Trencsényi Zoltán beszámolóját változtatás nélkül közöljük (a cikk fotóit Szabó Gabriella készítette)
„E sorok írásakor langyos, tavaszias az idő, nehéz elképzelni, hogy két héttel korábban még egy jeges bányatóból kellett kimenteniük a mezőtúri rendőröknek egy 12 éves kisfiút. Pedig február 22-én délután éppen ez történt.
Három, tíz év körüli kisfiú játszott a Mezőtúr központi részén található bányató mellett. A mederből korábban agyagot kotortak, a bányagödörből tó lett, legmélyebb pontja 27 méter. A fiúk előbb kavicsokat gyűjtöttek, amiket aztán a part szélén állva a bányatóra fagyott vékony jégre dobáltak. Hallgatták a kluttyogó hangokat, amelyek a jégen ütött lyukaktól származtak. Törték a jeget, láthatták tehát, hogy az nem túl vastag, de mert a kavicsokkal teli szatyruk lecsúszott a partról egyenesen a jég felületére, ők úgy gondolták, visszaszerzik azt, ezért rámerészkedtek a jégre. Nem kellett volna.
– Küldést kaptunk, hogy menjünk a Mezőtúr belső részén található bányatóhoz, mert állampolgári bejelentés érkezett arról, hogy két gyermek alatt beszakadt a tó jege, ők pedig beleestek a vízbe – kezdi a történetet Soós Imre Péter zászlós. – Kollégámmal, Kötél Krisztián Viktor őrmesterrel körülbelül másfél perc alatt odaértünk, mert bár a város másik végén voltunk, de nagyon siettünk. Megérkeztünk, pillanatok alatt felmértük a helyzetet, közben egy perc múlva odaért a másik egységünk is Tesényi Zsolt főtörzszászlóssal és Szilágyi Sándor zászlóssal.
A rendőrök két nőt találtak a helyszínen, őket a balesetet megúszó harmadik gyerek hívta segítségül. A nőknek sikerült a kisebbik bajbajutottat, egy 10 éves fiút kihúzniuk a jeges vízből, de a 12 évessel nem boldogultak.
– Az volt a szerencse – folytatja Tesényi Zsolt főtörzszászlós –, hogy a fiúk meg tudtak kapaszkodni a part növényzetébe, valamint egy nagyobb jégtábla tört össze alattuk, így a 12 éves elmerült ugyan, de amikor felszínre rúgta magát, a feje nem egy jégtáblába ütközött. Különben mindketten nagyon mély vízbe estek, a lábuk nem érte a talajt, a helyzet tehát veszélyes volt.
– Gyorsan megbeszéltük, hogy kinek mit kell csinálnia – mondja Szilágyi Sándor zászlós. – Tesényi Zsolt és Kötél Krisztián Viktor lejjebb ereszkedett a csúszós partfalon, egymás kezébe kapaszkodtak, őket tartottam felülről én, Soós Imre Péter pedig, merthogy neki van Police Medic-képesítése, szaladt a kocsihoz, hozta a melegen tartó fóliát és a pokrócokat.
Afféle répamese kerekedett a jeges, csúszós parton kialakított horgászhelyen, az egymásba kapaszkodó rendőrök végül megragadták a hideg, jeges vízben lévő gyerek kezét, és húzni kezdték. Azt mondják, szerencse a szerencsétlenségben, hogy még a fiú is tudott kapaszkodni, kicsit segíteni a mentésben, egy perccel később már nem biztos, hogy lett volna ereje ehhez. Ráadásul ő sem a legvékonyabbak közül való volt, és még a ruhája is megszívta magát vízzel.
– A művelet maga talán fél percig tartott – teszi hozzá Kötél Krisztián Viktor. – Biztattuk, kértük, hogy ő is segítsen, arra koncentráltunk, hogy minél előbb partra segítsük. Az időközben odaérkező szülők nagyon meg voltak ijedve és nem győzték megköszönni a segítséget.
Amikor kihúztuk a fiút a vízből, akárcsak korábban kimentett társát, izolációs fóliába és pokrócokba tekertük, hogy megakadályozzuk a kihűlést, egyéb egészségügyi tennivalónk nem volt. Közben megérkeztek a mentősök is, akik a helyszínen ellátták a srácokat, szerencsére kórházi ápolásukra sem volt szükség.”
