Az észak-kelet-kazah sztyeppén, az Semiyarka nevű őskori lelőhelyen régészek egy olyan bronzkori „városfélét” tártak fel, amely durván 3 600 éves (kb. i. e. 1600-as évek), és mintegy 140 hektáros területével lényegesen nagyobb, mint az eddig ismert létszámú sztyeppei települések.
Az ásatások során kiderült, hogy a települést szisztematikusan, tervezetten építették: két sor földművel határolt terület húzódik egymás felé, belül sárrétegű falakkal, a középső épület pedig akár rituális, akár igazgatási célokat szolgálhatott.
A legfigyelemreméltóbb felfedezés azonban az, hogy az egyik sarkában vaskohászati tevékenység nyomaira bukkantak: cín-bronz és rézérc maradványokat, salakot, illetve olyan zóna jellegű szerkezetet, amely egyértelműen a bronzművességhez tartozott.
Ez alapjaiban változtatja meg a korábbi felfogást, miszerint a sztyeppén élő közösségek inkább mobil pásztor- és nomád jellegűek voltak, és nem építettek olyan állandó, nagy és szervezett településeket, mint más területeken.
Az ősi város a Irtysh folyó partján, az Altáj-hegység érctartó régiója fölött helyezkedik el, amiből arra következtetnek a szakemberek, hogy fontos kereskedelmi és feldolgozó központként működhetett.
Összességében a Semiyarka-feltárás azt mutatja: nemcsak mobil pásztorközösségek éltek a sztyeppén, hanem olyan nagy-léptékű, iparosodott- és városias jellegű települések is, amelyek átalakítják a bronzkori sztyeppei társadalmakról alkotott képet.
Van véleményed? – Írd meg kommentben!
Mit gondolsz: átírja ez a felfedezés a sztyeppei népek múltjáról alkotott képet?
