Herczeg Alexandra – Pécs – 1 kisfiú anyukája
Jó komunikációs képességgel rendelkezem és nagyon szeretek írni. 14 éves korom óta írok meséket, fiataloknak szóló történeteket. Célom, hogy minél többen olvassák az írásaimat és minél több ember megértse a mondanivalómat.
Szakmai Pályafutás:
(2013) Megjelent harmadik könyvem, egy családtörténet az Élet Kiszámithatatlan címmel.
(2012) Megjelent második könyvem,egy mesekönyv, Mesebeli Világ címmel.
(2011) Megjelent első könyvem egy ifjúsági könyv,Élet Ajándék címmel.
(2011) Bekerült egy mesém a Pataky Művelődési Központ 3 könyvébe.
(2010) Több irodalmi pályázaton részt vettem, Bekerült egy mesém a Pataky Művelődési központ 2. megjelent könyvébe
(2010) Bekerült egy mesém az ÓVD A FÖLDET című könyvbe
(2007) megjelent egy cikkem a Maxima újságba Abortusz címmel
BARNABÁS NYUSZI KALANDJA
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép kerek erdő, ahol a fák az égig értek, ahol a fű zöldebb volt mint máshol, ahol a virágok nagyon színesek és nagyon illatosak voltak és az állatok békességben éltek egymás mellett, senki nem bántott senkit, mindenki odafigyelt a másikra, így a róka mama épp úgy figyelt a vadmalac kölykökre mint a farkas mama az Őzikékre vagy a vadmalac mama a farkas kölykökre. A kölykök is szót fogadnak mindenkinek, mikor az ő anyukája vagy apukájuk épp mást csinált és nem voltak ott velük, nem volt vita, se veszekedés , éltek mint egy nagy család.
Itt éldegélt Farkas papa Kázmér, Farkas mama Kata, és a gyerekek Flóra és Kamilla, a róka lányok ravaszak voltak és mindig ugratták a többieket, de főleg a Farkas lányokat szerették becsapni, akik mindig bedőltek nekik aztán mérgelődtek, de mindig kibékültek a lányokkal.
Szarvas papa Szilárd, Őz mama Őrsi és a gyerekek Lili és Vivi,ők szelídek és barátságosak voltak mindenkivel és jól kijöttek az összes állattal felnőttel, gyerekkel egyaránt. Róka papa Rudi, Róka mama Trudi és a gyerekek Vak, Vik és Vok, őket ugye ugratták a farkas lányok, de már megszokták, bedőltek nekik, mérgelődtek, de aztán megbékültek a szüleik tanácsára és ez így ment mindig.
Vadmalac család Papa malac, mama malac és a gyerekek Piper és Viola, a malackák inkább egymással játszottak a többi állat gyerekkel nem igazán, rajtuk kívül még itt élt a nyúl család, nyuszi mama Füli és nyuszi papa Tappancs az 5 csemetéjével, Flóriánnal a fehér nyuszival,ő nagyon nyugodt kis nyuszi fiú volt, Tomival a tarka nyuszival, aki izgágább volt, de ennek ellenére mindig szót fogadott szüleinek, Szabolccsal a szürke nyuszival aki inkább apukájával járt élelmet gyűjteni, Ferkóval a Fekete nyuszival aki szintén apukájával járta az erdőt egész nap, őket a játék annyira már nem érdekelte és Barnabással a barna nyuszival, akinek nem igazán lehetett megmagyarázni a dolgokat,önfejű kis állat volt, aki éldegélt a saját kis világába. A 3 nyuszika egész nap a mamájuk mellett játszottak, mikor elfáradtak a mamájukhoz bújva álmodtak szépeket.
Egyik alkalommal a nyuszi mama Füli figyelt az őz gyerekekre, a malackákra és a saját picikéire is, a többi állat kirándulni ment és a róka meg a farkas gyerekek is mentek.
A kicsi nyuszik a patak mellett játszottak az őzikékkel és malackákkal, a malackák megint külön vonultak, Nyuszi mama szólt is nekik, hogy ne menjenek messzire. A víznél sok béka és szöcske ugrándozott, a patakba pedig halacskák úszkáltak. Az állat gyerekek a patak vízébe szaladgáltak, egymásra locsolták a vizet, a békákat és szöcskéket kergették és közbe nevetgéltek, el-elestek, de viccesnek találták, felálltak és szaladtak tovább, nem bánták hogy koszosak, vizesek és ziláltak voltak, de Fülit zavarta többször rájuk szólt, hogy pihenjenek is néha és okosan játszanak.
Barnabás annyira belemerült a szaladgálásba és a béka kergetésébe, hogy észre se vette, hogy testvérei és a többi állat gyerek már nincsenek mellette illetve, hogy a mamájától is messze került, nagy sokára vette észre mikor a béka elugrált előle és már nem volt kivel játszania, eltelt 3 nap és elég messzire jutott, későre is járt, egyedül is volt, nagyon megijedt leült egy kőre és sírni kezdett.
Sírását egy halacska Fik meghallotta, kijjebb úszott és megkérdezte, hogy mi a baj, a kis nyuszi elmesélte mi is történt,hogy játék közbe észre sem vette, hogy messze került a családjától és most nem tudja merre kell haza menni. A halacska Fik azt tanácsolta neki, hogy aludjon ott a parton és ő is kijjebb lesz a vízbe vele alszik és reggel majd elkíséri haza, a kicsi nyuszi nagyon félt, de hát nem tehetett mást, kereset egy nagy levelet és odabújt hozzá, majd álomba sírta magát. Ezalatt vissza értek a többiek is és észre vették hogy hiányzik Barnabás, az anyukák a síró gyerekekkel maradtak, az apukák a keresésére indultak, de mivel sötét volt és nem jutottak olyan messzire mint a kis nyuszi vissza fordultak és gondolták reggel folytatják a keresést amikor már látnak is valamit.
Nyuszi mama egész éjszaka nem aludt, aggódott kicsi fia miatt és magát hibáztatta, amiért ez történt, de Nyuszi papa is fent volt ám és ő megnyugtatta az aggódó anyukát, hogy ez bárkivel megtörténhetett volna és meg fogják találni a kicsi nyuszit, ne féljen.
Mikor hajnalodott nyuszi mama végre nagy nehezen el tudott aludni és miután felébredt, az apukák útra keltek és keresték a kis csavargót. Mikor Barnabás felébredt és látta,hogy ez nem álom volt ismét sírni kezdett, de a halacska megnyugtatta, hogy megkeresik a haza felé vezető utat, Barnabás az úton megy, ő meg úszik majd mellette a vízbe.
Mentek mendegéltek már jó ideje mire beesteledett, egy idegen részre jutottak, de nem tudtak mit tenni, ott aludtak. Barnabás ismét kereset egy puha levelet amihez hozzábújhat, hiszen mindig anyukája meleg bundájához dőlve aludt el, így se ment könnyen neki.
Másnap reggel útnak indultak, ismét mentek mendegéltek, ahogy az apukák is csak mentek előre, dombokon át, réteken át, patakokon át ,az éjszakákat ők is mindig máshol töltötték, de elszántak voltak, tudták,hogy meg kell találniuk a nyuszi fiút és meg is fogják.
Már 2 napja mentek és a kicsi nyuszi azt hitte sose talál haza, de a Halacska biztatta, hogy előbb-utóbb haza ér, ne szomorkodjon. Az éjszakát egy virágos réten töltötték a sok színes, illatos és puha virág között Barnabás hamar elaludt, a halacska a rét alatt lévő kis patakba pihent.
A harmadik nap reggel szépen sütött a nap, jó meleg volt, így hamar elfáradtak többször megpihentek mint eddig, épp egy árnyékos részen pihentek mikor a nyuszika ismerős hangra lett figyelmes, mintha az apukája és a többi apuka kiabálná a nevét, ő is elkezdett kiabálni, hogy ” itt vagyok, itt, itt” és ment a hang irányába, nemsokára össze is találkoztak, a nyuszi fiú nagyon megörült apukájának és a többi apukának Rudinak , Papa malacnak, Szilárdnak és Kázmérnak,megölelte mindegyiket, majd elmesélte nekik mi is történt és hogy a kis halacska Fik segített neki, nyugtatta és vezette el őt eddig, 3 napon keresztül mentem, erdőbe, réten és virágok között aludt, árnyékba pihent, patak vizet ivott és gyümölcsöket evett meg találtak finom répákat is, épp a halacskát akarta bemutatni oda nézett a vízbe, de már nem volt ott a halacska, ő már tovább állt, mivel nem tudta milyenek az állatok és elment mielőtt bántották volna, de persze ők nem bántottak senkit, hanem köszönetet mondtak volna neki a segítséget és azt is megengedték volna neki hogy az ő patakjukba éljen, ahol rengeteg a halacska , átlátszó a víz, mindig van élelem számukra és az állatok sem bántják őket, a vízbe szaladgálnak csak, de sose lépnek rájuk, odafigyelnek minden pici lényre és nem lett volna egyedül, de hát elúszott a meszességbe.
Elindultak haza felé, Barnabás meglátta az ismerős fákat, bokrokat, az utat amit ők tapostak ki majd síró testvéreit, a gyerekeket és a mamáját is, oda futott a családjához mindenkit átölelt, megpuszilt és boldog volt, hogy újra az otthonába van. Mindenki nagyon örült a kis csavargónak és megígértették vele, hogy soha többet nem csavarog el és így is lett.
