Bajánsenye: község Vas megyében, az Őriszentpéteri kistérségben.
Az őrségi település a Kerka völgyében, Vas megye délnyugati sarkában, Őriszentpétertől 7, a megyeszékhely Szombathelytől 63 kilométerre található. Határátkelőhely. Az Őrségi Nemzeti Park része.
Szomszédos települések: Kercaszomor, Kerkáskáplolna, Magyarföld.
A tájegység második legfontosabb települése, gazdasági és kulturális központ. 4 falu, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza és Kotormány 1939-es, illetve 1950-es összevonásával jött létre, melyek az eredeti 18, történelmi őrségi település közé tartoztak. Első okleveles említésük 1428-ból származik, bár eredetük a honfoglalás idejére nyúlik vissza.
Viszonylag védett helyzete miatt sem a tatárjárás, sem a török hódoltság idején nem néptelenedett el.
A 19. század során nem csak mező- és erdőgazdasága, hanem faipara is fejlődésnek indult, ami téglagyár építése és vasúti fejlesztések is támogattak. A 20. század elején csaknem 1200-an éltek ezekben a községekben. Az II. világháború és az 1950-es évek során bekövetkezett kitelepítések miatt lakossága erősen lecsökkent.
A valamikori őrispánság 18 községből állt. A földrajzi tájegység 33 települést foglal magában, ebből 7 a Vend-vidék része. A táj és természeti egység túlterjed a határon, és Ausztriában a Felső-Őrséggel folytatódik. Nemcsak a történelmi Őrséget, hanem a teljes magyarországi tájegységet magában foglalja. A területen bőségesen van víz: 200 forrás 15 patakot táplál. Az Alpok közelsége miatt az élővilág hegyvidéki jellegű: bükkösök, erdeifenyvesek a jellemzőek. Tömegesen fordul elő a fecsketárnics, a zergeboglár és a sárga liliom. A rétek fölött több mint félezer lepkefaj képviselői szálldosnak.
A terület legértékesebb tagja a szőcei tőzegmohás láp. A jégkorszakból ránk maradt láprét tíz ritka tőzegmohafaj termőhelye. Leltek itt gyapjúsást és szibériai nőszirmot is. A tőzegmoha-párnák teherbíró képességét megítélni szinte lehetetlen, ezért a lápréten életveszélyes a járás.
Szalafő őserdejében 1950 óta nem vágtak ki és nem ültettek fát, e fokozottan védett területen ember nem avatkozhat a természet dolgába. A kutatók azt figyelik, milyen természetes változások mennek végbe az erdő növénytársulásában. Kiderült, hogy az Alpokalján ismert valamennyi rovarfaj megtalálható az erdőben.
A Szalafő és Farkasfa közötti pici dagadólápban egy kivételével az összes Magyarországon ismert tőzegmohafaj megtalálható. Van itt még vidrafű és kereklevelű harmatfű is.
Szakonyfalu a Vend-vidék része. Az alpesi hangulatú erdőség hegyi kaszálóin ezerszám virágzik a zergeboglár és a kornistárnics. Az erdőkben emberi beavatkozás nélkül újulnak meg a bükkösök. Erdei ciklámen, fecsketárnics virágzik, farkasboroszlán él itt, az egyvirágú és az ernyős körtike pedig nagyon jellemző erre a vidékre. A Hársas-patak völgyében szivárványos pisztráng is élt, amíg meg nem épült a víztározó.
Szentgyörgyvölgy környékén a volt Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet védettségét elsősorban annak köszönheti, hogy a szálaló erdőgazdálkodásnak köszönhetően szinte természetes állapotban őrizte meg eredeti arculatát. Ezen a tájon kisparasztok birtokolták a fenyveseket, s ezeket úgy ritkították, hogy csak az érett, öreg szálakat vágták ki. Sohasem vágták tarra az erdőt, és a kivágott fák pótlásáról azonnal gondoskodtak, így az erdőben valamennyi fa-korosztály megtalálható. A terület megóvandó védett növényeinek egy része a hűvösebb, hegyvidéki klímát kedveli, mint a henye boroszlán, másutt a növényvilág inkább délies, és itt található pirítógyökér, lednek. Tavasszal virágzik a csillagos nárcisz és a sárga liliom.
Forrás: hu.wikipedia.org
Cím: Vörösmarty u. 13/a.
Tel: +36 (94) 444 005
E-mail: bsenye.korjegy@vnet.hu
Web: http://www.bajansenye.hu
