Baracs története
Baracs Község Fejér megye dunaújvárosi járásában fekszik, a Duna jobb partján.
Területe 5521 hektár. Külterülete 1960-ig: Aligvárom-, Bánom-, Szitányi-, Kornis- puszta, Reménysor,
Temető domb, Béres-, Zombai-, Velis- és Tóth tanya.
Jó minőségű mezőségi talaja van. Bőséges napsütés, szerény csapadék jellemző időjárására.
Tengerszint feletti magassága: 110 méter. A Dunára nyúló eróziós völgyben fekszik, Pleisztocén kori süllyedékes terület, hordalékkúpos felszín. Talajában folyóvízi homok, kavics, iszap, lösz-homok, agyagos lösz halmozódott fel. Széliránya ÉNY-i.
A honfoglalás idején vadászattal, halászattal és földműveléssel foglalkoztak az itt élők.
Árpád-kori faluhely volt ez a vidék, melynek bizonyítéka 12 db bronz lemez és dárdahegy, melyet Herman Ferenc archeológus a Nemzeti múzeumnak ajándékozott.
Már 1172-96 között fő hadiútvonal volt. III. Béla-kori pénzérméket Földvári G. küldött 1980-ban a Nemzeti Múzeumnak.
A község neve az ó-magyar Borocs, – Baracs – személynévből keletkezett, magyar névadással.
A helységnév Baroch és Boroch 1281-ben és 1293-ban bukkan fel először, de lehetséges, hogy a nagyváradi székes káptalan első könyvében, a Váradi Regesztrumban 1221-ben feljegyzett Boroch helységnév is a Fejér megyei községével azonosítható. E személynév valószínűleg szláv eredetű.
A község helyén már a római korban is létezett település, ugyancsak akadnak középkori eredetű régészeti leletek is, de a legrégebbi írásos emlékünk 1281-ből való, amikor IV.László Jacobus de Barachot (akinek Baracson szőlője volt) a nemesek sorába emeli.
A falu állandóan a vonuló hadak útjába esett, 1541 után elpusztult.
A XVI. század végén a Paksyak Baracs földesurai, de Almás, Pentele, Apostag, Hard, Szentiván település is birtokukban volt -adománylevél szerint, hiszen akkor a török volt az úr ezen a tájon. A Paksyak a király szolgálatában álltak, akik a török idők végéig 80 házban rácokat alkalmaztak.
1701-ben a Paksyak magva szakadása címén a kincstár Pentelét, Kispostagot, Baracs- és Pázmánd-pusztákat zálogba adták Daróczi Istvánnak, amelyek ismét visszakerültek a kincstár kezébe, és a győriGünd Orbán Fülöp bérelte ki.
1702-ben a Paksyaktól leszármazó Rudnyánszky család kezébe kerül a birtok, ami ekkor lakatlan volt.
A puszta benépesüléséről 1774-ben írásos adat van: 10 ház, 17 család.
1788-ban a Paksi leányági leszármazott Rudnyánszkyakól a penteleiek vették bérbe a pusztát.
1789-ben Baracs területe közbirtokosság. A legnagyobb birtokosok a Paksyak leányágon leszármazottai: Monbach, Kornis, Rosti, Égerer.
1798-ban Rosti Pálné baracsi birtokát Festetics Györgynek adja el, aki 1816-ban visszaadja azt.
Rostyné 1821-ben Heinrich Jakabnak adja bérbe a pusztát. A birtokot végül B. Amadé örökölte, mint Rosty utód.
A Mondbach birtok későbbi örökösei: a Szitányiak, Égerer János – aki 1818-ban eladta részét Csapó Dánielnek.
Nevezetességek
* Római katolikus templom.
Cím: Táncsics utca 27.
Tel: +36 (25) 521-010
E-mail: [email protected]
Web: http://www.baracs.hu/
