Belső vívódások: “szeretet” kontra szeretet
Előző írásomban felvetettem azt a kérdést, hogy mi van, ha betoppan életedbe a hatalmas viharos lélektársi érzés, és nem vagy szabad.
A “nem vagy szabad” dolgot úgy értem, hogy vagy te, vagy a másik fél ígéretet tett és valakivel él. Élettárssal, gyerekeivel, férjjel, feleséggel stb. De a lényeg, hogy jelenleg egyik vagy mindkét fél kötődik már valakihez. A régimódi hozzáállás szerint ilyenkor az új kapcsolatba semmilyen módon nem kezdesz bele, mert ezzel megcsalod a másikat. Se testileg, se lelkileg.
A média manapság már azt sugallja, hogy az sem gond, ha párhuzamosan több emberrel is viszonyod van, sőt időnként még olyan szájízem is lesz cikkeket olvasva, mintha arra biztatnának, hogy tedd meg bátran, mert ettől leszel menő és trendi.Amit én fel fogok vetni, az a kettő szélsőség között egy harmadik irány és talán egy kicsi ebből és egy kicsi abból. Ezért is vetettem fel korábban, hogy a lélektárs sokszor döntés elé állít, hogy a régimódi szeretet és az új szeretet közül válassz.
A régi szeretet minta arról szólt, hogy jóban rosszban, akár fejedet a homokba dugva is kitartsál évekig, évtizedekig a másik mellett. Akár úgy is, hogy már 20-30 éve (nem hónapja!!!!) boldogtalan vagy és teljesen kilátástalan az egész.
Az új szeretet, amit a lélektársad hoz az életedbe, az sokkal inkább egy mindent kitöltő valódi szeretet. Mindent kitöltő, azaz a testednek, lelkednek és szellemednek egyaránt megnyugvást, kielégülést, boldogságot hozó találkozás, kapcsolódás.
Ha ezt a régi és új szeretet mintát szembe állítjuk egymással, akkor én személy szerint az új irányra szavazok, mert abban friss energia, változás, hajlandóság és lehetőségek tömkelege van. Míg a régiben – a saját tapasztalataim alapján is – úgy látom csak zsákutcák és önámítás. Ráadásul az önámításnak az a fajtája, amit a divatos kifejezéssel “karmikus kapcsolatnak” hívott kötelékekre fognak sokan.
Vajon mi lenne, ha végre ki mernéd mondani, hogy egy olyan dologban élsz (akár társasan, akár egyedül), ami csak hazugság és kifogás magad felé?! Ha tényleg boldognak érzed magad és érzel nyitottságot a továbblépésre, továbbfejlődésre is, akkor ez az írás nem neked szól. Ám amennyiben már hetek, hónapok, vagy évek óta boldogtalan vagy és magányos, akkor valami nem stimmel és érdemes a sarkadra állni, hisz valami hazugság morzsa csúszott a gépezetbe.
Ez a hazugság pedig benned rejlik. A te árnyékod. A te fejedből pattant ki. Teljesen mindegy kitől kaptad, kitől örökölted, és teljesen mindegy kitől tanultad meg. A te kezedben van innentől az irányítás, ha felismered, hogy te is ezt műveled.
Mit választanál, ha a kezedre teszed a kezed?
A biztos fájdalmas életet különféle falak mögé bújva? Kifogásokat keresel, hogy boldog legyél?
Ha férjed, feleséged, párod, gyerekeid vannak, könnyű arra fogni, hogy “de én…..”
Nem az a kérdés, hogy te és ő mit beszéltetek meg X ideje. Jól érzitek magatokat így?
Ha gyereked vagy gyerekeid vannak már, akkor gondolj bele picit, hogy a gyerekeid mit érezhetnek?!
Erre csak pár rövid kifogás:
Rengeteg történetet hallgattam már végig olyan családoktól, ahol a gyermek téma beszólt, mint kifogás.
“Nem válok el, mert mi lesz a gyerekekkel, biztosan csalódnának bennünk és rosszul érintené őket”
vagy
“Nem válok el, nem szakítok, mert mit fognak rólam gondolni a szüleim/a szomszédok/a munkatársaim”
vagy
“Nem válok el, mert mi lesz, ha csak fellángolás, amit most érzek?”
vagy
“Nem válok el addig, amíg a gyerekeim nem nőttek fel és még iskolába járnak, mert így stabilabb a család…” (bár napi veszekedés és “gyilkolás” megy otthon – a gyerekek már alig bírják idegekkel.)
Megértem én mindegyik kifogást, hisz semmi sem egyszerű. A gyermeknevelés sem. Az állandó megfelelés sem.
De mondd csak, ha évek óta a biztos rosszban csücsülsz és tisztában vagy vele, hogy ennek amúgy is válás lesz a vége egy idő után…..akkor mire vársz és kire vársz?
A biztos rossz az biztos. Ez biztos :)
Az új energiák pedig nem biztosak, de legalább nyitottak.
Aki pedig merész, az megkapja az élettől is a boldogságot.
Nos hogy is van akkor ez az egész?
Mi a szeretet? A szeretet egyenlő a biztos rosszal?
Vagy a szeretet egyenlő azzal, hogy szeretet van és harmónia, nyitottság?
Szerinted?
Forrás: Arany gondolatok
