Budapest – Járt már ön óvóhelyen, netán atombunkerben Budapesten? Talán nem is tud róla, de jó eséllyel igen. Hiszen a 2-es és 3-as metró több állomását is úgy alakították ki, hogy akár egy atomcsapást is át lehessen vészelni a gyomrában.
Egy generáció nőtt fel úgy hogy talán fogalma sincs arról, mit jelent a légópince, hogy is néz ki valójában egy ilyen építmény. Pedig a szomszédos Ukrajnában történt események mutatják, nem árt tisztában lenni azzal, hogy egy esetleges háborús helyzetben, természeti, vagy ipari katasztrófa esetén, hova húzódhatnak vissza biztonsággal a polgárok, hol remélhetjük azt, hogy akár egy bombatámadást is épségben átvészelhetünk.
Ez a téma a honi polgári védelem szerves része volt évtizedeken át, leginkább a rendszerváltás előtt, sziréna próbák gyakorlatok segítettek eligazodni a menekülési vonalak útvesztőiben. Persze csak a beavatottaknak, a polgárok előtt szigorúan titkos volt minden részlet. 1962-ig pedig minden egyes felépített lakóházban kötelező volt egy biztonsági pincehely kialakítása a lakóknak háborús helyzet esetére. Természetesen a NATO erőinek esetleges csapására gondolva.
Ám a hidegháborús idők utáni viszonylag békés környezetben feledésbe merült mindez, sőt legtöbben kizárták az eshetőségek közül azt, hogy belátható időn belül ilyenformán kell megvédeni a lakosságot. A NATO-hoz való csatlakozás pedig azt a biztonságos érzést sugallta, hogy ilyen veszéllyel immár nem kell számolni.
Talán ezért sokan már csak városi legendaként emelgetik a fővárosi metró alagútjában kialakított atombiztos óvóhelyet. Pedig ma is létezik, mi több a folyamatos karbantartásnak köszönhetően épp úgy bevethető, mint évtizedekkel ezelőtt. A forrásmédia pedig az egykor illetékes személyt kérte arra, hogy bemutassa a föld alatt húzódó legendás alagútrendszert.
Gulyás Attila, metró dolgozó, hosszú éveken át vett részt a kritikus helyzetek gyakorlásában, az ezzel összefüggő feladatok végrehajtásában. Az Astoria megállónál szolgálat vezetői, vagyis parancsnoki beosztásában készült fel arra, hogy emberek ezreinek nyújtson menedéket.
– A rendszer ma is él, kifogástalanul működik, bármikor éles helyzetben is bevethető. Akár 220 ezer ember védelmét is képes ellátni a 2-es és a 3-as metró alagutakban kialakított óvóhelyi rendszer – kezdte Attila, aki ma egyébként a Metró Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének elnöke.
-Az óvóhely magában az alagútban helyezkedik el, ide terelnék le baj esetén az embereket. A síneket persze áramtalanítják ebben az időszakban. Egy emberre nagyjából fél négyzetméter jut. A helyenként 40 méter mélyen fekvő szakasz a felszíntől hermetikusan elzárható, sőt egyes alagútrészek egymástól is elkülöníthetők – árulta el a szakember, akinek rendszeresen vizsgát is kellett tenni sok száz metró dolgozóval együtt, akik az óvóhely működtetéséért felelősek.
És mi mindenre van szükség ahhoz, hogy ennyi embert legalább három napig teljesen izolálni lehessen a felszíntől?
A mozgólépcsők tetején, illetve alján hatalmas, több tonnás, mintegy 80 centi vastag, léglökés álló, ólommal bélelt zsilipkapuk vannak beépítve. Bizony, jelenleg is ott vannak, egy gumilappal burkolt felszedhető járófelületek takarásában, így természetesen az utasoknak soha nem tűnik fel.
Szükség esetén gombnyomásra egy hidraulika emeli lentről felfelé. Hermetikusan zár. A kéreg alatti, nem mozgólépcsős állomásokon a lejáratoknál szintén ugyanez a zsilipkapu rendszer van kiépítve. Az alagutak falában saját fúrt kutak, úgynevezett csápos kutak vannak, ezek látják el vízzel a lent lévőket. Akkora a kapacitásuk, hogy akár napi 30 liter víz is jut egy polgárra számolva. Ebben benne van a fertőtlenítés utáni ivóvíz, és az alagútból nyíló mosdóhelyiségek, vécék használata is. A szennyvizet külön szivattyúk nyomják fel a magasabban futó városi csatornahálózatba.
-Az óvó rendszer teljes hosszában mintegy másfél ezer fős személyzet szolgálja ki a polgárokat. Több területi parancsnoki állomány irányítja a keze alatt dolgozó brigádokat. A legfőbb parancsnok Fővárosi Önkormányzat Védelmi Bizottságának vezetője, vagyis maga a főpolgármester, az ő utasítására nyithatók ki például a lezárt acélzsilipek – tudtuk meg Attilától.
Az egészségügyi ellátórendszert a peronon külön csapatok építik fel mobil paravánokból, amik mögött orvosi vizsgálatokat, vagy akár műtéteket is tudnának végezni. Itt látják el az esetleges sérülteket, betegeket az oda vezényelt orvosok. A peronról speciális lépcsőket szerelnek össze, hogy a sínekre baj nélkül lejusson a tömeg, hiszen legtöbben az alagútban kell, hogy meghúzzák magukat. Ágyak nincsenek, a szükséges ideig a földön, vagy a síneken ülve helyezkedhetnek el az emberek.
A szellőztetés is megoldott. Hatalmas szellőztető motorok többszörös harcgázszűrő rendszerén keresztül szívják le a kinti levegőt. Az egyes szektorok között acél zsilipeket lehet leengedni, így akadályozva meg, hogy egy esetleg megsérült szektorból bármilyen szennyezés végig terjedjen a teljes hálózaton. A szektorok között ez esetben nincs átjárás, a felszínre kisebb zsilipkapukon keresztül tudnának kijutni mérések elvégzése céljából a vegyi felderítők. Az áramellátás érdekében pedig hatalmas hajómotorokat telepítettek a föld alá. Ezek generálják az áramot, a füst a földfelszínre jut ki kipufogó rendszereken keresztül.
– A bezártságot persze nem mindenki tűri egyformán, mi több órát voltunk úgy lent az éjszakai gyakorlatokon, hogy a zsilipeket lezárták. Nekem például nem okozott gondot, de egy nagy tömegnél lehetnek olyanok, akikben pánik érzés alakul ki. A személyzetnek ezt is ki kell tudni kezelni – mondta el Gulyás Attila, hozzátéve, hogy soha nem próbálták élesben a rendszert úgy, hogy nagy tömegeket zártak be az alagútba.
– Rendőrök az utóbbi években nem szoktak részt venni ezeken az éjszakai gyakorlatokon, de a rendszerváltás előtt a Forradalmi Őrezred, vagyis a “párt hadserege” volt kijelölve arra, hogy biztosítsa a tömegek érkezését, beengedését és amikor megtelt az óvóhely, a zsilipek zárását. Akkoriban azt beszélték, hogy nekik tűzparancsuk volt arra a helyzetre, ha valakik erőszakkal akartak volna bejutni, vagy akadályozták volna a kapuk bezárását- tudtuk meg a BKV szakemberétől.
Budapesten egyébként az eredeti tervek szerint a metróban azok kaphattak helyet, akik a közelben laktak, vagy egyes infrastruktúrák, üzemek, működtetésében részt vettek. A lakosság nagy részének a mielőbbi kitelepítés volt az alternatíva, arról nincs információm, hogy jelenleg milyen forgatókönyvek vannak érvényben erre.
Budapesten egyébként az eredeti tervek szerint a metróban azok kaphattak helyett, akik a közelben laktak, vagy egyes infrastruktúrák, üzemek, működtetésében részt vettek. A lakosság nagy részének a mielőbbi kitelepítés volt az alternatíva, mint ahogy ma is. Budapesten és az országban is számos óvóhely és bunker létezik. Ezek egyike a Kossuth térről a Deák Ferenc tér felé körülbelül félúton, a metró alagúttól jobbra nyílik. Ez a hírhedt F4-es kódjelű, egykoron szupertitkos földalatti óvóhely, ami 16 emelet mélyen fekszik, 3200 négyzetméteren, 2200 ember befogadására alkalmas. Rákosi Mátyás építtette, mára elhanyagolt, de néha látogatható, és valamilyen védelmet akár most is képes nyújtani.
A Gellért-hegy alatti terület is tele van alagút rendszerrel. Sőt a kormányfői rezidencia, a Karmelita kolostor alatt is vannak föld alatti helyiségek. A Blikk megtudta, nem is olyan régen két fiatal barlangásznak sikerült is bejutnia. Az egyik föld alatti műhelyig jutottak el egy külső barlangi bejáraton keresztül. Utóbb eljárás is indult ellenük.
A hadmérnök elnevezésű portálon évekkel ezelőtt jelent meg egy összesítés, kiemelve, hogy a Budapesten lévő óvóhelyek pontos száma ma is titkot képez. Hozzávetőlegesen 3 300 életvédelmi létesítmény van a fővárosban, melyekben kb. 495 000 főt képesek elhelyezni. (Ehhez jön még a metró által biztosított 220 000 férőhely) A közelmúltban is épültek új életvédelmi létesítmények, ilyenek a plázákhoz, irodaépületekhez készült mélygarázsok, melyek alkalmasak szükség esetén emberek befogadására is.
A biztonságpolitikai szakértő szerint Magyarországon alig-alig beszélhetünk atombiztos óvóhelyről.
– A metró egyes állomásai vélhetően ellenállnának egy atomtámadásnak, a Gellért hegy gyomrában is tudunk egy komoly védelmi bázisról. A Kőbányai Sörgyár üzeme alatt is egy 30 kilométernyi alagútrendszer húzódik, egyes részei szintén védelmet nyújthatnak rakéta támadás esetén, ezt a II. világháborúban is bizonyították – sorolta Tarjányi Péter. Mint mondta, a megyeszékhelyeken a válságkezelő törzsek számára is kialakítottak védelmi bázisokat, ám ezek az atombiztos létesítmények pontrendszerének már nem igazán felelnek meg.
-A Paks mellett található óvóhelyek sem az atomrobbanás ellen védenek, csak a sugárszennyezéstől, hiszen az atomerőmű nem tud úgy felrobbanni, mint egy atombomba. Ha beindul egy láncreakció, akkor persze robbanhat, de ez nem a klasszikus atomvillanással járó óriási energia – mutatott rá a biztonságpolitikai szakértő.
Volt szovjet katonai repülőtereknél, vadászgépek mozgatásának egy része föld alatt történt, voltak olyan hangárok, amik rakéta támadás ellen is védtek. Ám atomtámadás esetén ugyanúgy megsemmisülnének.
A korábbi tudósítások szólnak arról, hogy az úgynevezett megyei vezetés, vagy védett vezetési pontok, amelyek létesítéséről a magyar politikai és katonai vezetők az 1962-es kubai rakétaválság és az atomháborútól való félelem miatt döntöttek. Minden megyében épült egy-egy atom- és vegyi támadás elleni bunker, ám ellenállásukra jellemző, hogy az évek során maguktól tönkrementek, csak néhány látogatható.
Ugyancsak látogatható a Csepel Művek 2-es számú bunkere, amely valaha szintén polgári védelmi körzetparancsnoki vezetési pont volt. Most vezetett túrán mutatják be az érdeklődőknek a bunkert.
Igazán különleges élmény bejárni a Sziklakórház Atombunkert a Budai Vár alatt. Itt a második világháborúban sebesültek százait látták el, a létesítményt az 50-es évek elején titkosították, később kibővítették, és atombiztossá tették, hogy egy nukleáris vagy vegyi támadás esetén óvóhelyként működhessen.
Az egyik leghíresebb hazai magán atombunker Fogarasi Árpád nevéhez fűződik. A kocsordi illetőségű férfi a 80-as években kezdett saját telkén egy atombunker építésébe. A kétméter vastag betonfalhoz, mintegy 400 köbméter építőanyagot használt fel. A90-es években a híradásokba is bekerült, még a Friderikusz-showba is látható volt. Ám a pénz elfogyott, de a mostrum ma is ott áll egyfajta mementóként a szabolcsi községben.
blikk, Gál Zoltán újságíró
