Anett számára nagyon komoly és sorsfordító tanulási folyamatot hozott a mögötte álló egy év.
Nem csak fizikálisan, de lelkileg is fel kellett épülnie és mindkettő sikerült is neki. Hogy melyik volt a nehezebb? Ezt nehéz lenne megmondani…
„Úgy éreztem, de nem volt igaz…”
– Nehéz a történteket balesetnek hívni, de ha az eredményét tekintjük, akkor mégis csak az volt, mégpedig nagyon-nagyon súlyos. Nagyon rossz életszakaszban voltam, amikor arra gondoltam, hogy az ayahuasca szertartáson, majd megvilágosodok. Legalábbis így éreztem és gondoltam, pedig ez nagyon nem volt igaz. Ma már tudom, hogy minden gondomra ismertem a gyógyírt, vagy megoldást, csak túl gyenge és gyáva voltam hangosan kimondani és beismerni legalább magamnak.
Sőt, ha őszinte akarok lenni, az az igazság, hogy évek óta tisztában voltam vele, hogy rossz úton járok
– kezdte lapunknak Béres Anett, aki ma már képes kimondani, hogy valójában csodálatos élete volt, vagyis lehetett volna, ha nem ragaszkodik görcsösen egy kapcsolathoz, melyről már az első években kiderült, hogy vakvágány. Különösen, ha a legnagyobb álma az, hogy anya lehessen.
Beleragadt egy jövőtlen kapcsolatba
– Az elsődleges ok, amiért elmentem arra a szertartásra az volt, hogy mindennél jobban szerettem volna saját családot alapítani és gyermeket szülni. Ezek a vágyaim pedig egy átléphetetlen akadályba ütköztek. Beleragadtam egy olyan kapcsolatba, aminek nem volt jövője. Az akkori párom, akivel hét éven át voltunk együtt, egyáltalán nem szeretett volna tőlem gyereket és hát bár kétszer is eljegyzett, sosem adta jelét annak sem, hogy valaha szeretné, hogy a felesége legyek. Persze nagyon sokáig hitegetett és manipulált, de egy ponton túl már tudtam, hogy csak az időm megy mellette és sosem lesz teljes az életem, ha vele maradok. Igazából azt reméltem, hogy a szertartáson meglátom a kiutat ebből az életből és végül ha nem is úgy, ahogyan azt gondoltam, de megkaptam a választ. Hatalmas pofon volt ez önmagamtól önmagamnak, de felébresztett… – mondta a híresség, aki a felépülési folyamat során belenézett abba a bizonyos tükörbe és rájött, nem olyan keserű az élete, mint amilyennek sokáig gondolta.
„Rájöttem, hogy igenis erős vagyok”
– A baleset után rengeteg időm volt gondolkodni önmagamon és ráébredtem, hogy alapvetően csodálatos is lehetne az életem, hiszen fantasztikus családom van, igaz barátok vesznek körül és igazán kiteljesedhettem a munkámban is, amit imádok és amiben sikeres is vagyok. Világ életemben elég pénzt kerestem ahhoz, hogy senkire ne kelljen támaszkodnom. Van egy saját lakásom és autóm és mindezt magamnak teremtettem meg. Rájöttem, hogy igenis erős vagyok és feltettem magamnak a kérdést, hogy ennyi erő birtokában miért nem mertem kilépni egy kapcsolatból, ami nem tett boldoggá, sőt…
Aztán megléptem azt, amiről rég tudtam, hogy időszerű
– utalt a szakítására Béres Anett, aki azzal is tisztában van, hogy talán már túl sok időt veszített és már nincs reális esélye annak, hogy édesanya legyen.
„Lélekben már kezdem elengedni…”
– Elmúltam negyven éves és már nem hogy ketyeg, de hangosan csörög a biológiai órám. Ugyanakkor most legalább esélyem van arra, hogy ha az utolsó percekben is, de megvalósítsam azt, ami a legnagyobb vágyam ebben az életben. Ehhez persze meg kell találnom azt a férfit, aki mellett azt érzem, hogy igazán a társam, barátom, cinkosom lehet és akiben látom, hogy ugyanúgy szeretne családot alapítani, mint én. Ez pedig… Innen nézve eléggé lehetetlennek tűnik. Ha nagyon gyakorlatias vagyok, akkor erre úgy másfél évem van. Ennél fogva lélekben már kezdem elfogadni, hogy eljöhet az idő, amikor el kell engednem az anyaságot és meg kell találnom azt a boldogsághoz vezető utat, amiben ha nem is társ nélkül, vagy magányosan, de gyermektelenül járok majd. Ez nem is olyan nehéz, ha arra koncentrálok, ami szép az életemben. Ma már értékelem magam és ez a legfontosabb. A többit pedig a sorsra bízom. Sokkal pozitívabb vagyok, mint korábban valaha és már nem támasztok feltételeket a boldogságomhoz. Ja, és megtanultam felismerni, ha csak játszik velem valaki – mondta a Borsnak Béres Anett, aki végtelenül hálás a férfinak, akinek talán az életét köszönheti, hiszen ha azon a pokoli napon nem jár arra, ahol végül rátalált… No, de szerencsére ezt a mondatot nem kell befejezni.
Forrás
