Szombaton ünnepelte 99. születésnapját Bálint György, vagy ahogyan mindannyian emlegetjük: Bálint gazda. Az ország kertésze úgy reméli, életművét dédunokája viszi majd tovább.
Tavaly is áradtak Bálint György felé a születésnapi gratulációk a közösségi oldalán, ahol mindennap több új, az olvasóval szigorúan magázódva szóló poszt jelenik meg, ami különben is egy gyöngyszem a Facebookon, ahogy az tőle elvárható.
Akkor így köszönte meg Bálint György a sok jókívánságot:
https://www.facebook.com/balintgazda/videos/10154829151517057/
Azóta éppen egy év telt el, a mai napon tehát az ünnepelt megkezdi a századik életévét, amiből már azt sem nehéz kiszámolni, hogy Bálint György 1919. július 28-án született. A Story magazinnak korábban így mesélt arról, hogy milyen szép kort él meg:
„Sokan faggatnak arról, hogy mi a hosszú élet titka. Bár a mi korunkba már nem tervezünk nagyon előre, nekem azért még vannak álmaim, amelyeket szeretnék megvalósítani.”
Nem törték meg a nehézségek
Bálint gazda Gyöngyösön nőtt fel, édesapja középbirtokos volt, így aztán fiát a mezőgazdaság, a növény- és állatvilág szeretetére nevelte. A mindig kedves gazdának azonban korántsem volt olyan egyszerű sorsa, mint amit mosolya alapján sejtenénk. 1942-ben behívták munkatáborba, utána pedig koncentrációs táborba került, ahonnan 1945-ben szabadult. A II. világháború borzalmait sohasem felejthette, ugyanis mindössze egyetlen testvére maradt életben, a családja többi tagját elveszítette.
Végül 1949-ben diplomázott, és onnantól életét a mezőgazdaságnak szentelte, számos fontos fórumon vállalt szerepet, legtöbben mégis onnan ismerik, hogy az Ablak című műsorban ő látta el tanácsokkal a kertészkedőket. A televízió által sokan úgy érezték, Bálint gazda már szinte családtag náluk.
Bálint György második felesége jóval fiatalabb a férjénél, de a kor náluk nem számít.
Antónia 27 évvel Bálint gazda után szültett, mégis nagy szeretetben élnek együtt, ő maga korábban így mesélt a kapcsolatukról: „Felnézek rá mint tudósra és emberre egyaránt. Úgy gondolom, amit csinál, az művészet. Múltkor tartott egy előadást, ahol a mezőgazdasági tanácsokat két színész kísérte a Gyurka által kiválasztott versekkel és novellákkal. »A növényeknek lelke van«, mondja a férjem, és én rendkívül szeretem benne ezt a finomságot, érzékenységet. Pontosan tudja például, mennyit ér egy szeretetteli emberi érintés, simogatás. Nekem ez nagyon hiányzott, mert korán elváltam, és egyedül neveltem fel a gyerekeimet. Már felnőttek, amikor megjelent az életemben Gyurka. Egy gödöllői kiállításon megkérdezte, elkísérném-e színházba. Igent mondtam, és a színházból később cukrászda meg hosszú közös séták lettek. Nagy szüksége volt rám akkoriban. A felesége súlyos beteg volt, kórházban ápolták. A harangszóval Gyurka elköszönt tőlem, és ment Editet megetetni. Tíz évvel öregebbnek láttam, amikor kijött tőle. Eleinte nem is gondolt egyikünk se többre, mint barátságra. Aztán egy évvel a felesége halála után, egy álmos vasárnap reggelen, mégiscsak megkérte a kezem.”
Kettejük barátsága egyébként messze nyúlik vissza, Antónia harminc éven át Bálint gazda könyveit szerkesztette a Mezőgazdasági Kiadónál. Erről így nyilatkozott a feleség: „Ebben az életkorban […] már nehéz gyökerek nélkül ismeretséget kötni. Az ember megmerevedik, képtelen egy idegenhez alkalmazkodni. Számomra például nem volt könnyű elfogadni, hogy ezentúl nem egyedül döntök.”
Féltékenységről ugyanakkor annak ellenére sincs szó Antónia részéről, hogy a férje hallatlanul népszerű: „Igyekszem megszokni azt is, hogy folyton megállítják a hálás olvasók, főleg nők, az utcán. Hadd csókolgassák, nekem fiatalítják, nem igaz? De nem adom! Világ életemben alázatos lélek voltam, szorgalmasan dolgoztam. Soha nem vágytam reflektorfényre. Valamire mégis nagyon büszke vagyok. Arra, hogy rábeszéltem Gyurkát az önéletrajzírásra. Rettentő érdekes, hiszen végigélte az egész huszadik századot. A címe: Keserédes éveim. Ez lett a mi közös gyermekünk.”
Bálint gazda szerint egyébként ha nem lenne a felesége, akkor az infarktust sem élte volna túl. Nem akart orvoshoz menni, szenvedett a kanapén, végül az asszony hívott mentőt, a férje minden ellenkezése ellenére.
Bálint Györgynek a dédunokájával is nagy tervei vannak
Talán nem meglepő, hogy Bálint gazda egyetlen fia, János is kertész lett, és ő is egészen magas fokon űzte hivatását: sokáig a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem dékánja volt.
És persze dédunokáinak, Annának és Ádámnak is örök szenvedélyéről beszél a gazda. „Örömmel mesélek nekik a kertről, a virágokról. Az édesapjuk is kertész, és remélem, hogy fiú dédunokám sem szakítja meg ezt a családi tradíciót” – mondta el ezzel kapcsolatban.
És hogy mi a véleménye az idő múlásáról? Erről tavaly beszélt a BEST magazinnak.
Életem jelentős részét a termelésben töltöttem, állami gazdaságban dolgoztam, korán keltem, hajnali négykor már mentem a tehenészetbe. Mostanában éjfél előtt nemigen fekszem le, olvasgatok, ez az altató, a nap befejezése. Ma már itthon dolgozom, cikkeket írok, de hívnak még előadásokat tartani, és igyekszem a fizikumomat sem elhanyagolni. Mindennap tekerek kicsit a szobabiciklin, és ha víz mellett vagyunk, szívesen úszom is. Van, hogy megkérdezik, főleg, hogy ilyen szép kort megértem, mi a jó, és mi a rossz az öregségben? Kezdem az utóbbival: igaz, magam miatt nincs okom panaszra, bár az autóbalesetem óta valóban rosszul hallok, a járásom is kicsit nehézkes, a fizikumom sem olyan, mint ötvenéves koromban, de egyébként jól vagyok. Amire büszke vagyok, az a memóriám. Az hibátlan. Ami viszont fáj, hogy a kortársaim már mind meghaltak, nincs kivel a múltról beszélgetnem. Nem tudom azt mondani, emlékszel, amikor 1943-ban…
Bálint gazda régi fotói:
A legtöbben már idős emberként, ősz hajjal ismerjük, pedig hát ő is volt nagyon fiatal!
Forrás: nlcafe.hu
