Frei Tamás írása a Metropolnak
Irritáló vagy stimuláló? Zavaró vagy izgalmas? Miképp is viszonyulunk az internetes hirdetésekhez? Önök szerint a számítógép-monitor ugyanolyan felület, mint a tévéképernyő?
Vagyis elfogadható, ha a szemünk előtt megjelenő információk látványstruktúráját a tévéhez hasonlóan a számítógépeink képernyőjén is az uralja, aki a tartalmat szolgáltatja? Hiszen a tévében így működik, ott a csatorna dönt a műsorok reklámblokkjaiban sugárzott hirdetésekről. Vagy épp ellenkezőleg: a komputerképernyő a privát felületünk, a miénk, és ezért (a tévével ellentétben) jogunk van kiirtani róla a reklámokat.
A számítógépünkön például levelezünk, közösségi tevékenységet folytatunk, ebben az értelemben a gépünk olyan, mint az íróasztalunk, mint a személyes szféránk többi része, vagyis senkinek semmi köze hozzá.
Az elmúlt hetekben kitört a webes reklámblokkolók és a blokkolók blokkolói közötti háború. Egyre többen arra gyanakszanak, hogy a folyamat vége forradalmi változás lesz. Egyelőre ugyanis a reklámblokkolók állnak jobban, azok a programkészítők, akik szerint a számítógép-képernyőnkön megjelenő tartalmak fölött igenis mi rendelkezünk.
Ha ki akarjuk irtani az életünkből a reklámokat, akkor tehessük meg. Az iOS operációs rendszer legújabb verziója például szeptember közepe óta megkönnyíti az olyan applikációk fejlesztését, melyek segítségével „elnyomhatjuk” a nem kívánt tartalmakat az általunk látogatott honlapokon. Reklámblokkolás – lényegében erről szól a dolog, mert a reklámot a többség nem akarja látni.
Zavarja. Irritálja. Ne nézzék őt nyírni való birkának, aki elé oda lehet nyomni, a szövegbe ágyazva, vagy mellé, fölé, közé elhelyezve olyan dolgot, amit amúgy
a háta közepére kíván az ember.
„Ijesztően egyszerű” – mondják a szoftverfejlesztők arról, hogy milyen könnyű blokkolóprogramot készíteni. Az elmúlt hetekben milliószám töltötték le világszerte az emberek az Antiblokk, Szabadság, Csak a Tartalom, Síri csend, Megtisztulás és hasonló nevekre keresztelt blokkolóprogramokat. Már az elnevezések is mutatják, hogy mi is a lényeg. Olyan applikációt létrehozni, amely a beágyazott reklámok megjelenését letiltja, és közben elnyomja az úgynevezett tracker-scripteket is, vagyis annak a lehetőségét, hogy követni lehessen a webes szörfözésünket.
A végeredmény a reklámmentes, tiszta, csak a valós tartalmakat megmutató számítógép-képernyő. A probléma azért súlyos, mert ezek a blokkolóprogramok, ha kiirtják a szemünk elől a reklámokat, akkor ezzel csődbe is viszik az információs weboldalakat és az internetes lapokat.
Hiszen ők (is) a reklámból élnek. Ha kiderül, hogy a felhasználók, vagyis mi, csak a tartalmat akarjuk, a reklámokat pedig blokkoljuk, akkor ki akar majd a weboldalakon hirdetni? De ha nincs hirdetés, akkor nincs weboldal sem.
Baj lesz ebből, írta pár nappal ezelőtt a The New York Observerben az egyik híres internetes guru. Jeff Jarvis a jelenség mögött azt véli magyarázatként felfedezni, hogy felnőtt egy olyan fiatal generáció, melynek a tagjai gyűlölik a reklámokat, az egész ügyet „szívásnak” érzik (ő használta ezt a szót), és ezért elegük van a zavaró, ismétlődő, buta, irreleváns üzenetekből.
Forrás: metropol; Kép: Google,
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
