A késő neolitikum idején az Ibériai-félszigeten élő emberek egy komor és borzalmas társadalmi erőszak részeként feltehetően megették szomszédaikat, amint azt új bizonyítékok feltárják. A kannibalizmus azonban csak elszigetelt esetként fordult elő.
Legalább 11 egyén – köztük gyermekek és serdülők – bőrét lenyúzták, húsukat lefejtették, testüket szétdarabolták, csontjaikat összetörték, megfőzték és megették őket. A kannibalizmusra azok a csontokon található nyomok utalnak, amelyek 5709-5573 évvel ezelőttről származnak, és a spanyolországi Sierra de Atapuerca-i El Mirador barlangban találtak.
Fotó: COSTA / Bridgeman Images via AFP
Nem rendszeres kannibalizmus
Még érdekesebb, hogy a bizonyítékok szerint ez a kannibalizmus nagyjából egy időben történt, egyetlen, esetleg elszigetelt incidens során. Ez arra utal, hogy az ott élő emberek nem voltak rendszeres kannibálok, hanem talán egyedi körülmények miatt folyamodtak ehhez a gyakorlathoz, például helyi klánok közötti konfliktus miatt.
„Ebben a tanulmányban az Atapuerca lelőhelyein talált kannibalizmus egy újabb esetével foglalkozunk” – mondja Palmira Saladié paleoökológus a spanyolországi Katalán Humán Paleoökológiai és Társadalmi Evolúciós Intézetből (IPHES).
A kannibalizmus az egyik legösszetettebb, értelmezésre váró viselkedés, mivel nehéz megérteni azt a cselekedetet, amikor emberek más embereket fogyasztanak el. Ráadásul sok esetben hiányzik minden szükséges bizonyíték ahhoz, hogy egy konkrét viselkedési kontextushoz kapcsolhassuk. Végül, a társadalmi előítéletek hajlamosak ezt mindig a barbárság cselekedeteként értelmezni.
A kannibalizmus oka nem teljesen világos
Az emberiség ősi történelme úgy tűnik, tele van kannibalizmus esetekkel az évezredek során, és ez a gyakorlat többször megjelent az Ibériai-félszigeten is.
Számos oka lehet annak, hogy őseink miért gyakorolták a kannibalizmust, a táplálkozástól kezdve a temetkezési rítusig, a transszumpcióig – amely során az elhunytat beépítik az élők testébe, hogy szimbolikusan életben tartsák.
Saladié és kollégái különös kannibalizmus-esetüket az El Mirador barlangból származó 650 emberi csontdarab dokumentálásával találták meg, amelyek a halál utáni feldolgozás – szándékos módosítás – jeleit mutatták.
Fotó: IPHES-CERCA
Ezek a jelek közé tartozik az „edény általi polírozás”, azaz a csontok végeinek lecsiszolása, ami az edényben történő főzéssel hozható összefüggésbe; a hamvasztással kapcsolatos elszíneződés; valamint 132 csonton vágásnyomok, amelyek „a hús lefejtésével, a bőr lenyúzásával, az ízületek szétválasztásával, feldarabolással és kibelezéssel” egyeztethetők össze, írják a kutatók.
A kormeghatározás furcsa eredményt hozott
A dolog még érdekesebbé válik. A radiokarbon kormeghatározás arra utal, hogy az összes elfogyasztott ember nagyjából egy időben halt meg, és egyetlen esemény során darabolták fel és ették meg őket, amely talán több napig is tartott. A csontok stronciumizotóp arányának elemzése kimutatta, hogy az összes elfogyasztott ember helyi származású volt.
„Ez nem temetkezési hagyomány volt, sem pedig szélsőséges éhínségre adott válasz” – mondta Francesc Marginedas, az IPHES evolúciós antropológusa és negyedkori régésze. „A bizonyítékok egy erőszakos epizódra utalnak, tekintve, hogy milyen gyorsan történt az egész – valószínűleg a szomszédos földművelő közösségek közötti konfliktus eredménye.”
Soha nem fogjuk biztosan tudni, mi vezetett az emberi hús borzalmas lakomájához El Miradorban mintegy 5700 évvel ezelőtt, de a bizonyítékok a társadalmi kontroll céljából történő extrém demonstrációra utalnak, mondják a kutatók.
Egyre több bizonyíték mutat az Ibériai-félszigeten a neolitikum során széles körben elterjedt csoportok közötti erőszakra – valószínűleg területi viták, erőforrásokért folytatott verseny és népességnyomás miatt, ahogy egyre több ember vándorolt a régióba.
A feldarabolt csontok arra utalnak, hogy a kannibalizmus része volt ennek az erőszakos tájképnek, egy szélsőséges eszköz egy nagyobb eszköztárban, amelyet az ellenfelek teljes leigázására használtak.
Fotó: Saladié et al., Sci. Rep., 2025
Ez árnyalja a kannibalizmusról alkotott képünket az emberi történelem során.
„Ezeknek a gyakorlatoknak az ismétlődése a közelmúlt őstörténetének különböző pillanataiban El Miradort kulcsfontosságú lelőhellyé teszi az őskori emberi kannibalizmus és annak a halálhoz való viszonyának megértésében, valamint az emberi test lehetséges rituális vagy kulturális értelmezésében azoknak a közösségeknek a világképén belül” – mondta Saladié.
A kutatások szerint az emberi kannibalizmus egyik legrégebbi bizonyítéka valóban a spanyolországi Sierra de Atapuerca barlangból származik, ahonnan több mint 5,500 éves csontok is előkerültek. Ez arra utal, hogy az őskorban – talán rituális, túlélési vagy egyéb okokból – előfordult emberhús fogyasztása.
Hirmagazin.eu: Kannibalizmus – az ősi tabu és a modern rejtély
Ami a mai világot illeti, a kannibalizmus rendkívül ritka, de sajnos még nem tűnt el teljesen. Elsősorban szélsőséges helyzetekben, például éhínség vagy társadalmi összeomlás idején fordult elő, de bizonyos, izolált törzsek között is dokumentálták. A modern kori esetek jellemzően bűncselekmények vagy pszichés betegségekhez kötöttek.
De vajon ma is van még, ahol ez előfordul?
Nos, a kannibalizmus szerencsére nem vált a modern társadalmak mindennapjává, de eltűnni sem tűnt el teljesen. Helyenként, főleg extrém körülmények között vagy távoli, elszigetelt közösségekben továbbra is felbukkan.
Néhány konkrét helyszín és eset:
Pápua Új-Guinea:
A 20. század közepén egyes törzsek körében még előfordultak rituális célú kannibál szertartások, amelyek során a halottak testét bizonyos vallási vagy közösségi szokások miatt fogyasztották el. Az 1970-es, 1980-as évektől azonban ezek a gyakorlatok jelentősen visszaszorultak, a helyi és nemzetközi jogi szabályozások, valamint a kulturális változások miatt ma már tiltottak és ritkák.
Afrika egyes részei – Kongói Demokratikus Köztársaság:
A politikai instabilitás, polgárháborúk és anarchia idején, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, voltak jelentések olyan fegyveres csoportokról, ahol a túlélés vagy a terror céljából előfordult kannibalizmus. Ezek az esetek inkább a bűnügyi krízisek, kegyetlenségek egyfajta tüneteinek tekinthetők, nem pedig kulturális hagyománynak.
Modern bűnügyi esetek:
Napjainkban a kannibalizmus elsősorban szélsőséges pszichés zavarokkal élő egyénekhez kötődik, akik tragikus és aberrált bűncselekmények elkövetői. Ezek az esetek megrázzák a világ közvéleményét, de a társadalom egészétől teljesen eltérő, izolált jelenségek. A média sokszor érzékelteti, hogy ezek a bűnözők valamiféle „kultikus” hátteret keresnek, de valójában mentális betegségek és súlyos devianciák állnak a háttérben.
Összességében elmondható, hogy a kannibalizmus ma már nem társadalmi norma vagy elfogadott gyakorlat, hanem inkább egy ritka, különleges jelenség, amit elsősorban az antropológia, a bűnügyi pszichológia és az extrém túlélési helyzetek vizsgálnak. Bár előfordulhat szélsőséges túlélési körülmények között, illetve távoli, elszigetelt közösségekben, a modern világban leginkább tragikus pszichés zavarokkal küzdő egyének, például pszichopaták eltorzult cselekedetei között találkozhatunk vele. Így a kannibalizmus ma inkább szokatlan aberrációként jelenik meg, nem pedig a kultúra vagy vallási rituálék részeként.
