Kuttor-Bragmayer Zsanett a 26. helyen végzett a női triatlonosok között a párizsi olimpián, majd a helyszínen nyilatkozott a magyar újságíróknak.
Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése a XXXIII. Nyári Olimpiai Játékokról, Párizsból.
Kuttor-Bragmayer Zsanett a futás elejéig folyamatosan az első tíz hely valamelyikén, az élmezőnyben haladt a párizsi olimpia női triatlonversenyén, de végül az utolsó számban visszaesett, és a 26. helyen ért célba. Az erős sodrású, nemrég még túlzottan szennyezett Szajna adott otthont az úszásnak, majd a III. Sándor híd környékén folyt a verseny további (kerékpározás és futás) része is – a táv teljesítése után a magyar triatlonista többek között az Origo Sport mikrofonja előtt is beszélt az érzéseiről.
„Semmi nem maradt bennem, és összességében ez volt a cél, ezért jöttem. Tudtuk, hogy a futásom nem elég egy top 15-höz, az Achilles-sérülésemből ugyanis még mindig nem álltam fel teljesen. Az első két számra fókuszáltunk, ott pedig tudtam hozni, amit terveztem. Folyamatosan a görcs szélén voltam, ennek ellenére nyilván picit csalódott vagyok a helyezésszám miatt, de az első két számnak örülök. Remélem, mielőbb teljesen felépülök” – nyilatkozta Kuttor-Bragmayer Zsanett. – Nekem minden rendhagyó körülmény tetszik és fekszik, a sodrásos víz és a csúszós pálya nekem nem volt akkora probléma, mint egyes riválisoknak.
Voltak érdekes megindulások kerékpárban, több esést is ez generált, ez talán nem volt a legsportszerűbb részükről.
A végén megjött a meleg is, párás volt az idő, de egyre jobban száradt fel a víz, így egyre gyorsabban tudtunk haladni.”
A magyar triatlonista, Kuttor-Bragmayer Zsanett a Szajna vizéről részletesebben is beszélt
Borzasztó volt a Szajna, gyakorlatilag egy helyben úszott mindenki.
Nekem is küzdenem kellett, de szerencsére a falnál tudtam maradni, és ott gyorsabban haladtam náluk. Nekem meglepően jól esett, de borzalmasan küzdelmes volt a körülmények miatt, ilyen különbségek normál esetben nem alakulnának ki.”