A kelet felől, Csokonyavisonta és Barcs irányából érkezőknek szinte eltéveszthetetlen a Basa-kert. A falu határán kívül, mintegy másfél kilométerre található, bejáratát faragott tábla jelzi. A mintegy 13 hektáros terület legnagyobb nevezetessége és látványossága a csillagos nárcisz. A fehér virágszőnyegként borítja a mezőt tavasz derekán. Egész Európában nincs ekkora kiterjedésű összefüggő nárciszmező, épp ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága védetté nyilvánította. A história szerint e területet a török hódoltság idején a helyi basa ültettette be nárcisszal háremhölgyei gyönyörködtetésére. A virágon nem fog az idő, az évszázadok során minden tavasszal kibontja szirmait. A babócsaiak egy évtizede úgy gondolták, hogy ezt a látványt szívesen megosztanák másokkal is, ezért minden évben megrendezik a Nárcisz napot, amelyen több ezren – köztük szép számmal külföldiek is részt vesznek.
A Basa-kert földje ugyanakkor a felszíni szépségen túl, rengeteg értéket is rejt. Dr. Magyar Kálmán 1984 és 1992 között végzett itt régészeti feltárásokat. A kutatásokból kiderült, hogy állt a kettős föld, majd palánkvár területén kőtemplom, bencés rendház, mellette temető egy kápolnával, valamint egy-egy főúri udvarház több egyszerűbb házzal, valamint külön a falu, majd a város templomai a temetőikkel, egy zarándok és több egyszerű és rangosabb házzal. Előkerült a törökkori iparostelep, de a török gőzfürdő és basaszeráj is. Mindegyikhez nagyon sok és igen értékes tárgyi anyag is tartozott. Mindez részletesen megtudható a dr. Magyar Kálmán szerkesztésében 1990-ben megjelent Babócsa története című tanulmánykötetből, valamint az ugyancsak általa szerkesztett és 2005-ben kiadott Magyar Kálmán-Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig című könyvből.
Mint az a falukrónikában is olvasható, ezt a területet is XI-XIV. században a Tibold nemzetség birtokolta. ők építtették saját temetkezőhelyként a Szent Miklósnak ajánlott bencés apátságot a XI. században.
Kő alapfalú maradványait meg is találta a régész a Basa-kerti ásatások során. Az apátsági templom feltárásakor csupán egyetlen téglasírt találtak a kegyúri monostor nyugati előcsarnokában. Az előkelő alapítóknak fenntartott délnyugati részen, így ez a sír a Tibold nemzetség egyik tagjának a csontmaradványait rejthette. (mint ismeretes I. István a Tiboldok segítségét vette igénybe Koppány legyőzésében, s jutalmul birtokokat adományozott a famíliának.) A XI. század közepén alapított apátság templomát átlagosan 50 méter sugarú körben vette körül a temetőkert. Innen kerültek elő sorban a Ny-K-i tájolású, egymás mellé és fölé temetett koporsós, vagy koporsó nélküli sírok. A templomtól délnyugatra volt egy négyszögletes, kisebb kápolna vagy osszárium, amelybe a sírok ásásakor talált régebbi csontvázmaradványokat helyezték el. A bencések monostorát a tatárjárást követően a XIV. században újjáépítették és kibővítették. Ekkortájt, valószínűleg a Tibold nemzetséghez tartozó Babócsai család egy nagyméretű főúri épületet emeltetett, valamint az egész területet sánccal és árkokkal erősítette meg. A sáncok egy része még ma is jól láthatóan kiemelkedik a földből. A téglalap alakú vár nyugati oldalát a Rinya-patak határolta, míg a többi részen árok és sánc húzódott. A Szent Egyed tiszteletére szentelt plébániaegyház helyreállított alapfalaitól É-ra és K-re előkerült a sánc gerendaszerkezete, amely két vízszintesen fekvő gerendasor közötti földtömésből, valamint a belsejében függőlegesen álló merevítő gerendákból, az úgynevezett palánkból készült. A sánc előtt V keresztmetszetű 3-4 méter mély árok volt. Ezeket folyamatosan megújították egészen a XVII. század végéig. A török időkben sarkain még kerek ágyútornyok is készültek. A vár mérete – a Nováki Gyula által végzett felmérések alapján – 340×310 méter (területe 8,7 hektár) lehetett.
A Basakert jelenlegi bejáratától jobbra a föld alatt az egykori Árpád-kori falu patkóíves szentélyű téglaegyházának falmaradványai találhatóak. A XI. századból származó épület a feltáró szakember szerint igen kiváló építőanyagból készült, gondosan, szervezetten készült el.
Ezt a Szent Egyed tiszteletére szentelt plébániaegyházat 1248-ban említik először írásos dokumentumok, majd 1390-ből a Bonifác pápa által adományozott búcsújoggal kapcsolatban találtak rá utalást a történetkutatók. A román templomot – vélhetően a XIV. században – gótikus templom váltotta fel (25×10 méteres). Mint azt a Babócsa története című kötetből megtudjuk, erre valószínűleg épp a zarándokok számának növekedése vezethette a babócsaiakat, hiszen a régi imahely már nem tudta maradéktalanul ellátni feladatát. A maradványok tanúsága szerint a régi templomot csak akkor bontották el, amikor az új már felépült. Az ásatások során a templom közelében-a sekrestyén és a plébános házán kívül- egy másik, egy még nagyobb építmény alapjait is megtalálta a régész. Feltételezése alapján az épület a zarándokoknak szolgálhatott hajlékul.
A mohácsi csatavesztést követően Babócsa fontos szerepet játszott a dél-dunántúli végvárrendszer védelmében. A XVI. században a török háromszor is – 1555-ben, 1566-ban, majd 1600-ban – elfoglalta várát. Ez utóbbi időponttól megközelítőleg 130 éven át uralta a vidéket. Igaz, ekkor Babócsa és környéke szinte teljesen elpusztult.
A hódoltságot rombolás és építés egyaránt jellemezte. A település legkiemelkedőbb részén álló bencés kolostor templomát és a hozzá tartozó temetőt részben lerombolták, részben raktárként és melléképületként használták. A templom északi részében, részben annak helyére, nagyméretű gőzfürdőt építettek. Ez az épület alapfalaiban feltárásra, majd időlegesen bemutatásra és pár éve visszatakarásra került. A megmaradt alapfalai két építési periódust mutatnak. Ez a két építési periódus megfelelt a klasszikus török építési elveknek. Ez alapján a kutatók rekonstruálni tudták működését. Nagy Gergely építész a pécsi Memi pasa fürdőjéhez hasonlítja, mivel ezt is a helyszínen melegített vízzel működtették. Az épületet így írja le: „Nyugatról a langyos fürdő, mellette a melegvizes fürdő helyisége volt. Ennek keleti falához csatlakozott a kazánház és a víztartály, a legkeletibb helyiség volt a fűtőkamra.
A hazna (víztartály) közvetlenül a kút mellé került, így igen egyszerűen vezették be az épületbe a vizet. Az alatta lévő kazánnal (külhan) melegítették a vizet. A kazán nyílása és a sugarasan induló padlócsatornák pontosan kirajzolódnak.”
1989-ben újabb török kori épületet hozott a felszínre dr. Magyar Kálmán. Az egykori település középpontjában álló ház jóval nagyobb az átlagosnál, s fallal körülvett kertben állt. A régész úgy gondolta, hogy Babócsa török basájának szerájára lelt rá, valamint a palotához kapcsolódó magánfürdőre. Még a szigorúan tárgyi bizonyítékokra alapozó kutatók is megjegyzik, hogy itt, a „basaszeráj” területén virágzik legdúsabban a nárcisz, tehát igazság bújhat meg a különböző legendákban.
Cím: Babócsakülterület
Tel: (+36) 82 491-012
E-mail: [email protected]
Web: www.babocsa.hu
