Gyula (románul Giula, németül Deutsch-Jula) város Békés megyében, a Gyulai kistérség központja.
A megye keleti részén, a román határ közelében található, Békéscsabától a 44-es főúton 16km-re keletre.
Gyula egy 33 ezer lakosú kisváros, mely az Alföld dél-keleti részén, a Fehér-Körös bal partján, közvetlenül a román határ mellett.
Magyarország legmélyebben fekvő területén, 88 méteres tengerszint feletti magasságban, sík vidéken fekszik. Éghajlata mérsékelt, kontinentális.
A Fehér- és a Fekete-Körös Magyarország legtisztább vizű folyói. A folyópartok, erdők, mint védett területek tájképileg különösen szépek.
Maga a város sok parkjával, műemlékével, valamint hangulatos utcáival fontos turisztikai szereppel bír.
A városban többféle nemzetiség is él. A legfontosabbak a helyi lakosságból a körülbelül 2 500 főre tehető románság, valamint a körülbelül ezer német nemzetiségű lakos.
Gyula 1970 óta fontos közúti határátkelőhely Arad-Bukarest irányban, illetve a Balkán felé. A magyar-román határszakaszon az egyetlen olyan átkelő, amelyhez városi infrastruktúra is kapcsolódik.
A vidéken, amelyen később Gyula kialakult, az első emberek i. e. mintegy 5000 évvel jelentek meg, az újkőkor idején. A Fehér-Körös és a magasabb, ármentes területek (mint a mai plébániatemplom környéke, a Kálvária-dőlő, Sándor hegy, Aranyág, Törökzug valamint a homokbányák környéke) alkalmasak voltak őskori települések alapítására.
Ennek nyomai egészen a honfoglalásig kimutathatóak a város határában. Az akkor itt letelepült új kőkori emberek eredetét nem ismervén, e korszak legkorábbi szakaszát legfontosabb lelőhelyeiről épp Körös-kultúrának nevezték el a régészek. Ez a „kulturális korszak”, az újkőkor végén a tiszai kultúrában folytatódott.
Ezen a területen ettől fogva viszonylagos állandósággal volt település, melynek folytonosságát réz-, bronz-, és vaskori leletek is bizonyítják.
Az első ismertebb nép a szkíta népcsoport a vaskorban jelent meg, majd az időszámítás előtti utolsó századokból kelták leletei kerültek elő.
A népvándorlás idején 500 körül a szkítákkal rokon szarmaták érkeztek a majdani Gyula területére. Több száz évig tartó ittlétüket a népvándorlás olyan különböző germán népei váltották fel, mint a vandálok (akiknek jelenlétét a farkashalmi leletek bizonyítják), és a Visztula mentéről kimozdított gepidák (akik később Attila idején hun fennhatóság alá kerültek). Az utóbbiakra utaló leleteket a város belterületén találták meg.
A germán népek után az avarok telepedtek le. Ittlétük hosszabb nyugalmi időszakot jelentett, amely egészen a honfoglalásig tartott.
A honfoglalás időszakának történéseit nem ismerjük, csak elméletek vannak erről a korról, melynek alapja Anonymus „Honfoglalás” története (mely 1200 körül keletkezett), valamint egy a múlt század közepén a mai városháza udvarán feltárt honfoglalás kori lovas sír.
Gyula első hiteles említése Károly Róbert 1313-ban kelt két oklevelében történik, amelyeket a kiskirályok ellen hadakozó király Gyulamonostorán (Julamonustra) keltezett. Ebből kiderül, hogy Gyula helyén egykor monostor állt.
Két évtized múlva, 1332-ben a település már Gyula néven szerepel.
A város nevének eredetét kétféleképpen magyarázzák.
Az egyik változat szerint a honfoglaló magyarok katonai vezére, a „gyula” törzsének egy csoportja telepedett itt meg, de sokkal valószínűbb (ez a hivatalosan elfogadott magyarázat), hogy egy Gyula nevű főúr lehetett a monostor alapítója, innen nyerte nevét a monostor és a település.
Minden bizonnyal Károly Róbert szervezte meg a gyulai uradalmat, amely mint gazdasági központ nagy szerepet játszott a kis település felemelkedésében.
A megyeszékhely ekkor még Békés volt.
A gyulai uradalom 1387-ben magánkézre került, amikor a főurakkal viaskodó Zsigmond király Losonczy László erdélyi vajdának adományozta, hogy ezzel megnyerje támogatását.
A család kihaltával Zsigmond 1403-ban Maróti János macsói bánnak adta, aki tovább bővítette az uradalmat.
1418-ban már 78 birtokrész tartozott hozzá Gyulától Kunágotáig, amit három mezővárosból irányítottak: Gyuláról, Békésről és Simándról.
Gyula várossá fejlődése az Anjouk idejében indult el. Károly Róbert több kiváltságot adott a városnak: bíró és elöljáró választási jogát, valamint a fontos vásártartási jogot.
A kiváltságok kiterjesztését Maróti tovább folytatta. Ezután a város már maga szedhette adóját, polgárai felett maga bíráskodhatott. Ebben az időben Zsigmond vámmentességet adott a polgároknak.
Maróti egyébként is sokat tett a város felemelkedése érdekében: ekkor kerültek Gyulára a Ferenc-rendi szerzetesek, s az ő idejében épült a gyulai vár. 1476-ban kihalt a Maróti család, az uradalom visszaszállt a királyra. Mátyás király 1476-ban a város addigi kiváltságait megerősítette és a lakosok vámmentességét az egész országra kiterjesztette.
Hat év múlva, 1482. április 8-án Mátyás király Hunyad megyét és uradalmát Corvin Jánosnak adományozta, másnap pedig a gyulai uradalmat adta át fiának. Ugyancsak fia hatalmát akarta növelni 1484-ben kelt rendeletével, amelyben a főispáni, alispáni és szolgabírói tisztséget a gyulai várhoz kapcsolta, ezzel Gyulát véglegesen a megye székhelyévé tette, kizárva a nemesség külön szervezkedésének lehetőségét.
A 16. század eleje azonban tragédiák sorát hozta a Hunyadi családra.
1504-ben a Szerémségben meghalt Corvin János, egy év múlva követte őt fia, Kristóf. (Mindkettőjüket a lepoglavai pálos kolostorban temették el.).
Leánya, Erzsébet Gyulán hunyt el 1508-ban. 1510-ben követte őt édesanyja, Frangepán Beatrix.
Ezzel Mátyás király családja kihalt.
1514 májusában Dózsa seregei álltak Gyula alatt. Dózsa „a mezőn tábort ütött, s ott harmadszor számlálá meg hadnépét, úgy találta a számot, hogy már harmincháromezer embere van.”
A vár ostromáról nincsenek adataink.
Miután Dózsa hírét vette, hogy a nemesség a közeli Csanád alatt gyülekezik, hadával május 24-én elvonult.
1527-ben újabb felkelés tört ki a városban. A Cserni Jován-féle lázadás ellen Gyulán gyülekezett Perényi Péter erdélyi vajda serege. Ezt a sereget a szerbek szétverték, Szapolyai serege azonban túl erősnek bizonyult, és megsemmisítette a délvidéki lázadást.
1526-ban a mohácsi csatavesztés után bekövetkezett kettős királyválasztást pártharc követte, mely a környék pusztulását vonta maga után.
Gyula 1552-ben végleg Ferdinánd kezére került, és ettől kezdve a török elleni harcokra készült fel „Vég-Gyula” vára. 1552-ben Temesvár eleste után a megye déli részén már a török volt az úr. Néhány év múlva, Szulejmán szultán harmadik (utolsó) hódító hadjárata alkalmával 1566-ban végül Gyula is elesett, s megkezdődött a török 129 éves uralma.
A török előtti Gyula a 16. század elején érte fénykorát.
1525-ben már mintegy 3000 lakosa volt, és bár a megyében nem Gyula volt nagyobb település fontos szerepe volt az iparban, a kereskedelemben, és a kultúrában is.
A foglalkozásnevekből ítélve ekkor a lakosság mintegy 28%-a volt kézműves és kereskedő, s 21 iparág képviselői tevékenykedtek a városban. Az iparosok 12 céhbe tömörültek.
A városi élet megteremtette a kulturálódás lehetőségeit is. A 16. század elején 5 templom és 2 kolostor volt a városban, s a gyulai plébánia jövedelme felért egy prépostsággal vagy apátsággal.
Ebben az időben már említik a gyulai iskolát, aminek neves tanulója volt például Szerémi György történetíró.
A jó nevű iskolába Zemplénből jött tanulni a két Szikszai Fabricius testvér, közülük Balázs sárospataki, Demeter pedig gyulai tanár lett.
A mohácsi vész után a reformáció gyors terjedését bizonyítja két kiváló prédikátor, Ozorai Imre és Szegedi Kis István Békés megyei működése.
1545-ben Gyulára hívták tanítani Szegedi Kis Istvánt, aki a gyulai iskola tanulója, majd tanítója volt egészen 1537-ig, s Wittenbergből visszatérve a gyulai várkapitány biztosított neki szabad igehirdetést.
A korabeli irodalmi alkotások közül nem egy készült Gyulán vagy szól Gyuláról. Ilyen Imre plébános neves zsolozsmáskönyve, 1550-ben született a História Sodoma és Gomora veszedelméről, majd az 1560-as években a Cantio de militibus pulchra (Szép ének a vitézekről) históriás ének.
Utóbbi a legszebb históriás énekek közé tartozik.
1563-ban Szikszai Fabricius Demeter írt Gyuláról latin nyelvű dicsőítő éneket, emlékezvén a város gazdagságára.
Forrás:Wikipedia;Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Gyula Az őskortól Gyulamonostoráig
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
