1950 óta próbálják megfejteni a rejtélyt. Összegyűjtöttük az eddigi válaszokat.
A Bermuda-háromszög, más néven az ördög háromszöge vagy a végzet örvénye, az Atlanti-óceánon található nagy kiterjedésű terület Florida, Puerto Rico és Bermuda között. Az utóbbi évtizedekben repülőgépek és hajók különös eltűnése kapcsán vált ismertté.
Számos elmélet látott napvilágot a Háromszöggel kapcsolatban. Sokan úgy vélik, hogy földönkívüli aktivitás folyik a területen, de az is elképzelhető, hogy valamilyen furcsa természettudományos magyarázata van a térségben tapasztalható furcsa anomáliáknak.
A legracionálisabb elmélet szerint ez az egyszerű földrajzi hely, ahol az emberek megannyi szerencsétlenséget tapasztaltak, a Nagylábúhoz és a Loch Ness-i szörnyhöz hasonlóan csupán a képzelet szüleménye, legenda.
VIDEÓ: a Bermuda-háromszögről
A Bermuda-háromszög rossz híre Christopher Columbusszal kezdődött. Az 1492. október 8-án íródott naplóbejegyzés szerint, Columbus az iránytűjére nézve furcsa jeleket tapasztalt. Nem riasztotta rögtön a hajó legénységét, mert úgy gondolta, hogy egy olyan iránytű, ami nem mutat a mágneses észak felé, még inkább pánikba sodorhatja az amúgy is tűrőképességük határán lévő tengerészeket. Valószínűleg helyesen döntött, figyelembe véve, hogy három nappal később, amikor Columbus egy furcsa fényt fedezett fel a távolban, a legénység annyira megrémült, hogy visszatértek Spanyolországba.
Ez és még számos más hasonló történet adta az alapját annak az elméletnek, mely szerint a Bermuda-háromszögben az iránytűk használhatatlanná válnak, ami természetesen nem igaz, vagy legalábbis egy eltúlzott változata annak, ami valójában történik.
1970-ben az Amerikai Parti Őrség a következőkkel próbálta megindokolni az eltűnéseket:
Az ördög háromszöge egyike a Földön található két hely közül, ahol a mágneses iránytű a valós észak felé mutat. Normál esetben a szerkezet a mágneses északi irányt jelzi. A kettő közti különbség mágneses deklinációként ismert. A Föld körbehajózása esetén az elhajlás mértéke akár 20 fokos is lehet. Ha ezt az eltérést vagy hibát nem korrigálják, a navigátor teljesen letérhet a kijelölt útszakaszról és nagy bajba kerülhet.
VIDEÓ: Az ördög háromszöge
Természetesen annak ellenére, hogy ezt a magyarázatot azóta számos eltűnéssel kapcsolatos dokumentumfilmben és cikkben megemlítették, kiderült, hogy ezt az elhajlást a hajóskapitányok és felfedezők már a hajók és iránytűk létezése óta ismerték. A mágneses deklináció egy tapasztalt navigátor számára egyáltalán nem okoz problémát, csupán egy jelenség, amelyhez megfelelően kell alkalmazkodni.
2005-ben a Parti Őrség újra tárgyalta a témát miután Londonban egy TV producer a munkája kapcsán érdeklődött az eredmények felől. Ekkor a Parti Őrség pontosította a mágneses mezőről leírt állításait:
Számos magyarázat látott már napvilágot a Bermuda-háromszög területén tapasztalt mágneses jelenségekről. Habár a Föld mágneses mezői folyamatos mozgásban vannak, a Bermuda-háromszög viszonylag változatlan, zavartalan terület. Igaz, hogy a háromszög térségéből számos kivételes mágneses aktivitást jelentettek már, de ettől még a térség egyáltalán nem különbözik a Föld más helyeitől.
A modern Bermuda-háromszög legenda 1950-ben kapott szárnyra, Edward Van Winkle Jones cikkének megjelenése után. Jones több repülőgép és hajó eltűnéséről számolt be a térségben, beleértve öt, az amerikai haditengerészethez tartozó torpedóbombázót is, amelyeknek 1945. december 5-én veszett nyoma. Ezen kívül megemlített még két kereskedelmi célú repülőt, amik 1948. január 30-án és 1949. január 17-én tűntek el. Összesen 135-en tűntek el megmagyarázhatatlan körülmények között a Bermuda-háromszög térségében. Jones úgy írja „nyom nélkül elnyelte őket a víz”.
M. K. Jessup 1955-ös regényében a „The Case for the UFO”-ban kezdett célozgatni a földönkívüli életformákra, hiszen a területen nem találtak sem holtesteket sem roncsokat. 1964-ben, Vincent H. Gaddis – akihez köthető a Bermuda-háromszög elnevezés – cikkében megemlíti, hogy több mint ezer életet követelt már a terület. Egyetértett azzal is, hogy a háttérben furcsa jelenségek állhatnak. A Bermuda-háromszög mánia az 1970-es évek első felében csúcsosodott ki, amikor számos könyv jelent meg a témában, beleértve Charles Berlitz „The Bermuda Triangle” című művét is.
A kritikus Larry Kusche, akinek 1975-ben jelent meg „A Bermuda-háromszög rejtélye – megfejtve” című tényfeltáró műve, úgy véli, hogy más szerzők túlzó számadatokat említenek és nem folytattak megfelelő kutatásokat a témában. Néhány eltűnést misztikusnak állítanak be miközben azok egyáltalán nem voltak azok és beszámoltak olyan esetekről is, amelyek meg sem történtek a Bermuda-háromszögben.
Miután kiterjedt kutatásokat folytatott a témában, Kusche arra a következtetésre jutott, hogy az írók valótlan információkat állítottak és a Bermuda-háromszögben az eltűnések száma egyáltalán nem volt kirívó, figyelembe véve az óceán más forgalmas területein tapasztaltakat. A témával foglalkozó írók például nem említették, hogy bizonyos eltűnésekkor vihar tombolt a térségben és sok esetben direkt nyugodt időjárási körülményekről számoltak be, hogy még eladhatóbb legyen a történet. Összefoglalva tehát a korábban megjelent művek szerzői nem végeztek alapos kutatást a témában és inkább kitalálták az eseményeket.
Kusche könyve olyannyira lerántotta a leplet a Bermuda-háromszög rejtélyéről, hogy szinte teljesen vége szakadt a felhajtásnak. Amikor Berlitz és a többi író képtelen volt megcáfolni Kusche eredményeit, még a legelfogultabbaknak is megrendült a bizalmuk a Bermuda-háromszögről szóló, szenzációhajhász történetekben. Ennek ellenére rengeteg cikk, TV show és film foglalkozott továbbra is a rejtéllyel.
Mivel az eltűnések száma nem kirívó ezért nem is szükséges magyarázatot keresni rá. De ha továbbra is úgy véljük, hogy a Bermuda-háromszög egy hajótemető, íme, néhány magyarázat a Parti Őrségtől, hogy legyőzzék a földönkívüliekről és más titokzatos jelenségekről alkotott elméleteket.
1. Az eltűnések többsége a térség különleges tulajdonságaiból következik. A Golf-áramlat, egy erős, meleg és gyors atlanti-óceáni áramlat, amely a Mexikói-öbölből indul, elhalad a Floridai-szorosnál, az Amerikai Egyesült Államok és Újfundland keleti partjai mellett, majd áthalad az óceánon Európa felé. A gyors áramlatban könnyedén kialakulhatnak katasztrófát előidéző körülmények.
2. A kiszámíthatatlan karibi-atlanti térségben előforduló viharok során hatalmas hullámok és víztölcsérek alakulhatnak ki, amelyek nagy veszélyt jelentenek a pilóták és tengerészek számára (nem is beszélve arról, hogy a térség egy „hurrikán folyosó”-ban fekszik). Az óceán talapzatának topográfiája rendkívül változatos, az egészen sekély részektől a legmélyebb árkokig minden megtalálható. Többek között a zátonyok feletti erős áramlatok hatására az óceánfenék domborzata folyamatosan változik újabb és újabb navigációs veszélyhelyzeteket teremtve.
3. Az emberi tényező sem elhanyagolható. A Bahama-szigetek és a floridai Aranypart (a világ legsűrűbben lakott területe) között nagy számban közlekednek kirándulóhajók. A legtöbb esetben a túl kicsi hajóméret, a térség és a hajózás ismeretének hiánya okozza a problémát.
Néhány érdekesség:
1. A biztosító társaságok nem számolnak magasabb díjat a Bermuda-háromszögben való hajózás esetén.
2. Egy másik titokzatos „háromszög” a Michigan-háromszög, amely a Michigan-tó közepén terül el Michigan és Wisconsin között és innen is érkezett már eltűnésekről szóló jelentés. Az egyik legismertebb George R. Donner kapitányhoz köthető, aki 1938. április 28-án nyomtalanul eltűnt az O.S McFarland fedélzetéről, amikor szenet szállítottak Wisconsinba. A másodtiszt a kapitány kabinjához ment, hogy figyelmeztesse őt, hogy közelítenek a kikötőhöz, de a Donnert sehol sem találták. 1950. június 23-án a Northwest Airlines 2501-es számú járata tűnt el nyomtalanul 58 utassal a fedélzetén, amikor a térség felett repült. Néhány roncsdarabot találtak a felszínen, de a repülő többi részét és az utasok holttestét az évenként újra meg újra lefolytatott keresések dacára sem találták meg.
Forrás: szeretlekmagyaroroszag;
