A 18. század a Rákóczi szabadságharc leverése után nyugalomban telt el, egészen 1809-ig, Napóleon magyarországi hadjáratáig, ellenséges katona nem járt hazánk földjén. Ez a korszak volt Magyarország békés gazdasági fejlődése, a falvak újratelepítése, az elvadult bozótosok kiirtása, s szántófölddé, legelővé, azaz kultúrtájjá alakítása.
Az összeírások adataiból látható, a békés 18. század első fele a gazdasági fejlődés kora volt Börcs életében is. Az 1715-ös 800 pozsonyi mérős vetésterület 1720-ra 1200-ra, 1747-re 1760-ra nőtt, s gyarapodott a legelő terület is. Természetesen ezzel párhuzamosan nőtt a jobbágyok száma is, az 1715-ös 16 adózó főről 1747-re 19-re. Az adózók által használt földterület nagysága 50 pozsonyi mérőről 1747-re 86 pozsonyi mérőre nőtt. Közel 30 év alatt a zsellérek száma az 1715-ös kilencről 1747-re 26-ra emelkedett, majd 1767-re, azaz az úrbérrendezéskor számuk már elérte a 35-öt. Természetesen 1848-ig tovább folytatódott a fokozatos növekedésük.
A napoleoni háborúk idején nagyarányú mezőgazdasági fellendülés következett be. Megnőtt a kereslet a búza és egyéb agrártermékek iránt, ugyanis a szembenálló hadseregeket élelmezni kellett.
1809-ben a francia – osztrák háború Magyarországot is elérte. „Állítólag” Napóleon személyesen Börcsről irányította Győr ostromát. Ez eléggé valószínűtlen, hiszen a kismegyeri csatát közvetlenül nem ő vezényelte. Az iskola közelében álló „mérföldkő” – egyes vélemények szerint – francia mérnökök munkája, valójában az ekkor végzett katonai felmérés magassági pontját jelöli, így osztrák mérnökök készíttették.
1848. március 15-e a börcsiek életét is alapvetően megváltoztatta. A győztes forradalom után – 1848. március 18. és április 7. között – a magyar országgyűlés a társadalmi és politikai élet reformját célzó törvényeket hozott, amelyet az uralkodó, V. Ferdinánd április 11-én szentesített. A törvények a feudális előjogok és a jobbágyság eltörlésén kívül megteremtették a népképviseleti országgyűlés feltételeit is. Természetesen a börcsiek számára a legfontosabb a IX. törvénycikkely, azaz a jobbágyfelszabadítás volt. Ennek értelmében az egykori jobbágyok tulajdonosai lettek az addig csak használatba kapott jobbágyteleknek, s eltörölték úrbéri szolgáltatásaikat is.
Az áprilisi törvények XX. törvénycikke a 20 és 50 év közötti férfiakat – ha 200 Ft értékű városi ingatlannal, falun pedig fél telekkel vagy évi 100 Ft jövedelemmel rendelkeztek – helyi rendfenntartó szolgálatra kötelezte. Ezzel létrehozták a nemzetőrséget, amely a polgári forradalmak idején sok országban, például Franciaországban, szerveződött. Feladata az volt, hogy megvédje a lakosságot az ellenforradalom visszatérni szándékozó híveivel szemben. A börcsi emberek a haza védelméből is kivették részüket.
Mészáros Sándor főszolgabíró 1848. szeptember 5-én 13 főről ad hírt, akiket soroztak, közülük kettő alkalmatlan, egyről nem állapít meg semmit a bizottság, kilencen alkalmasak. Döri Pál, Szombat Márton, Kozma Péter, Magyar József, Mészáros Ferenc, Molnár Márton, Varga János, Gyuros Antal (bár halványan beírták a neve mellé, alkalmatlan), Mészáros Mihály, Kóbor István. A névsort Somogyi Antal neve egészíti ki, de ez is utólagos bejegyzés. 1848. szeptember 10-én a börcsiek is részt vettek Győrben a városi második század zászlószentelésén.
A levert szabadságharc után, 1849-ben újra összeírták a honvédeket tartózkodási helyük szerint, Börcsön nyolc honvédről adtak hírt: Beke Márton, Döri Pál, Kultsár József, Szalai István, Landesz József, Varga Sándor, Somogyi István, Kurutz József.
A névjegyzéket az alábbi megjegyzés zárja: „jelentjük, hogy a fenn irtt egyéneken kívül senki más helységünkben nem tartózkodik.”
A dualizmuskori folyamszabályozások és mocsárlecsapolások nyomán gazdag termőterületek keletkeztek a Rába és a Rábca mentén is a 19. század második felében. Eltűntek a mocsarak és árterek, a legelők nagy részét feltörték, és szántóföldi művelés alá vonták.
Megszűnt a háromnyomásos gazdálkodás, eltűnt az ugar, ez mintegy harmadával növelte a megművelt területek arányát.
A korábban túlnyomórészt állattenyésztő börcsiek közül sokan áttértek a növénytermesztésre: a búza- és kukoricatenyésztés mellett megjelentek a napszámosoknak is munkát adó burgonya- és cukorrépatáblák is. Csökkent a juhok száma, nőtt a szarvasmarháké és a sertéseké.
A Második Ukrán Front csapatai 1945. március 31-én elfoglalták Öttevényt, Abdát és Börcsöt. A németek már előbb elhagyták a falut, harcok, összecsapások nem voltak a községben.
Az 1945 novemberi választásokon a börcsiek több, mint 90%-a vett részt. Ellentétben az országos eredményekkel, itt a Szociáldemokrata Párt lett az első, a Független Kisgazda Párt a második, a Magyar Kommunista Párt a harmadik és a Nemzeti Paraszt Párt a negyedik. Ez nem meglepő, hisz Győrben és a Győrhöz közeli településeken jól szerepeltek a szociáldemokraták.
1947 augusztusában, az ún. „kékcédulás választásokon” – szintén 90% feletti részvétel esetén – Börcsön is érvényesült az országos tendencia. Az MKP győzött, a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt lett a második, az SZDP pedig a harmadik. A többi párt csak pár szavazatot kapott. Érdekes, hogy Börcsön – az adatok alapján – mindössze három „kékcédulás” szavazó volt.
Cím: Börcs Erzsébet tér 4.
Tel: +36 (96) 553-240
E-mail: borcs@pmborcs.axelero.net
Web: www.borcs.hu
