Ha megfizetlek, tudsz?
Hofi Géza: Tudsz úszni? Nem. Ha megfizetlek, tudsz?
Több hónapja tart a pedagógus sztrájk, de nem egységes, nincs át ütő ereje, nincs igazán hatásos, mert a tanárok csak kis százaléka vesz részt benne.
Több évtizede vagyok az oktatás világában, ahol több mint ezer pedagógussal találkoztam, de két egyforma egyéniséggel, személyiséggel soha. Így érthető, hogy mindenki egyetért a követelésekkel, de nem állnak ki egységesen. Kategorizálni, vagy tipizálni nem lehet ezt a társadalmi réteget, de leegyszerűsítve két kategóriával találkoztam. Az egyikben csodálatosabbnál csodálatosabb pedagógusok vannak, akik erre a pályára tették fel az életüket napi huszonnégy órában, szívvel lélekkel csinálják, nem a panaszkodást hallani állandóan tőlük. Van a másik kategória, akik rosszabbnál, rosszabbak. Ők azok, akik mindenért a gyerekeket, a szülőket hibáztatják, sikertelenségükért csak magukban nem keresik a hibát, sőt meg vannak győződve tökéletességükről, mert őket elnyomják.
Amikor én kezdtem a pályát a esküt kellett tenni, mint az orvosoknak, volt ennek egy felemelő érzete. Nem tudom elfogadni, hogy egy pedagógus, azért ne nyújtsa a tudása maximumát, mert kevés a fizetése, vagy sok az elfoglaltsága. Erre a gyerekek nem kíváncsiak, velük szemben, akik eléjük áll tanítási céllal, annak minden nap a maximumot, újat és érdekeset kell nyújtania, aki ezt nem teszi, menjen el kapálni, de azt is csak „szépen, csendben, mint ahogyan csillag megy az égen úgy érdemes”. Ez az a kategória, akik azt gondolják, hogy miattuk nyit ki az iskola. Nagyon sok pedagógusnál az osztályzás egy fegyver és a felelősség áthárítása, pedig értékelésnek, vagy visszajelzésnek kell lenni, ösztönző szándékkal. Sokszor az az érzésem, hogy ezeknél a szakiknál az adja a boldogság hormont, ha egyest adhat. Ők nem tudnak úszni….
Hiszek azokban a pedagógusokban, akik minden nap újat akarnak adni a tanítványaiknak, partnernek tekintik a feladatok megoldásában és értékelik a kreativitásukat.
Ennek a századnak a legnagyobb kihívása az iskolában, hogy a gyerekeket kritikussá, önmagukat kifejezni tudóvá neveljük, mert a gyorsuló világban arra van szükség, hogy a változásokat gyorsan fel fogják és arra a legjobb válaszokat tudják adni. Nos, erre csak kreatív, innovatív pedagógusok, akik folyamatosan megújulnak képesek csak ők, akik erre tudják nevelni diákjaikat, akik nem csak a rendszerben látják a hibát, hanem az adott lehetőségekből a maximumot kihozzák. Ők tudnak úszni….
Tudom, kritikus véleményem van, de sokat tettem, azért, hogy ne mondhassák rám, azt hogy „vizet iszik és bort prédikál” Magán gimnáziumom volt és évvégén mindig véleményt kértem a tanulóktól pedagógiai munkánkról, mert visszajelzés kell mindenki munkájáról, még ha az pedagógus is, főleg attól, akinek az életéről szól. Egy olyan kérdésre is választ kértem a „következő tanévben ki az a tanár, akivel nem szeretnél találkozni a munkája alapján?” Akire hatvan százalék több nem jött attól megváltam, majd az új tanévnyitón bejelentettem és lás csodát szerintem én voltam hazánkban az egyetlen igazgató, akit egy tanévnyitón elhangzottakért bepereltek, pedig vigyáztam a személyiségjogokra. Természetesen nekem adtak igazat, sőt a bíróság még meg is erősítetett jó szándékomban.
Ezt, azért írtam le, hogy ma nem könnyű a helyzete annak, aki jobbá kívánja tenni az iskola világát. Azt mondják színház az egész világ, lehet, de az iskola nem színház itt igaz minden fájdalom, minden öröm, minden sírás, igaz az egész iskolai élet.
Gábor Frank
