Felharsant az Országház Vadász termében a Magyar Bor Akadémia szignálja, Bock József borász tiszteletére. A villányi szakembert a 2017-ben alapított Életműdíj átadásán családtagjai, az MBA tagjai, barátai köszöntötték.
„Hazánk történelme, adottságai, borkultúrája, termékkülönlegességei és kitűnő szakemberei erős alapot teremtenek. Ehhez azonban nagy egyéniségek, karakterek kellenek, akik formálják, törik az utat és felvállalják az ezzel járó nehézségeket.
Bock József neve fogalommá vált az elmúlt évtizedek alatt a magyar borásztársadalomban”
– méltatta a díjazottat Jakab István.
Az Országgyűlés alelnöke hozzátette, a villányi borász élete és munkássága jó példa arra, hogy szívós, kitartó munkával, töretlen hittel egy életen át, milyen kimagasló eredményeket lehet elérni.
Koch Csaba, az MBA elnöke emlékeztetett arra, hogy az Akadémia immár harminchárom éve adja át az Év bortermelője díjat, a kiemelkedő borász pályafutások elismerésére pedig 2017-ben megalapították az Életműdíjat is.
A díjazottról szólva kiemelte, Bock József több mint ötven éve készít bort, ezen felül sokat vállal a közösségért, többek között az MBA elnökségi tagjaként is.
A Magyar Bor Akadémia életműdíját eddig Tiffán Ede, Garamvári Vencel, Szepsy István, Kállay Miklós és Módos Péter nyerte el.
A Gere Andrea villányi borász által felolvasott laudációban elhangzott, Bock József egyike azoknak, akik úttörő szerepet játszottak a Villányi borvidék újjászületésében és akik az egész magyar borágazatot új alapokra helyezték. Munkáját számos kitüntetés mellett 1997-ben az Év bortermelője díjjal ismerték el, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét és elnyerte az Év pincészete díjat, majd 2014-ben a Magyarország legszebb szőlőbirtoka kitüntető címet is.
„A JÓ BORÁSZ IS ISTEN ÁLDOTTA TEHETSÉG, AKIBEN ÖTVÖZŐDIK AZ ANYAG, A LÉLEK ÉS A SZELLEM. TÖBBET TESZ ANNÁL, MINTHOGY A SZŐLŐBŐL BORT KÉSZÍT. KOPÁR DŰLŐBŐL TERMŐ VIDÉKET TEREMT, TANÍT, FEJLESZT, INSPIRÁL.
Munkát, kenyeret biztosít családoknak, lendületet ad szűkebb és tágabb közösségének. A lét teljességét képes megjeleníteni a borban”- mondta köszöntőjében Nagy István. Az agrárminiszter felhívta a figyelmet, amikor megkérdezik tőle, mi a sikere titka, ő azt válaszolja, hogy a hagyományok és a munka tisztelete mellett olyan tevékenységet választott, amivel magának és másoknak is örömet tud szerezni.
Már gyermekkorában megismerte a szőlőművelést, hiszen a családja 1850 óta foglalkozik szőlővel Villányban. Ugyan részt vett a munkában, de – saját bevallása szerint – kamaszként szinte hallani sem akart a szőlőművelésről, inkább az ipart választotta. De szülei mindig számíthattak rá a munkában. Iskola, majd később munka után rendszeresen kijárt a szőlőbe és a pincébe. Mert pontosan tudta, érezte, hogy a Jammertál dűlőben lévő ősi családi birtok mennyire fontos érték a családnak, elsősorban édesapjának, Bock Antalnak.
Ezért nem volt kérdés, hogy a fiú az apa halála után is tovább vitte a családi hagyományt. Kezébe vette a birtokot és először is megtanult metszeni, hogy megfeleljen magának. Akkortól szeretem igazán a szőlőt – vallja magáról.
Már az első önállóan készített bora jól vizsgázott, és eredményesen szerepelt előbb a helyi, majd az országos versenyeken is. Híre a rendszerváltásra már eljutott a borkereskedőkhöz, a magyar gasztronómia akkori fellegváraiba és exkluzív szállodákba.
Így elindult a fejlesztés, újabb és újabb területek megvásárlásával az egykori hét hektáros terület mára 80 hektárra hízott, és a borászat további 70 hektár integrált területen gazdálkodik a Villányi borvidék legjobb dűlőiben. Saját feldolgozót építettek és fejlesztettek, közben pedig a vendéglátás, a panzió, majd a négycsillagos szálloda és végül a szőlőmag feldolgozása is bekerült a családi vállalkozás repertoárjába.
Bock József lassan, céltudatosan építkezett, soha nem nyújtózkodott tovább, mint ameddig a takaró ér. A minőséget pedig soha nem áldozta fel a mennyiség oltárán.
Életútja ékes bizonyítéka annak, hogy az olyan örök emberi értékek, mint tisztesség, hűség, önzetlenség, méltóság, hagyományőrzés és az odaadó, alázatos munka mindig termőre fordul.
