Közlekedés
A településtől két kilométerre található a Budapest – Pusztaszabolcs vasútvonalon lévő Iváncsa vasútállomás, ahova a fővárosból sűrűn járnak elővárosi szerelvények.
A település az M6-os autópályán (besnyői lehajtó), valamint közúton Pusztaszabolcs és Iváncsa felől közelíthetjük meg. Betonút köti össze a települést Felsőbesnyő külterületi résszel, ahonnan földúton lehet Kápolnásnyék felé továbbmenni. Autóbuszok elsősorban Iváncsa vasútállomással, kisebb számban Dunaújvárossal kötik össze.
Története
A mai Besnyő és a hozzá tartozó részek ősidők óta lakott településnek számítanak, hiszen a Velencei-tó, valamint a Duna közelsége, a vadban gazdag erdők és a remek föld idevonzotta az embereket. A római birodalom korában közlekedési csomópont volt és ez megmaradt a középkorban is (lásd: Bevár, ahol a London-Moszkva közötti postakocsi-forgalom „bevárta” egymást, de volt itt fogadó, lóváltóhely, pénzváltó, stb.) A környék régészeti lelőhelyekben gazdag, ugyanis másfél-kétméteres ásás után ritka, ha nem kerül elő valamilyen emlék a múltból.
A Besnyő településnév első jegyzőkönyvi említése a környéken 1276-ból való, amikor is a bessenyő sámánok felett ítélkezett az eretnekeket üldöző bíróság Marcell domonkosrendi szerzetes vezetésével. Bessenyőfalváról „egy vak családapa és Nota nevű kísérője” került vád alá. (A történtekről a [Kassai Kódexben] [1]találunk leírást – [Fehér M. Jenő] [2]domonkos szerzetes kutatása szerint). Egy 1424-es okiratból az is kiderül, hogy tulajdonképpen négy ilyen nevű település is volt a környéken: Alsó- és Felsőbesnyő, valamint két Kisbesnyő. A 16. században, a törökök érkeztével valamennyi település elnéptelenedett. A 17. században – más Duna közeli településhez hasonlóan – Besnyőt is a délről vándorló délszlávok népesítették be, a birtokjog pedig Szapáry Andrásra szállt. Később Eötvös családhoz került a terület, amikor is kialakult a környék majorság jellege. 1845-ben Sina György vásárolta meg a vidéket. Báró Sina Simon négy lányának egyikét Anasztáziát a német származású, de Ausztriában élő gróf, Wimpffen Viktor tengerész, hajóparancsnok vette feleségül, hozományul kapva az ercsi és érdi uradalmakat. Halála után fia gróf Wimpffen Szigfrid (1865-1929) lett Ercsi és a 21 ezer hold birtokosa, a Százhalombattától – Adonyig terjedő Duna-szakasszal együtt. A századfordulótól 1945-ig a község sorsa szorosan összefüggött a grófi család és uradalmának történetével. A népesség foglalkozás szerinti megoszlásában továbbra is az agrárjelleg dominált, de jelentős szerephez jutottak a céhek és a dunai vízimolnárok is.
A grófi építkezések kapcsán egyre több iparosra volt szükség. Szigfrid gróf tervei között szerepelt a mai templom körüli területen egy igazi falut alapítani. Sokat tanulmányozta e terület történelmét, és annak a besenyő múltjára tekintettel a korábban már használatban volt Bessenyőfalva nevet kívánta adni a településnek. Központosítani szerette volna az általa birtokolt 21 ezer holdas terület lakosságát ebben a faluban, valamint Iváncsán és Adonyban. Az uradalomba, a birtok dinamikus fejlesztése okán osztrák és sváb családok, a cukorgyári kolóniára cseh-morva mesteremberek kerültek, de éltek itt már akkor felvidéki tótok (faúsztatók, dereglyések, halászok, drótostótok) zsidó kereskedők és cigányok is. 1899-ben gr. Wimpffen Szigfrid és felesége Stockau Franciska grófnő zárda iskolát alapított Ercsiben, így telepedtek le ide a soproni anyaházból az „[Isteni Megváltó Leányai][3]” szerzetesrend tagjai. (Anyaházukban, Sporonban volt a nyilasok házi őrizetében a későbbi esztergomi hercegprímás, Mindszenty József 1944-45-ben). Itt végezték egyházi szolgálatukat, oktatási, nevelési tevékenységüket. Az nővérek két világháború alatt részt vettek a betegápolásban és vezették a környék kulturális életét 1950-es feloszlatásukig. Az I. világháború idején az ercsi kastélyban hadikórházat rendeztetett be a grófi család, és rendszeresen ellátta a hadbavonultak családját, az özvegyeket, árvákat. Ezért kapták a „kegyúr”-i címet.
Besnyő történetéhez kapcsolódik, hogy a vészkorszak idején [dr. Füzy Sándor] [4]plébános és Bejczy Jenő főintéző mintegy hatvan zsidó munkaszolgálatos életét mentette meg azzal, hogy nem engedte használni a megkülönböztető karon viselendő sárga szalagot, emiatt a németek azt gondolták, hogy ezek az emberek is az uradalom munkásai, és az ostrom előtt kitelepítették őket a grófi családdal, az intézővel és a plébánossal együtt. Besnyőn, illetve az akkori Göböljáráson megmentett zsidók közül 51 főt megkeresztelt Füzy plébános, ami miatt a nyilasok támadásával kellett szembenéznie. Túl ezen megmentett egy angol pilótát, aki ejtőernyőjével, sebesülten landolt a plébánia mellett. Tettéért az angol uralkodó kitüntetésben részesítette 1948-ban, de e kitüntetés átvétele miatt a kommunista hatalom börtönre ítélte. „1952-ben Dr. Füzy Sándor ekkor már csepeli káplán atyát, aki mint ministráns és ifjúsági lelkipásztor tevékenykedett, az ÁVH emberei egy házkutatás során letartóztatták, majd 12 évre ítélték, melyből 4 évet töltött le a váci börtönben. 1955-ben amnesztiával szabadult.” (Historia Domus Csepel)
Besnyőn, a mai templomtér alatt sokak elmondása szerint mintegy kétszáz magyar, német és orosz katona nyugszik, akiket tömegsírba hantoltak el. A templom mellett a kommunista hatalom egyetlen szovjet síremléket állított föl, de további kutatásokat eddig senki nem végzett.
1945-ben a birtokfelosztás idejében az itt élő pusztai családok, illetve az idevándorló bodonyi telepesek kaptak a birtokból. 1950-ben Besnyő néven új település létesült az összevont pusztákból: Alsó-Besnyő, Felső-Besnyő, Göböljárás, Aggszentpéter, Rácszentpéter és Bevár. A település központja nem Göböljáráson alakult ki, hanem attól nyugatra, a felső-besnyői részen, s ezzel az ősi göböljárási település-központ megszűnt. A téeszesítés nagy károkat okozott a szántók, a megművelhető földterületek növelésekor, ugyanis pótolhatatlan értékeket semmisítettek meg. Lebontották a barokk uradalmi kúriát, a 13. századból maradt főintézői lakást, amely a tatárok elleni védekezés okán épült az 1200-as évek végén (Kolompos), betemették az uradalmi borospincéket, betömték a főként termálvizet adó három méter átmérőjű pusztai kutatak, és napjainkban (2006.) lebontották a környék, de talán a megye egyik legszebb mezőgazdaságtörténeti látványosságát, a klasszicista stílusú uradalmi istálló-együttest. Ugyanakkor nagy problémát jelent a község vezetésének – forráshiány miatt – a Csárda-völgy – a falu közvetlen közelében lévő – szeméttelep rekultiválása is, ahová a 1990-es években nagy mennyiségű mérget, a mezőgazdaságban használt vegyi anyagokat ástak el. Ezek feltárása és elszállítása nem történt meg. A környék mezőgazdasági területein folyó, immár ötven éve tartó műtrágyázás és permetezés miatt, az ásott és fúrt kutak vize még locsolásra is alkalmatlan a bennük található rákkeltő kémiai elemek miatt. Besnyőn a rákos megbetegedések és halálozások száma magasabb az országos átlagnál. Besnyő legnagyobb problémája a munkanélküliség, amely elvándorláshoz vezet. Ezt bizonyítják azok az adatok, amelyek a pusztai lakosság számát adják meg. A Wimpffen-birtokon a fent fölsorolt puszták összlakosságának száma 2770 fő volt (a summásokon kívül), míg a mai Besnyőn lakók száma alig haladja meg az 1800-at. A településen maradás érdekében az Önkormányzat Gémesiné Fejes Zsuzsa polgármester javaslatára a fiatal házasok részére programot dolgoz ki, de a község vezetése eddig is sokat tett a helyben maradás érdekében.
Gazdaság, lakosság
Besnyőn a Sallai Imréről elnevezett termelőszövetkezet a legmeghatározóbb gazdasági tényező. A településen működik az Avium 2000 Baromfifeldolgozó Szövetkezet is, amely szintén számos munkahelyet biztosít a lakosoknak. Emellett kisebb szolgáltató létesítmények is működnek. Sokan járnak el városokba (Százhalombatta, Dunaújváros, Budapest) dolgozni, ezért itt is megfigyelhető sajnálatos jelenség: az elvándorlás. Az utóbbi időben azonban többen letelepedtek a községben. Több erdélyi, kárpátaljai és budapesti család költözött e nyugalmas, szép településre. Vallási megoszlás szerint besnyőn nyolcvan református, két görög katolikus és ezerhétszáz római katolikus él.
Nevezetességei
* tiroli stílusú római katolikus templom (1897)
1896-ban Gr. Wimpffen Szigfrid katolikus templomot építtetett tiroli stílusban Göböljárás-majorban, a mai Besnyőn. A templomot a bécsi építészprofesszor Br. Ferstl Henrik fia, Br. Ferstl Miksa tervezte. A kivitelezés egy évig tartott. 1897. július 29-én szentelte fel Krisztus királynak ajánlva a Fertőfehéregyházán (ma Donnerskirchen) született [Steiner Fülöp|] [5](1830-1900) megyéspüspök. A templom építésének kedves története a következő: – Gróf [Wimpffen][6] Szigfrid elsőszülött fiának, Györgynek (1896) világra jötte után mintegy ezer aranykoronát adott hitvesének, Gróf Stockau Franciskának azzal a céllal, hogy bécsi útja alkalmával gyarapítsa a családi ékszerkészletet. A grófnő férje szándékát azzal a kéréssel utasította el, hogy ő ebből a pénzből inkább Göböljáráson szeretne templomot építtetni. A gróf zokszó nélkül beleegyezett. Mind az első, mind a második világháború alatt hatalmas károk érték a templomot, de igazi tatarozásra soha nem volt pénz. 2002-ben azonban a falu lakossága dr. Bejczy Antal NASA kutató, robotika professzor adományából felújította a tiroli stílusú templomot, amely felújítás a templom felszentelésének 105. évfordulójára, július 29-re lett készen. Bejczy Antal professzor édesapja emlékére adományozta a felújítás összegét, mert az ostrom idején 1944-ben csaknem földig rombolt templomot Bejczy Jenő építtette újjá 1947-ben. A 2002-es renoválást a magyarországi [Jezsuita Rend][7] és a Szent András Alapítvány áldásos közreműködésével, néhai [[[Lendvay Zoltán][8]]] adonyi plébános művészeti tanácsai alapján, Csoknyai György szervezésében, Stoffán György író, egyháztörténet-kutató – mint az adományozó tudós személyes megbízottja – ellenőrzése mellett, Szladki Ferenc, valamint Szladki István építőmesterek vezették. A kivitelezésben részt vevő besnyői lakósok ingyen vállalták a nehéz munkát, amelynek befejezésekor ünnepi összejövetelt rendeztek, és itt Bejczy Antal professzor oklevéllel jutalmazta az önkénteseket. Szép példája volt ez a felújítás az értékmentésnek, hiszen a rendelkezésre álló összeg 2,8 millió forint volt összesen.
A torony ablakainak rendbehozatalát Pálmüller Béla és családja finanszírozta, az állványozást Kereszt Sándor a helyi TSZ elnöke fizette, az asztalosmunkálatokat Túri József helyi asztalosmester végezte, szintén díjmentesen. A munkálatokban és a munkások ellátásában összesen hatvan fő (és helyi vállalkozó, valamint cég) vett részt. Kiemelkedő segítséget nyújtott az Avium 2000 Kft. tulajdonosa, Andrási József valamint Domak Ildikó és Gémesi Endre vállalkozók. Érdekes és meghökkentő az a tény, miszerint a teljes külső felújításról a Katolikus Egyház hivatalosan nem vett tudomást.
* egykori plébánia épület (1897)
* községi park
* víztorony
Kulturális élet
* Arany János Általános Iskola (Arany János hét és egyéb rendezvények, versenyek)
* Zeneiskola
* Besnyői Népdalkör
A besnyői Népdalkör nagy múltra tekint vissza, hiszen a 90-es évek elején alapította Szuszán Jánosné. Működésük során szinte az egész országot bejárták és a népdalkörök versenyein legtöbbször az elsők között végeztek. Olyan művészeti értéket képviselnek, amely Magyarországon egyedülálló, hiszen a summás népdalok tekintetében alig találunk hasonló tudással rendelkező amatőr együttest. A karvezető folyamatosan kutatja és bővíti a Népdalkör repertoárját, s ezzel minden fellépéskor új színt visz produkcióikba. Az együttes rendszeres résztvevője a község közös ünnepeinek is.
* Szironta Csengettyű- és Citeraegyüttes.
A Szironta együttest 2004-ben hívták életre a helyi zeneiskola egykori növendékei és tanáruk Nyersné Vajda Márta. A község lakosságának kulturális rendezvényeiről a két együttes mellett a helyi zeneiskolások gondoskodnak, évente több bemutatkozó hangversennyel, melyek az „Áradj Zene…” mottót viselik. A citeraegyüttes és a népdalkör a helyi bemutatók mellett Besnyő község jó hírét viszi szerte az országban. Rendszeresen fellépnek népzenei találkozókon, a környező- és a testvértelepülések rendezvényein. 2007. február 25-én a Szironta Csengettyű- és Citeraegyüttes és a Besnyői Népdalkör közös szervezésében a településen rendezték a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) által szervezett XIV. Országos-Térségi Népzenei Minősítőt, ahol a népdalkör országos minősítésben Arany Páva fokozatot kapott, a Szironta együttes citerás csoportja területi szinten Dicséretes elismerésben részesült, így már országosan is megmérettetheti magát.
A Szironta együttes Magyarországon egyedülállóan egy új kezdeményezés elindítója is, mellyel a csengettyűjátékot szeretnék népszerűsíteni (úgy hazánkban, mint az európai közönség körében). Évről-évre összehívják az ország csengettyűseit, hogy egy találkozó keretében adjanak számot tudásukról és megörvendeztessék a közönséget a csengettyűk csilingelő hangjával. Emellett a résztvevő együttesvezetők és zenetanárok számára szakmai fórumot rendeznek, melyen a csengettyűzés oktatásával, kották írásával, zenei átdolgozásokkal kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat oszthatják meg egymással. Az Országos Csengettyűs Találkozók zárásaként az összes csengettyűs részvételével felcsendül az Európai Unió himnusza. Ezzel az előadással céljuk, hogy évről-évre mind több kis harangon szólaljon meg Beethoven Örömódája, s így a Guinness Világrekordok Könyvében is jegyezhessék Besnyő nevét. Míg az első rendezvényen 2007-ben 92 csengettyű zengte az európai összetartozás jelképének számító művet, 2008-ban már 166 magyar és amerikai harang együttes rezdülése jelezte, hogy a csengettyűjáték Magyarországon is egyre ismertebbé válik. Több éves munkájuk eredményeképp a népdalkör és a Szironta együttes is önálló CD-t jelentetett meg. A népdalkör lemezén besnyői summás dalok hallhatók, míg a Szironta együttes lemezén a székesfehérvári Vörösmarty Rádióban készített karácsonyi rádiójáték hallható.
Cím: Fő utca 35.
Tel: +36 (25) 233 096
E-mail: [email protected]
Web: http://www.besnyo.hu/
