A borostyán (Hedera) az aráliafélék (Araliaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Fő elterjedési területük Dél-Európa, Észak-Afrika, Közép- és Kelet-Ázsia. Fás szárú, örökzöld kúszónövények; virágzatuk ernyős. Nem élősködők: rövid kapaszkodógyökereik táplálék-, vagy folyadékfelvételre nem alkalmasak. Jellemző rájuk a heterofillia, vagyis a csak vegetatív kúszóhajtások levelei más alakúak, mint a napos, magasabbra felkapaszkodott, virágzó hajtásokon növők.
Közönséges borostyán
Közép-Európában egyetlen fajuk honos, a közönséges borostyán (Hedera helix), ami Európa nagy része mellett Délnyugat-Ázsiában terjedt el. Kedvező környezetben (fákon, kőszirteken, falakon) 20–30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beteríti.
Levelei 4–8 cm hosszúak, 3–10 cm-es nyéllel. A kúszó szárakon a fiatal levelek tenyér alakú árnyéklevelek, a közvetlen napfénynek kitett, virágzó, termékeny szárakon a kifejlett levelek szív alakúak, fénylevél típusúak. Késő nyártól késő őszig virágzik. Virágai kicsik, a virágzat 3–5 cm átmérőjű ernyő. A zöldessárga virágokban sok a nektár, ami a méhek és más rovarok fontos tápanyaga. Termései apró fekete bogyók, amik a tél vége felé érnek meg, és bár az ember számára mérgezőek, sok madár fontos tápláléka.
Kedvelt dísznövény, ezért számos változatát nemesítették ki, így például van sárga vagy sárga-fehér tarka levelű, lila szárú és lassan növekedő fajtája is.
Gyógyászati felhasználása
Drogja háziszerként nem használható, mert erős hatású. Hatóanyagai: flavonoidok[1], fahéjsav származékok, poliinek, triterpén szaponinok. A borostyán a köhögés és felső légúti megbetegedések esetén használható, alkotórésze köptetőknek és görcsoldóknak is. Allergiás reakciót válthat ki azon személyeknél, akik érzékenyek a falkarionolra.
Forrás: wikipedia; Kép: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
