az úgynevezett „szellemflotta” elleni fellépés. Több mint száz olyan hajó került feketelistára, amelyek közvetve részt vesznek az orosz olajexportban. Ezek a jövőben nem léphetnek be uniós kikötőkbe, és elvesztik az európai biztosítási szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket is.
Az EU ezen felül újabb orosz bankokat és alternatív fizetési rendszereket – köztük a Mir kártyarendszert – korlátozott, sőt, most először a kriptovaluta-váltókat is célba vette, amelyek orosz ügyfeleknek biztosítanak szolgáltatásokat. Emellett új exporttilalmak is életbe léptek a modern technológiákra és ipari berendezésekre, hogy Oroszország ne juthasson katonai szempontból kulcsfontosságú gépekhez vagy alkatrészekhez.
Brüsszel egyértelmű üzenetet küldött: le akarják zárni azokat a „hátsó ajtókat”, amelyeken keresztül Moszkva eddig ki tudta kerülni a szankciókat. Ennek része az is, hogy harmadik országok – például Kína – azon vállalatait is célba veszik, amelyek közvetetten segítik az orosz energiaszektort.
A piaci reakció azonban meglepte az elemzőket. A bejelentések napján az Urals típusú orosz olaj ára 6 százalékot ugrott, miközben a Brent olaj is drágult. Ez azt jelenti, hogy a piac egyelőre nem hisz a szankciók gyors hatásában. A befektetők szerint Kína és India továbbra is stabilan vásárolják majd az orosz energiahordozókat, így a Kreml bevételei rövid távon nem fognak drasztikusan csökkenni.
A helyzet tehát paradox: a szankciók célja az orosz olaj- és gázbevételek visszafogása, de egyelőre épp az ellenkezőjét váltották ki – az árak emelkednek, a piaci szereplők pedig inkább politikai jelzésként, mintsem gazdasági fenyegetésként értelmezik a lépést.
Van véleményed? – Írd meg kommentben! Szerinted hatásosak lesznek ezek a szankciók, vagy csak tovább emelik az energiaárakat?
