Régi problémára találtak választ a németek a második világháborúban: lehetségessé vált úgy lőni a fedezék mögül, hogy a lövész ki se dugja a fejét.
Ez volt a krummlauf, a kanyarban lövő puska. Igaz, voltak már elnagyolt megoldások a fedezék mögül lövöldözésre, mint az első világháborúban, Gallipolinál megszerkesztett periszkópos puska, de egyik se vehette fel a versenyt a nácik görbe csövű csodafegyverével, a módosított Sturmgewehr 44-essel.
A német Rheinmetall cég már a második világháború előtt titokban szabadalmaztatta a görbe csövű (krummlauf) puskát, azazhogy inkább a puskára szerelhető görbe csőtoldatot. Akkor nem kellett senkinek, de később a háborúban kiderült, hogy a katonák nagyon jó hasznát vehetik.
A probléma, amivel főleg a harckocsizók néztek szembe, az volt, hogy a harckocsi közvetlen közelébe kerülő ellenséges katonákra nem tudtak rendesen lőni a beépített fegyverek holttere miatt, idézi fel a Rubikon történelmi magazin egy régi, 1997-es száma. Ilyenkor jól jött volna a görbe csövű fegyver, mert azzal lelőhető az is, aki a holttérben kúszik a tank felé, kezében kézigránáttal.
A németek a háború vége felé kezdték gyártani sorozatban a géppisztolyokhoz és rohampuskákhoz a görbe csövet. A gyártást még hosszas kísérletezés előzte meg, ugyanis a görbe csövek a nagy igénybevétel és súrlódás miatt nagyon gyorsan tönkrementek, ráadásul a lövedék a kanyarban gyakran darabokra tört, és sörét módjára hagyta el a csövet.
Hogy ezeket a káros effektusokat megakadályozzák, a tervezők közvetlenül az ív előtt a csőbe kis szellőzőfuratokat fúrtak, hogy azok elengedjék a lövéskor képződő gáz egy részét, ezáltal csökkentve a nyomást és lassítva a lövedéket.
Bár készült 45, 60, 90 fokban görbülő cső is, csak a 32 fokos görbületűből gyártottak sokat, amit a legendás német rohampuskára, a Sturmgewehr 44-re szereltek. De ez a cső sem volt alkalmas 300 lövésnél többre, aztán mehetett a kukába. Az alábbi orosz nyelvű videón jól látszik, hogy lehetett használni:
A fegyver aránylag pontosnak számított: 100 méteres távolságra 35×35 cm szóráson belül maradt. Két változatban készült: az egyiket a harckocsik tornyának kupolájából dugták ki (P verzió), és külön erre a célra készített periszkópos nézőkével lehetett célozni. A másikat helységharcra, gyalogosoknak tervezték (I verzió). Épületsarkok, falvégződések mögül is jól lehetett lőni vele. A célzást a fegyverre szerelt tükrös szerkezet segítette.
A technológiát a szovjetek is megirigyelték, ők a híres PPS–41-es géppisztolyra próbálták adaptálni a görbe csövet:
Manapság is használnak kanyarlövő fegyvereket, főleg a különböző országok antiterrorista egységei. A korlátokkal rendelkező görbe csöves technológiát elhagyták, és visszanyúltak egy régebbi ötlethez: a cikk elején említett periszkópos puskához.
A periszkópos puska
A periszkópos puskát, legalábbis annak jól használható formáját 1915 májusában találta fel egy brit születésű ausztrál katona, William Beech tizedes, Gallipoli ostrománál. Beech tizedesnek akkor ugrott be a találmány, amikor sokadik, fejlövést szenvedett bajtársának holtteste mellett ment el a lövészárokban. Az ötlet lényege: egy Lee-Enfield 303-as puskát faszerkezetre szerelt, tükörperiszkóppal látta el, és zsinórt kötött a ravaszra. A szerkezetet kitolták a lövészárokból lőmagasságba, a periszkóppal becélozták az ellent, és életveszély nélkül tüzelhettek rá.
Ezt az ötletet fejlesztette tovább a kétezres évek elején Amos Golan izraeli antiterrorista parancsnok, amikor megtervezte amerikai fejlesztők segítségével a CornerShot nevű, speciális terrorelhárító egységeknek szánt fegyverkiegészítőt.
A találmány lényege, hogy nem a csövet hajlítják el, hanem a sínt, amire felszereltek egy normál félautomata pisztolyt. Tehát a kamerával ellátott pisztoly a fegyver elülső részén van, ehhez csatlakozik a hatvanfokos szögben hajlított középső rész, a hátsó részen pedig a ravasz található, ami távkioldóval működteti a pisztolyt, valamint az LCD monitor, amin a katona becélozza a terroristát. Hatékonysága jobb, mint a krummlaufé: 100 méteres a hatásos lőtáv. Ennyit számított hatvan év.
Forrás: index.hu