A bevándorlásról mindenkinek Európa jut eszébe, pedig az óceán túlpartján is küzdenek a tömeges migráció problémájával. Éppen csak kicsit másként, mint mi.
A „bevándorlók országaként” emlegetett Amerikai Egyesült Államok az utóbbi időkben a kevésbé befogadó arcát mutatja az Amerikába vágyódó migránsok felé. Legyen szó gazdasági bevándorlókról vagy az életüket féltő menekültekről, az USA-ba messze nem olyan könnyű bejutni, mint Európába – gondoljunk csak az amerikai-mexikói határon működő, a világ egyik legszigorúbb határvédelmi rendszerére. Az amerikai határok ugyanis – szemben az Európai Unióval – nem szűnnek meg néhány Germany „United States of America” feliratú táblától.
Az Egyesült Államokba igyekvő migránsok között vannak gazdasági bevándorlók és olyanok is, akik a közép-amerikai drogháborúk borzalmai elől próbálnak menekülni. A nyilvánosság előtt az Obama-kabinet jellemzően mindkét csoporttal szemben megengedő, bevándorlás-párti politikát képvisel. Ezt a képet árnyalja az a tény, hogy az előző fiskális évben az Egyesült Államok több tízmillió dollárral „támogatta” Mexikót, hogy az megakadályozza, hogy a bevándorlók és menekültek elérjék az amerikai határt. Mexikó pedig azt tette, amiért megfizették: az elmúlt 15 hónapban számos erőszakos rajtaütést szervezett az USA felé igyekvő illegális migránsok útvonalain.
(Amerikába tartó migránsok a Mexikói Chahuites környékén.)
Másként fogalmazva: az Egyesült Államok kiszervezte a bevándorlás-problémát Mexikóba. Mexikó feladata így az lett – súlyos dollármilliókért cserébe –, hogy megakadályozza a menekülteket és gazdasági bevándorlókat abban, hogy elérjék az Egyesült Államok határát, és így menekültstátuszhoz folyamodhassanak.
Nem az a kérdés, hogy egyetértünk-e az amerikai gyakorlattal vagy sem. Talán nem is tudjuk megítélni a helyzetet. A lényeg az, hogy a világ legfejlettebb gazdaságait, demokráciáit fenyegeti egy globális kihívás: az újkori népvándorlás. A probléma kezeléséhez pedig nem hagyatkozhatunk kizárólag emberi jogi kiáltványokra és liberális dogmákra. Szükségünk van józanságra, bátorságra és néhány kőkemény döntésre is.
A döntések után pedig lehet cselekedni. És ne legyenek illúzióink: mindig lesznek olyanok, akik jobban örülnének, ha nem tennénk semmit.
Bunford Gerda, politológus hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem
Forrás: Mozgástér
