forrás: hirado.hu
Kockázatos a boltok legalsó polcairól bort választania annak, aki magasabb minőségre vágyik, de ha szerencséje van, és jó palackhoz nyúl, akár az is előfordulhat, hogy pár száz forintért egész jó italhoz jut, főleg, ha fontos neki az ár-érték arány.
Gyakran hallani, olvasni, hogy a palackonként 600-700 forintnál olcsóbb borokkal nem érdemes kísérletezni, ha rendes borra vágyik az ember, és nem csak az alkoholért veszi az italt. Sőt, még utóbbi esetben is meggondolandó a spórolás, mert a gyenge minőségű, sokak szerint adalékanyagokkal bőven dúsított bor után a vártnál fájdalmasabb lehet a kijózanodás.
MTI Fotó: Sóki Tamás
Mi van a borodban?
A kritikák szerint valódi bort nem lehet annyira olcsón előállítani, hogy aztán a boltokban 300-400 forintért megérje árulni. Vannak olyan borászok, akik azt állítják, ezért a pénzért csak olyan ital készíthető, amelyhez gyenge minőségű, túlterhelt tőkékről szüretelt, éretlen, válogatás nélkül összeömlesztett szőlőt használtak, tetemes mennyiségű víz, cukor és adalékanyag hozzáadásával. Utóbbiak közé tartoznak egyebek mellett a színvesztés elleni, aromák kinyerését segítő enzimek vagy a zavarosság elleni gumiarábikum. Amivanaborodban.hu nevű oldalon, például, azt írják, sok borász, illetve szőlőtermelő tucatnyi vegyszert és szintetikus adalékanyagokat használ. Napjainkban egy átlagos borászat rutinszerűen használ gyom- és rovarirtókat, felszívódó permetszereket a szőlőben, és nem elhanyagolható mértékben avatkozik be az erjedés természetes folyamatába – teszik hozzá.
Olcsó, de nem hamis
Kállai Miklós, a Corvinus Egyetem borászati tanszékének volt vezetője a hirado.hu-nak azt mondta, nem biztos, hogy feltétlenül rossz választás a 300 forintos bor, ha nem túl nagyok valakinek az igényei. A maga nemében egy ilyen bor is képviselhet minőséget, és egyáltalán nem áll az az állítás, hogy ami olcsó, az hamisítvány.
Ennek egyik oka, hogy az elmúlt évtizedekben sokat szigorodott az ellenőrzés, tökéletesedtek a vizsgálati módszerek, így ma viszonylag könnyen megállapítható, ha valaki trükközik a borral. Kunszeri Miklós, aki korábban a Nébih Borászati és Alkoholos Italok Igazgatóságán borászati főfelügyelőként dolgozott egyetértett ezzel, és hozzátette, hogy a kereskedelmi gyakorlat is a hamisítás ellen van. A borok háromnegyedét ugyanis nagy áruházláncok üzleteiben veszik meg a fogyasztók, és ha egy itallal gond akad, akkor a kereskedő cég azonnal kilistázza a problémás borszállítót, és leveszi a polcairól a termékeit. Ez olyan veszteség lenne a borásznak, amit nem éri meg kockáztatnia – mondta.
MTI Fotó: Sóki Tamás
Kállai Miklós szerint azért sem érdemes hamisítani, mert a borkészítők rendkívül olcsó szőlőhöz is hozzájuthatnak, amivel akár palackonkénti 300 forintos bolti ár is kihozható. Például vannak olyan szőlősgazdák, akik nem szerződnek előre a felvásárlókkal, mert azt remélik, az előre kialkudhatónál magasabb lesz a gyümölcs ára. Ez azonban dupla vagy semmi játszma, mert ha nem jön be a számításuk – ami nem egyszer előfordul – a jó minőségű szőlőjüket is áron alul kell eladniuk, különben rájuk rohad. Az a borkészítő, aki ilyen alapanyaghoz jut hozzá, akár nagyon olcsón egész jó bort is készíthet, ha nem is csúcsminőséget. „Lehet nagyon jó és nagyon rossz is” – mondta.
Mint a menzán
Az szintén az olcsó előállításnak kedvez, hogy külföldről, főleg Olaszországból dömpingáron lehet beszerezni egyszerűbb borokat, amelyeket aztán a gyártók belekevernek az itthoni hordók tartalmába. Ez jó eséllyel nem a legjobb ital lesz, de bornak minősül. Viszonylag alacsony (9-11 százalékos) alkoholszint és alacsony szárazanyag tartalom jellemzi ezeket a termékeket. Nem elég testes, nem elég illatos, de bor íze van, és fröccsnek meg lehet inni – fogalmazott Kállai Miklós. Kunszeri Miklós szerint az olcsó és drága borokkal is az a helyzet, mint az ételekkel – a menzán is előfordulhat, hogy jót adnak, és Gundelban sem biztos, hogy mindig megéri az árát a kirendelt fogás.
Kállai Miklós megjegyezte, azon el lehet gondolkodni, hogy nem lenne-e jobb, ha az alsó polcokon ennél biztosan jobb minőség lenne, de ez csak költői kérdés, mert a kereslet igazolta a gyengébb kategóriájú borok létét is. A professzor szerint a hazai termelés ma nem tudja kielégíteni az olcsóbb, a mindennapok borának nevezett kategória iránti igényt, ezen „borhiány” magyarázza a jelentős olasz, spanyol, francia importot. Mintegy 30 ezer hektárral nagyobb szőlőterület kellene a mainál, hogy hazai forrásból lehessen kielégíteni az itthoni keresletet – ismertette a szakmai becslést.
Az egyetemi tanár azt is hangsúlyozta, ahogy az ár, úgy a csomagolás sem feltétlenül jelzi egyértelműen egy bor minőségét, papírdobozban vagy műanyagpalackban jó minőségű folyóborokat is árulnak – mondta Kállai Miklós.
A bögrekocsma, az más
Kunszeri Miklós hozzátette, a hatóságok látóköréből könnyen kieső zug- vagy bögrekocsmákban, magánpincéknél nem nehéz borzalmas borokba belefutni, egy alkalommal a Hegyalján – Tokajban és környékén – húsz helyen vettek petpalackos borokat, amiből tizennyolc minta ihatatlannak bizonyult. Ilyen kocsmák azonban mindig voltak és mindig lesznek – jegyezte meg.
Kunszeri Miklós hangsúlyozta, a legális vendéglátóhelyeknek azonban nem éri meg feketén vásárolt lőrét árulni, mert „szabályos” borhoz is olcsón hozzájuthatnak, nem tudnának nagyot fogni kéz alól vett áruval. Más a helyzet a pálinkával, a házi főzésű, zugban értékesített töményekkel tele vannak a kocsmák, mert a kupicában és nem pohárban fogyasztott drágább italon sokat nyerhetnek.
