Barátok Közt – európai kiadás

Soha nincs olyan, hogy ha az egyik szereplőnek gondja van a másikkal, akkor elé áll és a szemébe mondja, hogy mi bántja. Ehelyett elmegy az érintett barátaihoz, családjához tanácsot kérni. Itt rendre egymásnak ellentmondó információkat kap, amelyeken aztán újra hetekig lehet vívódni, majd végül jön valami új fejlemény, ami miatt lehet újrakezdeni az egészet előröl. A nézők akkor sem maradnak le semmiről, ha a fárasztó munkanapok közben kihagynak egy-két epizódot, mert mikor újra felveszik a fonalat, a szereplők még mindig ugyanazokat a konfliktusokat próbálják megoldani, mint legutóbb.

Olyan ez, mint az Európai Unió és a bevándorlás esete. Persze ez egy modern sorozat, ott pedig fontos a nemek közötti egyensúly: hiába férfiak (Juncker és Tusk) a címszereplők, a valódi főszerepet Angela Merkel játssza. Csak itt a konfliktuskezelés életszerűtlensége nem azt eredményezi, hogy a nézők elfordulnak, hanem azt, hogy lassan tényleg megoldhatatlan lesz a probléma, akkor pedig véget ér a sorozat. Nagyjából minden hétre jut már egy rendkívüli csúcs, amely a migrációval foglalkozik. Mindig ugyanazok a konkrét problémák jönnek elő: túl sokan jönnek Európába; a migránsok többsége illegálisan, mindenféle kontroll nélkül lépi át a határokat; a jelenlegi jogszabályok betarthatatlanok. Erre rendszerint ugyanazok a válaszok születnek: fontos a határvédelem; be kell vonni a Nyugat-Balkán országait a probléma megoldásába; meg kell állapodni Törökországgal. Csak éppen közben nem történik semmi. Az Unió semmit sem tesz, hogy visszaszerezze a kontrolt a schengeni határok felett, sőt azok ellen vizsgálódik, akik tesznek ezért. A nyugat-balkáni vezetők ugyan feltűnnek néha a sorozatban, de még csak nem is mellékszereplők ők, hanem inkább kiemelt statiszták.

A nézők (választók) kezdenek kiábrándulni a sorozatból, a női főszereplő népszerűsége rohamosan esik, ami azért baj, mert a férfi főszereplők korábban sem voltak népszerűek. Az egyikük (Juncker) igazi botrányhős, akivel szemben csak a legenyhébb vád, hogy túlságosan teátrális és a többi szereplővellekezelően bánik a sajtó előtt, hogy egy kicsit több jusson neki a rivaldafényből. Hosszú ideje keringenek a pletykák alkoholproblémáiról és rendre felmerül, hogy Luxemburg miniszterelnökeként igencsak félreértelmezte a nemzetközi adójogszabályokat. A másik férfi főszereplő (Tusk) helyzete sem rózsás. Pártja éppen most bukott hatalmasat Lengyelországban, akik pedig helyükre jöttek, azoknak egészen más elképzelései vannak az Európai Szappanopera forgatókönyvéről.

Így jutottunk el a Párizsig. Beszédes, hogy egy nappal a terrortámadások előtt, a sorozat aktuális részét Máltán forgatták. A vallettai csúcson sikerült elfogadni egy 17 oldalas akciótervet, amelyet ismételten a bevándorlási válság megoldásaként szerettek volna tálalni a főszereplők. Sajnálatos módon azonban, a másnapi szörnyű események miatt nem igazán került be a hírekbe a dokumentum tartalma. Pedig van ebben minden jó: fenntartható fejlődés, oktatás, rule of law, megújuló energia, stb. (Ez nem vicc, tessék elolvasni!) Szóval minden zajlott a megszokott menetben: kézfogások, közös nyilatkozat, akcióterv, mindenki boldog.

Másnap pedig felfegyverzett őrültek ártatlanokat kezdenek mészárolniPárizsban. Náluk nem volt nyilatkozat, nem volt rule of law, de még a fenntarthatóság sem érdekelte őket; volt viszont kalasnyikov meg bomba. Ez volt az a pont, ahol biztosak lehettünk abban, hogy a dolgok nem mehetnek tovább úgy, ahogy eddig. Az első napok gyásza után aztán mindenkit sokként ért, hogy kedvenc sorozatunk főszereplői nem kaptak új forgatókönyvet, ellenben siettek leszögezni, hogy minden marad a régiben. „Nincs szükség az EU menekültpolitikájának teljes felülvizsgálatára a párizsi merényletek nyomán.”

Itt bizonyosodtam meg arról, hogy ez tényleg egy szappanopera. A szó klasszikus értelmében. A műfaj ugyanis eredetileg rövid rádiójátékokat takart, amelyek egy-egy amerikai család történetét mutatták be. Mivel azonban a műsort mosószergyártók szponzorálták, a szereplők nem a valódi családok valódi problémáival foglalkoztak, hanem mindig csak arról beszélgettek egymás között, hogy az új mosószappan milyen szépen fehérít (innen ered a szappanopera elnevezés is). A mi saját, uniós pénzből gyártott Európai Szappanoperánk sem tudta megtagadni a gyökereit. A főszereplők itt sem a valódi problémákkal foglalkoznak, hanem mantraként mondják fel a kötelezőt. Mindegy, hogy milliók jönnek be illegálisan, akik között nyilvánvalóan terroristák vannak; mindegy, hogy ártatlan embereket mészárolnak le, a megoldás a fenntartható fejlődés meg a rule of law.

(Legmagasabb szinten a terrorkészültség Brüsszelben.)

A legnagyobb baj nem is az, hogy a nézők egyre jobban unják ezt a sorozatot és nemcsak új főszereplőket, de új forgatókönyvet is szeretnének, hanem az, hogy könnyen lehet, hogy hamarosan az egész sorozat véget ér. Nem tudom, mi jöhet utána. Vannak muszlim szappanoperák?