A XVII. században német lakosokkal települt újra, az elpusztított település helyétől kissé keletebbre. Kimagasló volt a német lakosság tapasztalata az erdő-, szőlőgazdálkodás és az állattenyésztés területén. A szorgalmas munka eredményeként a település fejlődött. 1873-ban községgé alakult, az isztiméri körjegyzőség tagjaként.
1876-ban a fél falu elpusztult egy tűzvészben, 1880-ban három alkalommal is pusztított a „vörös kakas”, csak a cseréptetős épületek maradtak meg. Ám ismét győzött a sváb emberre jellemző, konokul makacs szorgalma, a leégett házakat újjáépítették.
A tőkés fejlődés első évtizedeiben bebizonyosodott, hogy a szaporodó lakosság Balinkán nem tud megélni. Belső elvándorlás kezdődött, majd Európa, sőt a tengerentúl következett. Amerikába 1913-ig több száz balinkai ment el. A fejlődést az 1920-ban megnyitott kisgyóni bánya indította el, a parasztság a zöldségtermesztéssel tett szert nagyobb jövedelemre. Híres a balinkai káposzta, a vöröshagyma, a tök.
A XX. században újabb csapások érték községünk lakóit. Az I. világháború 14, a II. világhá-ború 39 áldozatot követelt. A német ajkú lakosok közül 1948-ban 16 családot telepítettek ki Németországba, számukat növelték azok, akik 1945-ben elmenekültek külföldre és onnan nem tértek haza a háború után, valamint az 1956-ban disszidálók.
A községhez tartozó Mecsér a Klosterneuburgi rendháznak volt a birtoka az államosításig – neve Mecsér-puszta volt. Itt hajdanán híres fegyverkovácsok is dolgoztak. A szénbányászat fellendülésével 1955-1957-ben bányász lakótelep épült itt, iskolával, orvosi rendelővel, klub-házzal és könyvtárral.
A jelenleg Balinka közigazgatási területéhez tartozó Kisgyón 1541-ben a várpalotai, 1696-ban a csókakői várhoz tartozott. 1720-tól a Zichy családé volt, akik 1851-ben két részben eladták, de 1913-ban az állam visszavásárolta katonai célra és a Honvéd Kincstár kezelésébe adta át. 1922-ben kezdődött itt a szénbányászat és 1972-ig termelt. Ebben az időben közel száz bányász család lakott Kisgyónban, de sok bejáró bányász is járt ide dolgozni. 1972-től a szénvagyon kimerülése után megszűnt a bányászat, a közeli Balinkára szerelték át a berendezéseket és a bányászok is elhagyták Kisgyónt.
Szerencsére a gyönyörű környezetben lévő házak egy részét sikerült turisztikai célra megmenteni, a fejér megyei természetbarátok 1980-ban 11 kulcsosház kialakításával létrehoztak egy turisztikai központot, amely azóta is fejlődik és igen kedveltté vált a természetbarátok, turisták körében. Kisgyón csodálatos természeti tája, morfológiai adottsága, az erdő és mező életközösségei, mikroklímája nagyon jó lehetőséget kínál „erdei iskola” megrendezéséhez. Kitűnő alkalmat adnak a résztvevő iskoláknak növénytani, állattani, geológiai és csillagászati megfigyelésekre egyaránt. A terület és környéke tereptani viszonyai, turista útvonalai pedig turisztikai, táborozási, környezet és természetvédelmi ismeretek tanulására és gyakorlására ad nagyon jó lehetőséget.
Cím: Balinka Petőfi Sándor u. 34.
Tel: +36 (22) 411-506
E-mail: pm.balinka@morterseg.hu
Web: www.balinka.hu
