A 16. században, a törökök érkeztével valamennyi település elnéptelenedett. A 17. században – más Duna közeli településhez hasonlóan – Besnyőt is a délről vándorló délszlávok népesítették be, a birtokjog pedig Szapáry Andrásra szállt. Később Eötvös családhoz került a terület, amikor is kialakult a környék majorság jellege. 1845-ben Sina György vásárolta meg a vidéket. Báró Sina Simon négy lányának egyikét Anasztáziát a német származású, de Ausztriában élő gróf, Wimpffen Viktor tengerész, hajóparancsnok vette feleségül, hozományul kapva az ercsi és érdi uradalmakat. Halála után fia gróf Wimpffen Szigfrid (1865-1929) lett Ercsi és a 21 ezer hold birtokosa, a Százhalombattától – Adonyig terjedő Duna-szakasszal együtt. A századfordulótól 1945-ig a község sorsa szorosan összefüggött a grófi család és uradalmának történetével. A népesség foglalkozás szerinti megoszlásában továbbra is az agrárjelleg dominált, de jelentős szerephez jutottak a céhek és a dunai vízimolnárok is.
A grófi építkezések kapcsán egyre több iparosra volt szükség. Szigfrid gróf tervei között szerepelt a mai templom körüli területen egy igazi falut alapítani. Sokat tanulmányozta e terület történelmét, és annak a besenyő múltjára tekintettel a korábban már használatban volt Bessenyőfalva nevet kívánta adni a településnek. Központosítani szerette volna az általa birtokolt 21 ezer holdas terület lakosságát ebben a faluban, valamint Iváncsán és Adonyban. Az uradalomba, a birtok dinamikus fejlesztése okán osztrák és sváb családok, a cukorgyári kolóniára cseh-morva mesteremberek kerültek, de éltek itt már akkor felvidéki tótok (faúsztatók, dereglyések, halászok, drótostótok) zsidó kereskedők és cigányok is. 1899-ben gr. Wimpffen Szigfrid és felesége Stockau Franciska grófnő zárda iskolát alapított Ercsiben, így telepedtek le ide a soproni anyaházból az „[Isteni Megváltó Leányai][3]” szerzetesrend tagjai. (Anyaházukban, Sporonban volt a nyilasok házi őrizetében a későbbi esztergomi hercegprímás, Mindszenty József 1944-45-ben). Itt végezték egyházi szolgálatukat, oktatási, nevelési tevékenységüket. Az nővérek két világháború alatt részt vettek a betegápolásban és vezették a környék kulturális életét 1950-es feloszlatásukig. Az I. világháború idején az ercsi kastélyban hadikórházat rendeztetett be a grófi család, és rendszeresen ellátta a hadbavonultak családját, az özvegyeket, árvákat. Ezért kapták a „kegyúr”-i címet.
Besnyő történetéhez kapcsolódik, hogy a vészkorszak idején [dr. Füzy Sándor] [4]plébános és Bejczy Jenő főintéző mintegy hatvan zsidó munkaszolgálatos életét mentette meg azzal, hogy nem engedte használni a megkülönböztető karon viselendő sárga szalagot, emiatt a németek azt gondolták, hogy ezek az emberek is az uradalom munkásai, és az ostrom előtt kitelepítették őket a grófi családdal, az intézővel és a plébánossal együtt. Besnyőn, illetve az akkori Göböljáráson megmentett zsidók közül 51 főt megkeresztelt Füzy plébános, ami miatt a nyilasok támadásával kellett szembenéznie. Túl ezen megmentett egy angol pilótát, aki ejtőernyőjével, sebesülten landolt a plébánia mellett. Tettéért az angol uralkodó kitüntetésben részesítette 1948-ban, de e kitüntetés átvétele miatt a kommunista hatalom börtönre ítélte. „1952-ben Dr. Füzy Sándor ekkor már csepeli káplán atyát, aki mint ministráns és ifjúsági lelkipásztor tevékenykedett, az ÁVH emberei egy házkutatás során letartóztatták, majd 12 évre ítélték, melyből 4 évet töltött le a váci börtönben. 1955-ben amnesztiával szabadult.” (Historia Domus Csepel)
Besnyőn, a mai templomtér alatt sokak elmondása szerint mintegy kétszáz magyar, német és orosz katona nyugszik, akiket tömegsírba hantoltak el. A templom mellett a kommunista hatalom egyetlen szovjet síremléket állított föl, de további kutatásokat eddig senki nem végzett.
1945-ben a birtokfelosztás idejében az itt élő pusztai családok, illetve az idevándorló bodonyi telepesek kaptak a birtokból. 1950-ben Besnyő néven új település létesült az összevont pusztákból: Alsó-Besnyő, Felső-Besnyő, Göböljárás, Aggszentpéter, Rácszentpéter és Bevár. A település központja nem Göböljáráson alakult ki, hanem attól nyugatra, a felső-besnyői részen, s ezzel az ősi göböljárási település-központ megszűnt. A téeszesítés nagy károkat okozott a szántók, a megművelhető földterületek növelésekor, ugyanis pótolhatatlan értékeket semmisítettek meg. Lebontották a barokk uradalmi kúriát, a 13. századból maradt főintézői lakást, amely a tatárok elleni védekezés okán épült az 1200-as évek végén (Kolompos), betemették az uradalmi borospincéket, betömték a főként termálvizet adó három méter átmérőjű pusztai kutatak, és napjainkban (2006.) lebontották a környék, de talán a megye egyik legszebb mezőgazdaságtörténeti látványosságát, a klasszicista stílusú uradalmi istálló-együttest.
Besnyő legnagyobb problémája a munkanélküliség, amely elvándorláshoz vezet. Ezt bizonyítják azok az adatok, amelyek a pusztai lakosság számát adják meg. A Wimpffen-birtokon a fent fölsorolt puszták összlakosságának száma 2770 fő volt (a summásokon kívül), míg a mai Besnyőn lakók száma alig haladja meg az 1800-at. A településen maradás érdekében az Önkormányzat Gémesiné Fejes Zsuzsa polgármester javaslatára a fiatal házasok részére programot dolgoz ki, de a község vezetése eddig is sokat tett a helyben maradás érdekében.
Cím: Besnyő Fő u. 35.
Tel: +36 (25) 233-096
E-mail:
Web: www.besnyo.hu
