Az Aranycsapat egyik meghatározó játékosa, az első százszoros válogatott magyar labdarúgó egész életében ugyanabban a klubban játszott, csak a klub neve változott többször is.
Cucu, ahogy a nagymamája, majd később a szurkolók is becézték, 1925. november 28-án született. Kispest munkásnegyedében nőtt fel, és amikor csak tehette, legjobb barátjával, a szomszédban lakó Puskás Ferenccel rúgták a labdát a grundon. Már tizenegy éves korában leigazolta a Kispesti Atlétikai Club, első felnőtt bajnoki mérkőzését 1943-ban játszotta a Vasas ellen. (A sportújságok Bozsik II. néven is emlegették, mert bátyja, az 1952-ben elhunyt Bozsik István egy ideig a Kispest kapusa volt.)
Tehetsége az 1949-től Budapesti Honvéd néven szereplő csapatban bontakozott ki igazán. Az együttes Cziborral, Kocsissal, Puskással a hamarosan világverő magyar Aranycsapat gerincét alkotta, az 1950-es évek első felében a világ talán legjobb klubcsapatának számított, és 1952-ben veretlenül nyerte a magyar bajnokságot.
Tökéletes labdakezelés, pazar rúgótechnika, kivételes játékintelligencia és helyzetfelismerés jellemezte. Jobbfedezet posztjáról negyven-ötven méteres, tért ölelő átadásokkal hozta helyzetbe társait, elsősorban barátját, Puskás Öcsit, akivel szavak nélkül is értették egymást. Fénykorában őt tartották a világ legjobb támadó fedezetének, ő volt az első mai értelemben vett középpályás.
Az Aranycsapattal megnyerte az 1952-es helsinki olimpiát, a döntőben a jugoszlávokat 2-0-ra legyőzve hozták el az aranyérmet, 1952-ben ő lett az év játékosa. Emlékezetes gólt lőtt az angoloknak a Wembley Stadionban 6-3-ra megnyert mérkőzésen. 1954-ben a svájci világbajnokságon a magyar válogatott meglepetésre csak második lett. Tagja volt az 1958-as svédországi világbajnokságon tizedik helyen végzett válogatottnak, és 1959-ben a Honvéddal megnyerte a Közép-európai Kupát.
A címeres meztől 1962-ben, az Uruguay elleni 1-1-es mérkőzésen búcsúzott. Elsőként ő érte el a százszoros magyar válogatottságot. Visszavonulása után a Honvéd szakosztályvezetője volt, 1966-ban és 1967-ben pedig edzőként ült a csapat kispadján. 1974-ben egyetlen mérkőzésen a magyar válogatottat is irányította szövetségi kapitányként. Korai halálát szívelégtelenség okozta 1978. május 31-én.
1986 óta nevét viseli a Budapest Honvéd stadionja, 2000-ben Kispest és 2013-ban Budapest posztumusz díszpolgára címben részesült. Róla nevezték el Nyíregyháza labdarúgó-akadémiáját és a labdarúgás utánpótlásprogramját. Fia, Bozsik Péter maga is labdarúgó, majd edző lett, 2006-ban szövetségi kapitánnyá is kinevezték, a magyar labdarúgás történetében addig példátlan módon így apa és fia is ült a válogatott kispadján.
Borítókép: Budapest, 1953. április 26. Bozsik József a Magyarország–Ausztria válogatott labdarúgó-mérkőzés előtt. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Bojár Sándor. Azonosító: MTI-FOTO-775446.
MTVA
