Füred az 1800-as években, a reformkor idején indult fejlődésnek. Akkoriban a vendégek szórakozását nyaranta fából épült színház szolgálta. 1831-ben pedig itt épült meg a Dunántúl és általában az ország első magyar nyelven játszó kő-színháza. Eötvös Károly balatoni utazásáról szóló művében szépen megörökítette, ahogyan egy hazafias érzelmű, füredi asztaltársaság összeadta a teátrumhoz a telket, a tetőhöz a szarufákat és a rávaló zsindelyt.
Szinte nincs is olyan szeglete a településnek, amelyet ne vonna be a hajdanvolt, virágzó Magyarország nemes patinája. Széchenyi István gróf kezdeményezésére innen indult el 1846-ban az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy. A kiegyezés utáni időszakban a politikusok és művészek kedvelt találkozóhelye lett. Hamisítatlan kávéházi hangulatot idéznek a Bergmann család patinás cukrászdái, az arácsi erdő mély én pedig a parázsló fa kesernyés füstje keveredik a bográcsos pörkölt illatával.
A kikötő mólóján a kormányrudat és a grósz-vitorla kötelét markolva feszít a legendás Ötvös Csöpi. azaz Bujtor István szobra, akinek személyiségében és életművében végképp összeforrt Tihany és Füred.
A vidék szőlőskertje
Arácstól már csak nagyobb lélegzetvételnyire esik Csopak, a környék ezer kincset adó szőlőskertje. A Kőkoporsó-dombon római kor pincék és villaépületek romjait tárták fel, de egy kor a Nosztori-völgyben is több római villa állhatott. Elég körbepillantani Jásdiék borteraszáról, vagy éppen belekortyolni a Tamás Pincészet halvány rózsaszínű levendulaszörpjébe, hogy máris megérthetjük, miért ejtette rabul ez az illatos, ízes táj a Pannónia provinciát meghódító római patríciusok szívét.
És megérthetjük azt is, miért éppen errefelé kanyarodott Fehérsárra a bencések alapító levelében említett hadi út. Alighanem már akkoriban is fontosvolt, hogy a háborúk vagy akár a hétköznapok harcainak szünetében biztos utat találjanak az itt élők mindahhoz, ami az életet oly széppé teszi, és ami itt, Tihany és Balatonfüred környékén maradéktalanul megvan.
A királynék városa
„Veszprém a Bakonyból tekint le a Balatonra, ott is van a tónál, meg már nincs is.” Az idézett út Gizella királynénk szeretett, históriával átszőtt városa, a szent király szabad vitézeit idéző település mellett vezet a tóhoz, Fűzfőig és Alsóörsig. Az északi part vadregényes szelete ez a táj, ahol a kultúra összeölelkezik azízekkel, illatokkal. Veszprém – bár közigazgatásilag nem tartozik a tóhoz – az ínyencek szemében már régóta a Balaton-felvidék gasztronómiai és kulturális fővárosa. Fűzfőtől és Csopaktól 14 kilométerre fekszik, ám a rövid autózásért fejedelmi módon kárpótolják az utazót a város színházi és zenei programjai, romantikus környezete, ódon hangulata. A „királynék városa” (rangját Gizella királynénak köszönheti, aki 1001 -ben bazilikát emeltetett) igazi emberléptékű település: a Szent Mihály-székesegyháznak éppúgy otthont ad, mint a Petőfi Színháznak, a híres kézilabdacsapatnak vagy a pazar vadasparknak.
Negyedórányira kikötő és sípálya
Ezeréves ez a város, mégsem öregszik: a Veszprémfest koncertjeit éppen az teszi felejthetetlenné, hogy a modem dzsesszmuzsikát több száz éves épületek falai között hallgatjuk. Veszprém szeretni való város. Ha itt felébred az ember, hajnalban a Balaton, este a Bakony illatát érzi, és a vitorláskikötő is negyedórányira fekszik tőle, akárcsak a sípálya. „Ebben a városban vagy a szél fúj, vagy harangoznak” – írták róla többen is. Ha megállunk a város jelképének számító, a Fejes-völgyet áthidaló viadukt közepén, mindkettőben részünk lehet. Nem beszélve az elénk táruló látványról: nyugatra a Betekints-völgy. északra a Bakony-hegység. Egy gourmet számára nincs is nagyobb öröm, mint kóborolni egyet a Várnegyed falain belül, majd lesétálni a Szerelem szigetére, beülni valamelyik családi kisvendéglőbe, és kortyolgatni a Nivegy-völgy borait. Végül is az ember ugyanúgy ízlelgeti ezt a romantikus vidéket, mint ahogy a juhfarkot vagy a csopaki olaszrizlinget kóstolgatja.
Forrás: delina;
