Az uniós vezetők terve az, hogy 2029-ig forrásokat találjanak a jelenlegi háborúpárti politika finanszírozására. Az orosz-ukrán háború lezárásának kulcsa pedig, hogy sikerül-e az orosz olajexport bevételeinek drasztikus csökkentését elérni – nyilatkozta lapunknak Kiszelly Zoltán politológus, a Századvég Alapítvány elemzési igazgatója az Európai Tanács október 23-i ülését követően.
Az Európai Tanács legutóbbi ülésén a tagállami vezetők ismét megerősítették elkötelezettségüket Ukrajna támogatása mellett, hangsúlyozva, hogy „Oroszországot le kell győzni, Ukrajnát minden eszközzel támogatni kell”. A háborúpárti uniós vezetők terve szerint vagy vége lesz a háborúnak két éven belül, vagy ha mégsem, akkor majd újabb hitelt vesznek fel, mondta lapunknak Kiszelly Zoltán politológus.
A Századvég Alapítvány elemzési igazgatója hozzátette, nincs más forrás, amit el lehetne venni az oroszoktól. A lényeg, hogy az európai tagországok vezetői 2029-ig számolnak, és ez a 140 milliárd átsegíti őket a következő két éven.
„Igen ám, de ezzel van egy komoly probléma. Az emberek, főleg a belgák, ódzkodnak, mert a pénz Belgiumban van, az Euroclear-nél, és ők olyan jogi garanciát szeretnének, hogy ha valamilyen módon ezt vissza kellene fizetni – mert Oroszország nyer vagy egy nemzetközi bíróság évekkel később visszafizetésre kötelezi őket – akkor ne Belgium fizessen” – magyarázta.
Ők technikailag csak őrzik a pénzt, nem tulajdonosai. Ezért akarják, hogy az Unió vállaljon garanciát: ha valaha vissza kell fizetni, az közös uniós felelősség legyen, ne Belgiumé. Ha találnak egy jogilag biztos konstrukciót, ami a belgákat tehermentesíti a visszafizetési kötelezettség alól, akkor a belgák támogatni fogják a javaslatot
– tette hozzá Kiszelly Zoltán.
A szakértő szerint Brüsszelben azt remélik, hogy az USA-ban majd ismét egy, a transzatlanti irányvonalat követő elnök kerül hatalomra, aki nagyobb részt vállal az ukrajnai háború finanszírozásából. Ennek megfelelően a cél: Európának addig kell valahogy kihúznia – akár hitelből, akár befagyasztott vagyonokból.
Az összesen 185 milliárd euróra becsült orosz vagyon döntő része a belga Euroclear-nél található. A terv szerint ebből 45 milliárd fedezné a korábbi G7-kötelezettségvállalásokat, míg 140 milliárd euró szolgálna új hitelek fedezetéül Ukrajna számára 2026–2027-re.
Fontos: a konstrukció nem magát a tőkét, hanem annak hozamait és kamatbevételeit használná fedezetként. A politikai logika tehát világos: ez a forrás két évnyi időnyerést biztosít az EU számára, amíg az amerikai politika vagy a háborús helyzet változást nem hoz.
A konstrukció fő akadálya Belgium, mivel az Euroclear technikailag a vagyon kezelője, és így potenciálisan jogi felelősséggel tartozik bármilyen jövőbeni visszafizetési igényért.
Brüsszel álláspontja: Támogatjuk a tervet, de csak akkor, ha az EU közösségi garanciát vállal a visszafizetés esetére.
A belga kormány tehát uniós szintű felelősségvállalást követel: ha egy nemzetközi bíróság (pl. Hágában) évekkel később Oroszországnak adna igazat, a kártérítést ne Belgium, hanem az egész EU viselje. Ezt a problémát az Európai Bizottság jelenleg egy jogi garanciamechanizmus (úgynevezett EU backstop guarantee) kidolgozásával próbálja megoldani.
Trump elnök új szankciós stratégiájának célja, hogy Oroszország pénzügyi mozgásterét Kína, India és harmadik országok irányába is szűkítse. A hangsúly immár nem az orosz import korlátozásán, hanem a „kereskedelmi elszigetelésen” van, olyan szankciókon, amelyek más államokat is büntetnek, ha orosz olajjal üzletelnek. Az egész stratégia kulcsa Venezuela.
A Maduro-rezsim alatt a venezuelai olaj, bár kiváló minőségű, gyakorlatilag kiesett a nyugati piacról.
A politológus szerint,
ha az Egyesült Államok rendszerváltást tudna elérni Caracasban, az amerikai finomítók ismét hozzáférnének a venezuelai olajhoz, Kína pedig elveszítene egy fontos beszerzési forrást, ezáltal Oroszország gazdasági mozgástere is szűkülne.
Ha viszont a venezuelai fordulat elmarad – amit Moszkva és Peking egyaránt meg akar akadályozni –, akkor Trump mozgástere is szűkebb marad, és a Putyinnal szembeni nyomás csökken.
A Századvég Alapítvány elemzési igazgatója hozzátette, 2025 őszén az orosz hadsereg ismét taktikai fölénybe került Kelet-Ukrajnában. Moszkva nem érdekelt a tűzszünetben, katonailag nyerésben van, gazdaságilag továbbra is talál „szürke csatornákat” (indiai, kínai, török magánkereskedelem), belpolitikailag Putyin számára a háború fenntartása a stabilitás záloga. A nyugati stratégia abban bízik, hogy az új szankciók, az orosz vagyonhiteles konstrukció és a venezuelai olajpiac esetleges megnyitása 2026-ra kifárasztja Moszkvát.
Kiszelly úgy fogalmazott:
A béke most csak papíron létezik, mert valójában ez egy zéróösszegű játszma. Putyinnak olyan garanciák kellenek, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag – ezt a Nyugat és az ukránok nem fogadják el. A Donbasszt az ukránok nem adják át, az oroszok pedig most épp megint nyerésben vannak. Trump abban bízik, hogy az új szankciók hatására az oroszok engedni fognak, de mivel nem ad rakétákat Ukrajnának, ez attól is függ, sikerül-e Venezuelában a rezsimváltást kikényszeríteni.
Mint mondta, az amerikaiak azért dolgoznak ezen, mert a venezuelai olaj ugyanolyan jó minőségű, mint az orosz. Ha sikerülne megdönteni a Maduro-rezsimet, akkor Kína elesne az egyik olajforrásától, és az USA is tudna Venezuelából vásárolni, kiváltva az orosz olajat. Ez lenne a stratégiai áttörés.
Vagyis a budapesti csúcs kimenetele is közvetve Venezuelától függ, másodszor pedig attól, hogy az új szankciók milyen nyomást gyakorolnak Oroszországra
– zárta a Magyar Nemzetnek Kiszelly Zoltán politológus, a Századvég Alapítvány elemzési igazgatója.
