A község Baks néven 1947-ben alakult meg. A dűlő helyén egykor falu volt, amely a tatárjáráskor elpusztult. A földrajzi névről nincs ennél régebbi adat. A Paks név a XV. Század első feléből Pakos, Pakus alakban ismeretes. Ennek-i képzős pakosi származéka rövidült meg paksi-vá, elvonás útján lett Paks, majd ebből fejlődött ki a Baks földrajzi név.

A község területe tehát régóta lakott. Már az őskorban is emberi település helyéül szolgált, mivel pár éve szántás közben kerültek elő olyan3400 éves arany ékszerek, melyek ezt bizonyítják. A honfoglaló magyarok ezen a vidéken tartották első országgyűlésüket a szomszédos Sövényháza ( ma Ópusztaszer ) területén.

Bizonyos, hogy Árpád népe ebben az időben lakta községünk mai területét is.

Századokon át palánkkal és sövénnyel védett vár állt a mai Baksipart helyén. A terület hosszú ideig királyi birtok volt. 1621-től Bethlen Gábor adományozta Kornis Zsigmondnak a törökök által elpusztított területet.

Házak újra az 1800-as években épültek újra e területen. Ezek a szomszédos Mindszent és Tömörkény községek külső birtokai voltak. Ebben az időben telepítették be a terület nagy részét szőlővel és gyümölcsössel. Innen kapta a későbbi falu is a nevét ,,Baksiszőlő” néven.

1728-ban gróf Erdődy család birtokához tartozott ez a rész, de az 1760-as évekre annyira eladósodtak, hogy el kellett zálogosítaniuk a birtokot, így egy itáliai bankház a ,, genovai társaság” tulajdonába került. Amikor Napóleon elfoglalta Itáliát, a genovai bankház beleegyezett, hogy a gróf Erdődy család eladja az uradalmat a bankház egyik tagja, őrgróf Pallavicini János özvegyének, Zichy Leopoldiának és fiának, őrgróf Pallavichini Edvárdnak. A Pallavichini család tulajdonát képező Mindszent-Ányási uradalom 1802-ben jött létre, a község területe Pallavicini hitbizománya lett.

A községi élet fejlődése veszélyeztette volna a nagybirtok létét ezért úgynevezett eszmei községeket hoztak létre. Ez azt jelentette, hogy a nagybirtok a rajta élő emberekkel eszmei közösséget alkotott és külön elöljáróságot alakított ki. Székhelye a sövényházi uradalmi major volt.

1848-ban már egészen kis területről kellet gondoskodnia a Pallavicini családnak. Ebben az időben települtek be erre a vidékre a kuriális jobbágyok. A szabadságharc után ezeknek az embereknek egy része kisbérletet kapott az uradalomból, melyen lakást és gazdasági épületet építhetett, amelyért évi 10 forint lakbért kellett fizetni.

A falu zsellér-cseléd-kubikos település volt ekkor. A 10-15 éves gyerekek is szolgálni jártak a környező vidékre és a vásárhelyi tanyavilágba. Munka akadt bőven, főleg aratás idején, mivel a gróf nem törődött a gépesítéssel.

A nehéz fizikai munkát végző és sokszor éhbérért dolgozó gyerekek iskolai oktatása a lehetőségekhez mérten biztosított volt. Oktatás teljes létszámmal a téli időszakban folyt. Mivel ebben az időben Baks közigazgatásilag is Sövényházához tartozott, az iskola igazgatója is ott székelt. Az iskola községi kezelésben lévő népiskola volt.

Baks első iskolája a II. Rákóczi-iskola a XIX. sz. elején épült, Eötvös reformtörekvéseinek nyomán. Az egy tantermes iskola neve később az ott tanító Halmos Gézáról Halmos-iskolára változott.

A második iskola a Petőfi-iskola nevet viselte, amely a Baksimajorban, a grófi birtokon működött, 1-8 osztályos összevont oktatással egyetlen tantermében.

1925-ben készült el a gróf Klebersberg Kunó-féle harmadik iskola, a Kossuth-iskola két tanteremmel. Neve az ott tanító Szilvási Józsefről Szilvási-iskolaként vált ismertté. 1946-ban indult meg a községben az általános iskolai oktatás, az iskolák államosítása után.

A II.világháború idején a német fasiszta hadsereg jelentős szerepet szánt a község mellett húzódó Tisza partnak.

Futóárkokat és egyéb erődítményeket építettek ki ezen a területen, hogy megakadályozzák a szovjetek Tiszán való átkelését. A terv nem sikerült, mert 1944. október 9-én éjjel, puskalövés nélkül szabadították fel a szovjet csapatok a községünket, bár ez a felszabadítás nem volt végleges, mivel Sövényháza, Kistelek irányából páncélos ellentámadásba kezdtek a németek, súlyos veszteségeket okozva a szovjet csapatoknak. Október 11-ről

12-ére virradó éjjel a szovjetek a román csapatokkal karöltve véglegesen felszabadították községünket.

A háború után lassan megindult az élet a faluban és kezdtek visszatérni azok is, akik elmenekültek. Az újjáépítések során csak Sövényházán épült templom, Bakson nem, ezért házasságkötéskor, születéskor és halálozáskor ide kellett menni.

1945 februárjában a községben megszervezték a Földosztó bizottságot, melynek a feladata volt a Pallavicini földbirtok felosztása. A községben működő kommunista párt az arra alkalmas területeket kiosztotta házhelynek, így sok családnak lehetősége nyílt saját ház építésére.

1947. augusztus 1-én Baks község önálló községgé alakult.

A negyvenes évek végétől termelőszövetkezetek alakultak az egész országban, ennek a mozgalomnak a hatására 1949-ben Bakson is megalakult a Micsurin Termelőszövetkezet. Baks-Levelényben ugyanebben az évben alakult meg az Állami Gazdaság, valamint a Vörös Csillag Tsz. A helyi termelőszövetkezet 1967-ben felvette a Magyar-Bolgár Barátság Tsz. nevet, kiemelt ágazata ekkor a szarvasmarha tenyésztés, a tejtermelés és a juhtenyésztés volt. A szövetkezet egyik épületében pedig gombatermesztés folyt.

Ebben az időben egyetlen kis vegyes bolt üzemelt a Mária-telepen. Ezt egy kiskereskedés követte a Baksiszőlőben. 1963-ban megépült a Presszó, 1968-ban pedig a Tisza vendéglő épülete valamint egy új italbolt a telepen. 1972-ben húsbolt nyílt, majd a Tüzép- telep jött létre. 1974-ben kibővítették az általános iskolát egy kétszintes, héttantermes épületrésszel.

A közlekedési helyzet az 1920-as évektől kezdve javuló tendenciát mutatott. Ekkor még csak egy műút kötötte össze Baksot Sövényházával és Kistelekkel. Innentől kezdve folyamatosak voltak az útépítések. A lakosok sok ezer társadalmi órával megépítették a községben a járdákat, melyeknek hossza meghaladja a 20 km-t.

A község önállóvá válásakor, 1947-ben épült meg az orvosi rendelő, melyet később kibővítettek.

Ekkor már tervezték az egészségház létrehozását, melyre a helyi lakosok pénzt és társadalmi munkát ajánlottak fel. 1987-ben pedig átadásra került az egészségház a gyógyszertárral együtt.

Bakson 1968-ig nem volt olyan intézmény, amely az emberek szórakozási, művelődési igényeit kielégíthette volna. Az 50-es 60-as években a Kossuth-iskola tantermeit vették igénybe művelődési célokra. Itt tartották a bálakat, az ismeretterjesztő előadásokat, politikai gyűléseket, de itt lépett fel az iskola amatőr színjátszó csoportja is.

Községünkben 1967. decemberében avatták fel a művelődési házat, melynek nagyterme a színpaddal az öltözőkkel alkalmassá vált zenés-táncos előadások fogadására, megtartására. A 80-as évektől kezdve a nagytermet bérbe vette a Csongrád Megyei Moziüzemi vállalat. Később a községi könyvtár is itt kapott helyet.

A rendszerváltást követően a tanácsok szerepét az önkormányzatok vették át. Az első önkormányzati választások érdekessége volt, hogy több esetben a volt tanácselnököt választották meg polgármesternek. Így történt ez nálunk is.

Az utóbbi időben növekedett a vállalkozások száma a községben. 1990-től kezdve 40 magánvállalkozás indult, jelentős részük a kereskedelem területén. 1998-ban már több, mint 60 vállalkozást tartanak nyílván a faluban.

Cím: Baks Fő u. 92.
Tel: +36 (62) 519-030
E-mail: [email protected]
Web: www.baks.hu