Báta történeti múltja
Báta középkori eredetű falu, de már az őskorban, Krisztus születése előtt több évezreddel lakott vidék volt. A falu alsó része felett emelkedő Öreghegy teraszos sáncolása a kutatások szerint a keltáktól származik. Az itt talált cseréptöredékek, szarvasagancsból készült eszközök bizonyítják, hogy hosszú ideig lakott hely volt. Kimagasló jelentőségű itt talált keltakori lelet a szakirodalomban bátai vadkanként nyilvántartott tömör bronz szobrocska.
A kelták függetlenségének Kr.e. 11-ben a rómaiak vetett véget. A Duna vonalán haladt a várakat és őrtornyokat összekötő római hadi út, melynek egy mérföldköve Báta határában került elő számos egyéb római korból származó pénzérmével, római kori téglákkal, edénytöredékekkel valamint feltehetően a rómaiak által betelepített szarmaták egyiptomi kultusz szobrocskáival usebtikkel együtt.
A honfoglalás után környékünk nagyfejedelmi törzs szállásterülete, később királyi birtok volt. A honfoglaló magyarokat kísérő török nyelvű nomád nép – besenyők – telepedtek meg itt.
A település neve nagy valószínűséggel víznévből ered. A báta a maga’ mocsár, sár’ jelentésével nem más , mint török megfelelője a magyar Sár, Sárvíz elnevezésnek, azaz a Fejér-Tolna megyei Sár vagy Sárvíz alsó folyását a körülötte megszállt török népek a magyar névvel rokon értelmű Bata néven hívták. Báta első írásos említése Bátatő alakban a Pécsváradi apátság 1015. évi hamis privilégium levelében szerepel. A kis halászfalu helye nagyon pontosan meghatározható, hiszen a neve alapján a Báta folyó azaz a Sárvíz tövében, torkolatában fekszik.
A történeti hagyomány úgy tartja, hogy a környéken élő félpogány besenyők megtérítésére alapította Szent László király 1093-ban a bátai apátságot. Az apátság a Dunántúli-dombság Duna medencére néző utolsó nyúlványának egy kiemelkedő pontjára épült. A középkorban alatt kanyarodott a Sárvíz és nem messze innét torkollott a Dunába. Az apátság a Sárvíz torkolatában, mint ilyen a Sárköz természetes fókuszában feküdt. Emellett a volt római hadiút, később az Eszék-Budai országút is érintette. Jelentőségét még az is fokozta, hogy az őskor óta az erdélyi só szállítására használt Káliz út itt érte el a Dunát, majd a bátai réven átkelve a Sárvízen szállították tovább a Dunántúl belsejébe. Szent Margit tiszteletére 13. században plébánia templomot emelnek Báta alsó részén a kikötővel szemben. A falu a 14. század végén kerül a pécsváradi apátság tulajdonából a bátai apátság tulajdonába, s ekkortól viseli Bátatő helyett a Báta nevet.
A középkori bátai apátságot Szent Vér ereklyéje tette országszerte híressé. Zsigmond király nagy tisztelője volt a Szent Vér ereklyének, kétszer is járt Bátán, először 1395 húsvétján, majd 1409-ben Ő fordult IV. Jenő pápához 1434-ben, hogy a bátai templomnak az ereklye miatt búcsúkiváltságot kérjen. 1441-ben Hunyadi János a bátai apátság közelében veri szét a fellázadt bárók csapatát. Ettől kezdve a Hunyadi család is nagy tisztelője a Szent Vérnek. Hunyadi Mátyás is hosszabb időt töltött a monostorban, s innen irányította a török elleni hadserege szervezését. Az 1500-as évek elején a Dunán lefelé hajózva a legjelentősebb kikötő Báta lehetett, amit az is látszik bizonyítani, hogy Nándorfehérvár felmentésére küldött hajóhad itt kötött ki. A révátkelés és a vásárai is országos hírűek voltak. 1526. augusztusában II. Lajos király a csatába indulás előtt az apátságban gyónt és áldozott. A végzetes mohácsi csata után a török sereg Bátát érintve vonult a hadiúton Buda irányába az apátságot és a mezővárost is felgyújtotta.1529-ben ismét felégette, majd 1535-ben egy portyázó török csapat véglegesen elpusztította az apátságot. Többé a bencések nem tértek vissza. Ebben az időbenn 600 főre tehető a falu lélekszáma.
A tizenötéves háború elhúzódó harcai hadszíntérré változtatták a környéket. Ez végleg gátat vetett a falu fejlődésének, sőt a kereskedelem elakadása, a szállítás bizonytalansága megpecsételte a sorsát. Aki tehette elmenekült, sokan Révkomáromban települtek át és csak a 18. század elején költöztek vissza. Akik itt maradtak, a Duna árterében kerestek menedéket, hogy a harcok megszűntével visszaköltözzenek elhagyott hajlékaiba.. A hagyományok szerint 6 bátai család vészelte át ezt az időszakot az erdőkben.
Az 1600-as évek végén a bátai apátság ura Jány Jakab nem csekély kedvezmények ígéretével igyekezett benépesíteni a falut, de a Rákóczi szabadságharc alatt a rácok ismét felégették, mindezt tetézte még a pestisjárvány is. Az 1700-as évek elején telepednek be a reformátusok, a falu alsó részére az Alszögbe.
Az 1711-es összeíráson már 75 jobbágy és 6 zsellér családfőt neveztek meg. Kollonich Zsigmond bécsi érsek és bátai apát támogatásával épült alszögi katolikus templomot 1741-ben szentelték fel. Ezt követő években építik a reformátusok első imaházát. Valamint megépül az alszegi iskola 1805-ben, két tanteremmel.
Az 1828-as országos összeírás szerint tiszta magyar nemzet lakja a falut, 427 házban 2658 ember élt. Katolikus 2143, református csak 515 lélek. Iskolába 204 gyermek járt. A lakosság összetétele 212 jobbágy, 251 zsellér, 26 mesterember, főként takácsok, molnárok, kisebb számban kovács, fazekas, mészáros, szabó, csizmadia, halász, egy kereskedő.
A 19. század elején a gyakori árvízkárok miatt egyre gyakrabban sürgetik a bátaiak a Duna szabályozását, melyet 1820-ban kezdődik meg és 1872-ben fejeződik be a védgáttöltés elkészültével.
Az 1848-as szabadságharc idején a császári seregek ismét porig égetik a települést, de a lakosság szerencsésen megmenekül és újjáépíti a falut. A felszegi régebbi iskolát egy tanteremmel és tanítói lakással 1879-ben, az újabbat szintén egy tanteremmel és tanítói lakással 1891-ben építik fel. A felszegi állami óvoda 1909-ben nyílt meg, az alszegi egy évvel később. A falun végighaladó mintegy 4 km hosszú utcát 1890 körül kövezik le. 1901-es népszámlálás adatai szerint már 4119-en élnek Bátán. 1913-ban kőhíd és kövesút épül a komp kikötőig, mely összeköti Bátát Szeremlével. Az első világháború sok hősi halottat követel. Majd 1918. december 6-án szerb megszállás alá kerül a falu egészen 1921-ig, a visszacsatolásig. Az egykori apátság helyén 1939-ben épül fel a Szent Vér templom.
Látnivalók
Fazekasműhely
Fő út 9. Épült 1994-ben
Szodorainé Mohr Szilvia Keramikus
1976 május 22-én születtem Szekszárdon, Gyermekkoromat Decsen és Bátán töltöttem, jelenleg Szekszárdon lakom. 1994-ben végeztem Bonyhádon a Népi kismesterségek oktató iskola fazekas szakán. Munkáimban az ősi motívumokat és magam ízlésvilágát formázom meg. Mezőtúri áttört kerámia szépsége érintett meg, melynek 300 éves kultúrtörténete van. Különleges magam kikísérletezett mázzal készül. 1996 tól 1999-ig Decsen a Faluházban dolgoztam. Nyári táborok alkalmával nagyon sok gyermekkel foglalkoztam, és láttam az alkotás örömét arcukon. 1999 -ben Szekszárdi Borút Egyesület alapító tagja, majd Borút állomáshely lettünk. /Sárközi ételek, finom borok kaphatók/ családi házunkban Bátán. Kerámia műhelyben használati, dísztárgy és kerámia szám vásárolható. 2001, 2002, 2003 , 2004 ,Turisztikai kiállításon vettem részt a Tolna megyei standon .2003-ban családom megalapította a Sárközi Fazekas Hagyományok Ápolása és Meghonosítása Bátán Közhasznú Alapítványt, melynek célja „Sárköz” egyedülálló népművészetének ápolása. Az elkészült munkákból, kiállítás látható az Alapítvány Galériában, Báta Fő .út 58. Szeretettel várunk minden érdeklődőt.
Interneten megtekinthető: www.batai.fazekashaz.hu
E-mail cím: [email protected]
Czencz János Emlékmúzeum
„Czencz János festőművész nevével és műveivel a század elejétől kezdődően találkozunk a legnagyobb budapesti kiállítások katalógusában, szerepel a fontos lexikonokban: Művészeti Lexikon (Éber), Budapest 1933; Bénézit: Dictionnaire critique documentaire des peintres, sculpteurs, dessinateurs et graveurs, Paris 1949-1950; Művészeti Lexikon, Budapest, 1965, stb.
A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának archívumában óriási cikk-anyag gyűlt össze Czencz János neve mellett.
1885. szeptember 2-án született a Vas megyei Ostffyasszonyfán. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1907 – 1912. között, mestere Edvi Illés Aladár, Hegedüs László, Zempléni Tivadar volt.
1908-ban már kiállított a Műcsarnokban, 1913-ban pedig a Műcsarnok téli tárlatán a „Tükör előtt” című képével elnyerte a Halmos Izidor pályadíjat. 1918-ban „Fekvő akt” című képéért Rudits-díjat kapott.
A Tanácsköztársaság idején – mint ahogy Kós Lajos: A Tanácsköztársaság képzóművészeti kultúrája című művében (Budapest, 1959) írja, – a gödöllői volt királyi kastély művésztelep céljaira való átengedését Czencz János is kérte.
1920-ban „Marcella” című képéért megszavazták részére a Képzőművészeti Társulat nagydíját, 1921-ben Benkő díjat kapott. Az 1928-ban Fiuméban rendezett nemzetközi kiállításon a közönség szavazata alapján elnyerte a Medaglia Commemorativa bronz érmet, 1934-ben pedig Balló Ede díjjal jutalmazták. 1935-ben zsűrimentességet kapott.
A sok, országos kiállításon való szereplése mellett sor került egyéni kiállításaira is Pécsett (1925, 1959), Szombathelyen (1927), Budapesten (1929, 1935, 1936), Szekszárdon (1955, 1968, 1986), hogy csak néhányat említsünk.
Hosszú évtizedekig Budapesten volt az otthona, a régi katalógusok név- és címjegyzékének jóvoltából ismerjük is e címeket (Peterdy u. 39., Százados úti művésztelep 22.). A második világháború bombázásai alkalmával tönkrement Százados úti műtermét felváltotta a haláláig otthont adó Báta községben berendezett műterme és lakása.
1960-ban halt meg Szekszárdon, ahol az Alsóvárosi temetőben nyughelyét a Pásztor János szobrászművész alkotta síremlék jelzi.
Műveit számos bel- és külföldi magángyűjtemény mellett múzeumok őrzik, például a Magyar Nemzeti Galériában tizenegy műve van; képei megtalálhatók a szekszárdi megyei könyvtárban, a Béri Balogh Ádám Múzeumban, a soproni Liszt Ferenc Múzeumban, és más közintézményekben.
Fekete Gólya Ház
Múzeum – Élmény – Játék
A Bátáért Egyesület 2004 óta dolgozik az egykori református iskola és tanítói lak műemlék épületének megmentésén és múzeummá alakításán. A felújítás során a tető, épületszerkezet helyreállítása megtörtént és folyamatban van a nyílászárók elkészítése, villanyszerelés, belső vakolás. Az épület tervei mellett teljesen kész a jövendőbeli létesítmény projektje, melyhez már csak anyagi forrásokra van szükségünk.
A fekete gólya igen ritka és védett madár, melynek Európában a legsűrűbben lakott fészkelő-helye Gemencben található. A madár életmódjára jellemző, hogy igen nehezen figyelhető meg az élőhelyén, mivel rokonával ellentétben nem tűri jól az emberek közelségét. Mivel egyike a veszélyeztetett fajoknak, fontosnak tartjuk, hogy minél szélesebb körben ismertessük meg az emberekkel más Gemencben élő fajokkal együtt a fekete gólya életmódját és szerepét a környezeti egyensúlyban.
Célcsoportunk minden korosztály, amely érdeklődik a környezet és az állatvilág iránt, elsősorban azonban az iskoláskorú gyerekek, akik már aktívan bevonhatók a tevékenységekbe és játszva tanulhatják meg környezetünk megóvását. Továbbá azok a speciális érdeklődésű hazai és külföldi személyek, akik kimondottan a fekete gólya iránt érdeklődnek, akár kutatás céljából is.
A kiállítás megvalósítása elsősorban a szemléletformálás és a környezettudatos magatartás kialakítása miatt fontos. Úttörő kezdeményezés egy olyan kiállítás létrehozása, mely elismerteti, meghonosítja ezt a fajta interaktív, természettudományos játszóházat, amely már kialakulóban van a Természettudományi Múzeumban is, valamint illeszkedik a Duna-Dráva Nemzeti Park azon céljához, hogy minél több speciális téma köré csoportosuló kiállítóhely jöjjön létre. Az országban és tudomásunk szerint Európában sincs olyan kiállítóhely, mely kifejezetten a fekete gólyára specializálódott.
Az intézmény létrehozásával megvalósul a Fekete Gólya Ház a Gemencet és elsősorban a fekete gólya életét bemutató interaktív beltéri és udvari kiállítóhelye, foglalkoztató, mely lehetőséget teremt tapasztalatok útján megismerni a speciális életközösséget.
A Bátáért Egyesület egy olyan, 21. századi interaktív természettudományi múzeumot kíván létrehozni és működtetni, mely komoly vonzerőt jelent, s mely elősegíti a település fejlődését, turisztikai vonzerejének növelését.
Halászház Báta
A Duna szabályozása előtt az itt lakók életmódját elsősorban a Duna, másodsorban a Sárvíz és a Báta folyó, valamint a dombvidékről eredő patakok határozták meg. Jelentős szerepet töltött be a falu életében a szárazföldi és vízi utak találkozásában lévő kikötő és révátkelés. A Duna évszázadok során az egész területet bebarangolta, amely még most is tele van régi medrekkel, holtágakkal, tavakkal. A 18. századi adatok szerint a terület 25%-a művelhető csupán, a többi erdős, nádas, vizenyős terület volt. A vadvizekben gazdag vidék régen eszményien alkalmas volt a halászat minden válfajának űzésére.
A Bátán élő emberek egyik megélhetési forrását a földművelés és a legeltető állattartás mellett a halászat jelentette.
A Halászház épülete egy emberöltővel korábbi, mint a Tájház, ideális helyszín a vízből élők életmódjának a bemutatására. Az épület utolsó lakója Kriskó Imréné Takaró Erzsébet volt, a család jelentősebb földterülettel nem rendelkezett. Az utcára merőleges gerincű hódfarkú cseréppel fedett épület vert falú, döngölt föld padlózatú, három helyiségből álló egyszerű kis ház, melynek berendezése a halászatból élő emberek életmódját tükrözi. A lakóépület mögötti helyiségben a különböző halászó szerszámok: villing, kece, pirittyháló, nyomó, tapogató, varsa, dobóháló, emécső, szapu, bárka, csáklya, szigony, jégvágó láthatók. Udvarában halászkunyhó és ladik idézi a múltat.
Báta Község Önkormányzata a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett „Múzeumpártoló önkormányzat -2003” című pályázaton II. díjat nyert.
A tájház a Magyarországi Tájházak Szövetsége „Év tájháza” című pályázatán, 2005-ben elnyerte az „Év tájháza” címet.
Kálvária kápolna (1861)
A kálvárián a kápolna 1861-ben épült a hívek adakozásából kőből és téglából.
A kápolnához vezető meredek úton 14 téglából épített, fehére meszelt stáció vezet.
A kápolna előtt 3 kereszt áll, középen Krisztus, jobb és ball oldal a két lator.
Egy korabeli feljegyzés:
„Kálvária hegy körülbelül 50 öl magaslatra emelkedik a római kthl. templom, paplak, iskola és városháza felett; a’ hegycsucsán – honnét a’ világ négy részire a legregényesebb kilátás gyönyörködteti a’ szemlélőt és Pest, Bács-Bodrog, Baranya és Tolna megyék nagyobb része látható – épült 1861/62. években a’ buzgo katholikus hivek fillérein egy csinos kápolna és a szokásos statiok a’ csiga alaku uton, mely a’ kálváriára vezet”
Kelt Bátán April hó 28. 1865
Kálvária kápolnában, a fogadalmi napon, minden évben szeptember 14-én 10:00-kor tartják a szentmisét.
Magyarok Nagyasszonya kápolna (Somosi kápolna) (1900-1904)
A helyiek elnevezése szerinti Somosi kápolna a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült 1900–1904 között a hívek adakozásából, amely a község elején található.
A kápolna téglából épült, először zsindellyel fedve, majd cseréppel.A kápolna előtt útszéli kőből készült Krisztus kereszt található.Hosszú ideig elhagyatottan állt, de a Bátáért Egyesület tagjainak és a helybeliek összefogásának köszönhetően 2002 őszére újra olyan állapotba került, hogy méltán várhatta az újraszentelést, ami meg is történt 2002. október 8-án.
Májustól szeptemberig a köznapi miséket itt a somosi kápolnában tartják este 18:00 órakor.
Szent Mihály Plébánia templom (1744 és 1880)
A nagy múltú Báta a XVIII. században már csak a szerényebb mezővárosok közé tartozik. Mai katolikus templomát 1743-ban, az egykori bátai kikötő mellett, Kolonich bécsi bíboros, mint bátaszéki apát építi fel a középkori templomok köveiből.
A templom érdekessége, hogy az ártér szélére épülve vastag támpillérekkel kellett az északi homlokzatát megtámogatni.
Említést érdemel a templom oldalába falazott római kori, latin feliratú kőtábla, és a templom barokk stílusú oltára.
Konszekrálta Berényi Zsigmond püspök 1744–ben Szent Mihály arkangyal tiszteletére.
A torony magassága 26 m, 1880–ban átépitést végeztek rajta.
Szent Vér kegytemplom (Apátsági templom) (1938-1939)
A Szt. László által 1093-ban alapított és Szt. Mihálynak szentelt középkori apátságból ma csak néhány maradványt ismerünk. Ezek is mind 15.századiak, tehát gótikus jellegűek. Az apátság feltételezett helyére Lechner Lipót tervei szerint 1938-ban a képen látható templomot építették. Ezt megelőzően Csalog József kisebb ásatásokat végzett és elkészült a középkori apátság monográfiája. Tudjuk, hogy előtte már Kammerer és Wosinsky is kisebb, de nem publikált ásatást végzett a helyszínen. Csalog ásatásai tisztázták a templom viszonylag szerény, egyhajós, sokszögzáródású alaprajzát. Csalog legérdekesebb lelete egy faragott kőlap töredéke volt, ami valószínűleg mézeskalács öntöformául szolgált. Ezen Krisztus szenvedéseink eszközeit ismerhetjük fel. (A lelet a II.világháború alatt eltünt.)
A régészeti leleteket Dercsényi Dezső értékelte művészettörténeti szempontból. A templomot 15. századinak vélte, késő gótikus átépítéssel. Mivel románkori régészeti leletet nem találtak, ezért feltételezte, hogy a Szt. László alapította apátság és a feltárt templom nem azonos. A templom közelében talált Árpád-kori sírok ma mégis inkább azt a vélekedést támasztják alá, hogy ezen a helyen kell keresnünk az apátság helyét.
A XV. századi templom őrizte a híres Szent Vér ereklyét. Ez az ereklye Bátát a középkor vége felé hazánk egyik legfontosabb zarándokhelyévé tette. IV. Jenő pápa 1434-ben hivatalosan is engedélyezte a búcsút. A Hunyadiak korában és a Mohács előtti időszakban virágkorát élte, bár a siklósi Perényiek az ereklye elrablásával komoly zavarokat okoztak. Ezután a törökök 1526-ban és 1529-ben feldúlták, de a kolostorba még ezek után is visszatért az élet. 1539-ben egy török rajtaütés azonban már tragikus hirtelenséggel vetett véget az apátság középkori történetének. 1743-ban még tekintélyes romokat említ egy vizitáció, de ekkor már a falu hordja el az építkezésekhez a köveket, részben az új templomhoz. Csalog az ásatásai során azt tapasztalta, hogy helyenként még az alapok is hiányoztak.
Az apátsági templomtól lejjebb az alszegi részen állt a falu, és a később (1453-tól) mezővárosnak és Bátatőnek is nevezett település Szt. Margitnak szentelt plébániatemploma. Ez is egy igen jelentős templom lehetett, talán nagyobb is, mint az apátsági. Az 1800-as évek elején még kéttornyú romjai álltak. Az uradalom a még álló falakat 1801-ben lebontatta és a rév épületeihez és a hajdúház építkezéseihez elhordatta. Ma szerény falcsonkok utalnak egykori helyére. Régészeti feltárása az elmúlt években megtörtént. Tisztázódott, hogy a templom XII.-XIII. századi eredetű.
A bátai emlékek sorából kiemelkedik Pál, bátai apát egyszerű sírköve, amit egy bátai lakóház pincéjében talált meg Rómer Flóris 1869-ben, onnan később a megyei múzeumba került. (Ma az alagsori pincekiállításon látható, külön engedéllyel.)
A kőlap 182 cm hosszú, 65 cm széles és 21, 5 cm vastag, anyaga homokkő. Egyetlen dísze a széleken két vésett vájat között körbefutó 5 cm magas felírat. A felirat betűtípusa a gótikus maiuscula.(Nyomtatott nagybetű) Ez a Dunántúlon a 14.század első harmadában jelentkezett és a század végéig volt divatban.
A felirata Várady Zoltán olvasatában a következő:
+ANNO• DOMINI• M/CCC• LXX• •VII• ORBI(I)T• V(ENERABILIS) • D(OMI)N(V)S•PAVLV[S]) •DE•FERIA•QVINTA•ANTE•DO[ M(INICAM) •R]EMINISCERE
Magyar fordításban:” Az Úr 1377.esztendejében elhunyt a tisztelendő bátai Pál úr a Reminiscere vasárnap előtti csütörtökön.” A Reminiscere a nagyböjt második vasárnapját jelentette. Eszerint Pál február 19-én hunyt el.
Lővei és Varga szerint készülésének idején már ritkaságnak számított a pusztán feliratokkal díszített sírkő. Az 1350-es évektől terjed a Dunántúlon a minuscula (kisbetűs) írásmód ,e tekintetben is elmaradt korának divatjától.
A Wosinsky Múzeum alagsori pincemúzeuma ez mellet egy másik sírkőtöredék két darabját is őrzi, ami feltételezhetően szintén Bátáról származik. Ezek egy 14-15.század fordulója táján vörös márványból készült, szintén csak felirattal díszített fedőlap töredékei. Betűtípusa a gótikus minuscula (kisbetű).
A sírkőtöredékek mellett még néhány egyéb kőlelet is előkerült Bátáról. A már említett Csalog-féle ásatás bordatöredékeket és apróbb leletek hozott a felszínre. Újabban a volt városháza egykori épületének bontásából kerültek elő kövek, amik valamelyik bátai középkori templomból származnak. Ezek ma a Szent Vér templom bejárata mellett fekszenek. A felvételen is jól látható egy kapukeret bordázatának íves töredéke.
Az egykori városháza bontásából előkerült kőemlékek sorából is kiemelkedik egy kelyhet ábrázoló 22 x 25 x 7 cm-es szürke homokkő töredék. Az ezen lévő ábrázolást Sümegi József -a leletek megmentője-a középkori Szent Vér kultusszal hozta összefüggésbe.
Fagázas szivattyútelep, Báta
Egyedülálló a Sárvíz torkolatánál 1897-ben épült, az egész Sárvíz belvízmentesítését biztosítani hivatott, faszéngáz-generátoros robbanómotorral működő szivattyútelep, amely ipari műemlék. Előzetes bejelentkezésre megtekinthető.
Az 1896-ban felállított 4,5 m3/sec teljesítményű, először gőzgépekkel, majd a II. világháború után a szénhiány miatt fagázas motorral működtetett szivattyúk ma is újraindíthatók – a világon egyedülállók.
A térség gazdasági életét meghatározó lecsapolások egyik műszaki központja a lankóczi mellett a bátai szivattyúház volt.
Utoljára 1990-ben volt szükség a szivattyúk üzembe helyezésére, de ma is készültségben vannak, mert az 1992-ben megépített modern szivattyútelep teljesítménye mindössze 2 m3/sec, s így komolyabb belvíz esetén ma is szükség van a gépmatuzsálemekre. A millecentenárium évében újraindították az egyedi tervezésű és gyártmányú gépeket.
Tájház
Sárköz a magyar népművészeti hagyománykincs egyik leggazdagabb központja. A Duna szabályozása után a művelhető földterületek megnövekedésével, viszonylag jómódúvá vált a lakosság, ezért pompás népviselet fejlődött ki, amely számos lehetőséget adott a díszes szőttesek, rojtkötések, csipkevarrások, hímzések kialakulására.
Báta többségében katolikus lakosságával sajátos helyet foglal el a reformátusok lakta Sárközben a vallási különbözőségből eredő eltérő életmóddal, népszokásokkal, népviselettel.
A település önkormányzata – a 1980-as évek végén – felismerve a település hagyományainak, sajátos népi kultúrája megőrzésének és bemutatásának fontosságát, az Általános Művelődési Központ intézményén belül megalapította a Tájházat. Létrehozásának szorgalmazója a helytörténeti szakkör vezetője Kiss Lászlóné B.Tóth Erzsébet volt, aki a helytörténeti szakkör tanulói valamint a nyugdíjas klub bevonásával kezdte el Báta község területéről a hagyományos paraszti kultúra valamint a halászatból élő emberek tárgyi emlékeinek összegyűjtését. A gyűjtés továbbra is folytatódik az időközben létrehozott Bátai Tájházért és Népi Kultúráért Közalapítvány segítségével. A kiállítási tárgyak száma jelenleg mintegy 1800 db. A tárgyak nagy részét ellenszolgáltatás nélkül a falu lakói ajándékozták a közgyűjteménynek.
A Tájház a településre jellemző építészeti értékeket őriz. Az épületet P. Sümegi Mihály földműves-kisbirtokos, községi másodbíró építtette 1887-ben, leszármazottai birtokolták a 20. század végéig. Jellegzetes sárközi parasztház. Fésűs beépítésű, utcára merőleges gerincű, nyeregtetős, részben vert falú, részben vályogból épített, „hódfarkú” cseréppel fedett, fehérre meszelt épület un. „hosszú ház”. Tisztaszoba, fojtott konyha, lakószoba, konyha, fűstös konyha és kamra helyiségekből áll. A portán a lakóépületen kívül pajta, istálló, kocsiszín, présház, terménytéroló góré és ól található.
A tájház állandó kiállítása a Duna szabályozása után meggazdagodott – sárközben élő – katolikus földműves lakosság életmódjának, gazdálkodásának, népi kultúrájának tárgyi emlékeit mutatja be valamint a kézműves műhelyében lehetőség van a hagyományos kismesterségek elsajátítására is és ugyanitt látható a himestojás kiállítás is.
A tájház jelentős gyűjteményi anyagából kiemelendők a Sárközben csak a bátai katolikusok körében ismert és alkalmazott csipke varrás a „pöndőkötés” és a viaszos tojásírás tárgyi emlékei.
A tájház elsősorban a katolikus lakosság életmódját, népviseletét, szokásait, hagyományait mutatja be, de a kisebb lélekszámú reformátusok tárgyi emlékei is helyet kapnak benne.
Báta Község Önkormányzata a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett „Múzeumpártoló önkormányzat -2003” című pályázaton II. díjat nyert.
A tájház a Magyarországi Tájházak Szövetsége „Év tájháza” című pályázatán, 2005-ben elnyerte az „Év tájháza” címet
Cím: Fő utca 147.
Tel: +36 (74) 490 558
E-mail: [email protected]
Web: http://www.bata.hu/
