Megoszlanak a vélemények ezzel a nappal kapcsolatban! Már azért is, mert másként gondolkodnak erről a párkapcsolatban lévők és a szinglik.
Vannak olyanok, akik nagy lelkesedéssel készülnek, vásárolnak, meglepetést szereznek a párjuknak. Azonban olyan vélemények is akadnak, hogy ne csak ezen a napon mutassuk már ki a szeretetünket, hanem egész évben, tehát nincs igazán jelentősége ennek a napnak ilyen szempontból. Míg vannak olyan szinglik, akik „átkozzák” ezt a napot és ilyenkor még jobban eltölti őket a magányosság érzése.
A Valentin-napnak nemcsak arról kellene szólnia, hogy mindenféle cukiságot, plüss állatkákat vásárolgatunk. Több országban is bevett szokás már, hogy nemcsak a szerelmüket, hanem barátokat, családtagokat, tehát a szívükhöz közel álló embereket is megajándékozzák egy kis csokival vagy egy képeslappal, kifejezve ezzel is szeretetüket. Nem az ajándék nagysága vagy pénzbeli értéke a fontos, hanem az, hogy gondolunk a másikra.
A Valentin-nap eredete még nem teljesen tisztázott.
Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint püspök a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket megeskette egymással, a friss házaspárokat pedig megajándékozta kertje virágaival. A Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata: Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.”
Bálint napjához számos babona is kapcsolódik.
Megláthatták leendő férjüket a lányok, ha a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, de a párna alá helyezett babérlevél segítségével álmukban megtudhatták, hogy ki lesz a jövendőbeli párjuk. A madarakat is figyelték azonban ezen a napon. A hiedelmek szerint, ha egy hajadon lány verebet látott Bálint-napon, akkor szegény ember feleségeként lesz nagyon boldog, de ha tengelicét akkor tehetős férfi fogja feleségül venni. Baglyot látni viszont nem volt szerencsés, mert akkor a lány még pártában maradt. Naplemente után nem volt szabad sepregetnie a lánynak, mert akkor nem megy férjhez, de ha madárral álmodik akkor hamarosan menyegző lesz.
Ha a „kiszemelt” már megvolt akkor egy pontosan kilenc magú alma kellett megenni és magokat fiú zsebébe csempészni. Vagy a fiú lábnyomát a hóból vagy sárból felvéve a küszöb alá kellett ásni, majd a házba csalogatni az illetőt, aki a küszöböt átlépve hamarosan megkéri a lány kezét.
Az alma magjainak számából jósolták meg azt is ezen a napon, hogy hány gyereke lesz a lánynak.
A reggeli szerelmes csók szerencsét hoz. Azt is javasolták, hogy akik nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg, akkor soha nem fogják elhagyni egymást.
Azonban ezen a napon nem szabad haragudni, megsértődni.
Az angol kivándorlók magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Amerikai Egyesült Államokba. A második világháború alatt pedig az amerikai katonák terjesztették el ezt a szokást Európában, így Németországban is. 1950-ben Nürnbergben volt az első Valentin-napi bál.
Japánban február 14-én a hölgyek csokoládéval ajándékozzák meg imádottjukat, de akár férfi munkatársaikat, ismerőseiket is. Egy hónappal később (White Day) viszonzásként fehér csokoládét kapnak ők ajándékba. A Valentin nap és a White Day mellett van egy Black Day is: aki február 14-én és március 14-én sem kapott ajándékot, az április 14-én „gyászolja” ezt és jajagmyeont (자장면) eszik, egy fekete szósszal készített tésztát.
Olaszországban a szerelmespárok hidakon találkoznak, és a kezdőnevükkel ellátott lakatot helyeznek ott el. Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot a vízbe dobnak és közben valamit kívánnak maguknak. Finnországban a Valentin napot a „barátság” napjaként ünneplik.
Időjósló hagyománya is van Bálint napnak. Ha ezen napon hideg, száraz volt az idő, akkor abban az évben jó termésre lehetett számítani. De ezt a napot tartották sok költöző madarunk visszatérési dátumának és a tavasz előhírnökének is. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Bálint Sándor néprajzkutató feljegyzései alapján ezen a napon a szegedi polgárok például egy csíkban felsöpörték a ház udvarát és oda magvakat szórtak, hogy odacsalogassák a madarakat és ezzel együtt a tavaszt is a házhoz. Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik ezen a napon, jó idő lesz. Ha megszólal a pacsirta, s azt mondja: „csücsülj beö”, akkor még hidegre kell számítani. Ha szeles az idő, az azt jelenti, nem lesz tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.
Forrás: Debmedia
