Hatvankét év után először nem visel formális hatalmat Kubában a Castro testvérpár egyike sem, miután Raúl Castro lemondott a kommunista párt főtitkári pozíciójáról.
A szigetország 11 milliós lakosságának csak a töredéke emlékezhet arra, milyen is volt Kuba egy Castro nélkül. A Guardian helyszíni tudósítója szerint Raúl lemondásának híre mégis nagyobb figyelmet kapott a nagyvilágban, mint Kubában. A kubai lakosságot a politikánál sokkal inkább foglalkoztatják az olyan földhözragadt dolgok, mint hogy hol lehet húst vásárolni kubai pesóval, nem pedig a ritka kincsnek számító amerikai dollárral.
Pedig érdemes lehetett volna odafigyelni a leköszönő kommunista vezér utolsó beszédére, amelyben ezt mondta: „Le kell számolnunk a régi illúzióval, hogy Kuba lehet az első ország, amelyben munka nélkül is meg lehet élni”. Az állami televíziót pedig felszólította, hogy ne rejtegesse az ország problémáit álságos diadaljelentésekkel és sikerpropagandával.
62 év után a Castro fivérek egy elszigetelt, elszegényedett országot hagytak hátra, helyenként éhező lakossággal a „boldogság szigetén”. Fotóválogatásunkon azt idézzük fel, hogyan is jutottak idáig:
