Amíg anyja egy pozsonyi boltban vásárolt, a gyereket elrabolta egy elmebeteg férfi. A holttestet már Magyarországon vetette partra a víz. Egy másik esetben egy magyar segédmunkás holtteste került elő a Dunából ott, ahol senki sem gondolta volna: Csehszlovákiában.
Nemzetközi bűnügyi együttműködés a szocializmusban, a keleti blokk országai között is létezett. Csehszlovákiát és Magyarországot ráadásul nem csak az ideológia kötötte össze. A két ország szomszédos volt egymással, és a Duna is a „szomszédból érkezik” hazánkba. Az alábbi két, a maga nemében szinte hihetetlen esetben nem egy, a határon átszökött bűnöző, hanem két holttest miatt volt szükség az országok rendőri szerveinek együttműködésére. A fiatal segédmunkás, Szkiba Mihály földi maradványait Csehszlovákiában vetette partra a víz, az öt hónapos Kovácska Lubos teteme pedig Komárom-Esztergom megyében akadt fent egy bokron. A két megrázó eset között nincs összefüggés, pusztán érdekesség, hogy időben rendkívül közel történtek egymáshoz.
1963. októberében Ebed községnél egy ismeretlen férfi holttestét fogták ki a Dunából. A település nincs messze Esztergomtól, de a folyó túlsó oldalán, ami akkor Csehszlovákiához tartozott (ma pedig Szlovákia része). A boncolás adatai szerint az illető ugyan vízbe fulladt, de olyan sérülések voltak a fején, amiből arra is lehetett gondolni, hogy esetleg megölték. Nadrágzsebében egy kitöltött magyarországi lottószelvényt és egy papíron feljegyzéseket találtak. Az ismeretlen holttest személyleírása megegyezett az egy héttel korábban a Budapesten a Dunába ugrott Szkiba Mihály személyleírásával és ruhájával. A segédmunkás szerelmi bánatában ugrotta folyóba az Újpesti Vasúti Összekötő Hídnál. Szemtanúk látták is, amikor ugrik, majd elnyeli a víz. A Duna azonban ellentétes irányban folyik. Akkor hogyan találhatták meg a holttestet hatvan kilométer „feljebb”? A férfi valószínűleg egy, a folyón felfelé haladó vízi járműbe akadhatott, így vethette holttestét partra a víz folyásiránnyal ellentétesen, a szomszédos ország területén. Mihály édesanyja ráadásul a Magyar Rendőr című lapból tudta meg, hogy fia holttestét „kifogták” és már el is temették Csehszlovákiában anélkül, hogy a családnak bárki is szólt volna. Szkiba Mihály kézzel írt búcsúlevele egyébként megtekinthető a budapesti Rendőrmúzeum megújult kriminalisztikai kiállításán.
Ha lehet ilyet mondani, a másik, nem sokkal később történt eset még tragikusabb a szerelmi bánatában magával végző segédmunkásnál. Ekkor ugyanis megöltek egy csehszlovák kisfiút. „Kovácska Lubos 5 hónapos fiúgyermeket Pozsonyban (Bratislavában) 1964. november 24-én – amíg anyja a boltban vásárolt – a bolt elől a gyermekkocsival együtt elrabolták. Pár nap múlva világos vászonnal bevont paplant és matracot találtak a Duna-parton. A megtalált tárgyakat az elhalt gyermek szülei felismerték. A tanúk látták, hogy a Dunán gyermekkocsi úszik, ki is akarták fogni, azonban az ár elragadta” – közölte pár nappal az eltűnés után a pozsonyi rendőrség az a magyar kollégákkal. A csehszlovák szerve azt feltételezték, hogy Lubost a Dunába dobta elrablója (vagy elrablói), és a víz esetleg hazánkba sodorta a holttestét. A magyar rendőrség kapott személyleírást és fényképet is az öt hónapos gyerekről.
A pozsonyi rendőrök másfél hónappal Kovácska Lubos elrablása után elfogtak egy mentálisan sérült férfit, aki azt mondta, ő rabolta el a gyereket, aztán élve a Dunába dobta. Hogy miért, az rejtély. Teltek a hónapok, majd 1965. április 8-án a Komárom Esztergom megyei Neszmély határában a Duna vizében, egy bokron fennakadva megtalálták egy kb. öt hónapos fiú holttestét. Már a ruhája alapján is egyértelmű volt, hogy arról a Lubosról van szó, akit öt hónappal korábban Pozsonyban elraboltak. Aztán a hozzátartozók is felismerték. Kovácska Lubost valóban élve dobták a Dunába, ahol megfulladt. A vércsoport meghatározása után Kovácska Lubos apja számára egyébként kiderült, hogy valójában nem is ő volt a vér szerinti apa.
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
Fotó: Northfoto
