Pártállástól függetlenül erősödik a konszenzus a német politikusok körében, hogy szigorúbb szabályozásra, azaz kimondatlanul is korlátozásra lenne szükség a sztrájkjogot illetően. Ebben az évben szinte nem múlt el nap, hogy valamelyik ágazat, szakma képviselői ne sztrájkoltak volna.
Gazdasági szakértők szerint a német gazdaságot a sztrájkok miatt meddig is rendkívüli károk érték, különösen megdöbbentő volt a tekintélyes kölni gazdaságkutató intézet, az Ifo egyik vezetőjének becslése arról, hogy egyedül a mozdonyvezetők sztrájkja naponta százmillió eurós veszteséget okoz az ország gazdaságának.
Ezekben a napokban a szakszervezetek felhívására a Lufthansa földi személyzete után az utaskísérők szüntették be a munkát, miközben a mozdonyvezetők továbbra is megbénítják az áru- és személyszállítás mintegy 80 százalékát. A Verdi szakszervezet felhívása nyomán több tartományban pedig a sztrájk miatt ismét a tömegközlekedés bénult meg.
A német kormány közlekedési minisztere, a szabad demokrata Volker Wissing már hetek óta ostorozza a szakszervezeteket, és megállapodást sürget a munkáltatókkal. Mindenekelőtt a mozdonyvezetők szakszervezete, a GDL elnöke áll a bírálatok középpontjában. Claus Weselsky sorra utasította el a német vasút, a Deutsche Bahn kompromisszumos, a bérre és a munkaidőre vonatkozó ajánlatait.
Ezúttal az ellenzék vezető pártja, a konzervatív CDU elnöke, Friedrich Merz sürgette a beavatkozást, mert szerinte ami a vasútnál és részben a Lufthansánál történik, az túllépi a „megengedett határokat”. A kereszténydemokrata politikus különösen élesen támadta a GDL elnökét. Szerinte Claus Weselsky az egész nemzetgazdaságot „bünteti” a Deutsche Bahn ellen folytatott személyes harcával.
El kell gondolkodnunk azon, hogy miként kerülhetjük el a jövőben az ilyen „túlkapásokat”
– jelentette ki Friedrich Merz, és hozzátette: a szövetségi köztársaság gazdasága legalább olyan, védelemre szoruló érték, mint a szakszervezetek sztrájkjoga.
Hasonlóan fogalmazott a CDU testvérpártja, a CSU parlamenti frakcióvezetője. „A szakszervezetek és a munkaadók közötti jelenlegi vitában most többnyire személyes viszályok dominálnak” – vélekedett Alexander Dobrindt, aki szerint ezért első lépésben ezért a tárgyaló feleket kellene „lecserélni”. A lehetőségek között említette ugyanakkor a kötelező választott bíráskodást, valamint rögzített határidők bevezetését a sztrájkok időben történő előzetes bejelentésére, valamint a munkabeszüntetések közötti „fix” időközökre is.
Közvetve Merz mellett sorakozott fel, a kormánykoalíció legkisebb pártja, az FDP parlamenti frakcióvezetője is. Christian Dürr szerint „korszerűsíteni” kel a sztrájkjogot, különösen a kritikus infrastruktúra esetében. Ő is élesen bírálta a GDL vezetőjét, Claus Weselskít, ak szerinte „túllő a célon”.
„Nem fordulhat elő, hogy Németországot egyetlen szakszervezeti vezető ilyen feszültségben tartsa, az országnak többmilliós gazdasági veszteséget, családok millióinak súlyos személyes károkat okozva” – jelentette ki.
A CDU szociális szárnya ugyanakkor „önmérsékletre” szólította fel saját pártja vezetőit, mert aki a sztrájkjogot akarja korlátozni, az veszélyezteti a társadalmi békét, és a demokrácia ellenségeinek kezére dolgozik.
Elutasította a sztrájkjog korlátozását célzó törekvéseket a kormányzó szociáldemokrata párt elnöke.
Németországban mindenkinek joga van sztrájkolni a magasabb béréért és jobb munkakörülményekért
– hangoztatta Lars Klingbeil, aki szerint ez nem kérdőjelezhető meg. A szociáldemokrata politikus ugyanakkor mielőbbi megegyezésre szólított fel rendkívüli kényelmetlenségeket okozó vasúti vitában.
