A Vízügy szolgálatában – Interjú Horváth Angélával, a Vízügy első női igazgatójával – szemlézte a hírt az Origo nyomán a FEOL.
Az ország első női vízügyi igazgatója Székesfehérváron él. Horváth Angéla szeptemberben vette át a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetését, s a feol.hu-nak adott interjújában arról mesél, hogy számára ez a hivatás miért szolgálat is egyben, s hogy milyen fontos tervek megvalósítására készülnek még a Velencei-tó kapcsán. S mindezek mellett gondol a jövő vízkészletére is.
Horváth Angéla szeptemberben vette át a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetését, s a feol.hu-nak adott interjújában arról mesél, hogy számára ez a hivatás miért szolgálat is egyben, s hogy milyen fontos tervek megvalósítására készülnek még a Velencei-tó kapcsán. S mindezek mellett gondol a jövő vízkészletére is.
Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap
23 éve dolgozik a Vízügy igazgatóságán Székesfehérváron. De kezdjük még korábbról: ki Ön, honnan jött, és mi volt az indíttatás erre a szakmára?
– Szigetváron születtem, Baranya megyéből származom, s a természet szeretete mindig is fontos volt a családunkban. Édesapámnak köszönhetően minden nyáron a Balatonon nyaralhattunk, és valószínűleg innen ered a víz iránti vonzalmam. A középiskolát nem gimnáziumban folytattam, hanem Pécsen, a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában. Nagyon jó döntésnek bizonyult, és szép élményeim vannak a pécsi évekből. Az érettségi után még egy évet maradtam, hogy technikusi képesítést szerezzek, majd kicsit keresgéltem az utamat. Kipróbáltam a tanárképzést Szombathelyen, majd egy ideig Svájcban éltem, ahol nyelvet tanultam és dolgoztam. Végül visszatértem a mérnöki pályához, és a bajai Eötvös József Főiskolára jelentkeztem. Baja egyből elvarázsolt, és ott már biztos voltam benne, hogy megtaláltam a célomat.
Mi vonzotta annyira a vízügyi pályán?
– Sokan a vízügy említésekor a víziközmű-szolgáltatást, a csapból folyó vizet képzelik el, de a természetes vizekkel való foglalkozás már egy egészen más dimenzió. A főiskolán olyan mérnöki csodákat ismerhettem meg, mint a tározók építése vagy a műtárgyak, zsilipek, duzzasztók, tervezése. Ez akkor megerősített abban, hogy a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni.
Tehát ez egy olyan szakma, amely a természetet az ember szolgálatába állítja?
– Pontosan. Aki huzamosabb időt tölt el ebben a szakterületben, az a vízügy szolgálatában áll, ezt szoktuk mondani.
Sokszínű a vízügyi ágazat?
– Igen, nagyon. Számos szakterület létezik, legyen szó tervezésről, hidrológiai elemzésről, vízrendezésről vagy éppen árvízvédelemről. A vízügyi ágazat több mint harminc különböző területet foglal magában, amelyben mindenki megtalálhatja a számára leginkább érdekes szegmenst.
Hogyan került az igazgatósághoz?
– 2001-ben, diploma után érkeztem Székesfehérvárra, a Vízügyi Igazgatósághoz, de már a diplomamunkám írásakor Dr. Szlávik Lajos tanszékvezető ajánlott engem az akkori főmérnökhöz, Kumánovics Györgyhöz. Elsőként a felszíni vízkészlet-gazdálkodással foglalkoztam, mivel az igazgatóság működési területe az ország legnagyobbja, és rendkívül változatos: dombvidéki és síkvidéki részek, továbbá két nagy tó található benne, melyek kezelését szintén mi végezzük. Később, a Víz Keretirányelv megjelenésével részt vettem az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben, és csoportvezetőként koordináltam a feladatokat. Amikor a vízgazdálkodási osztály vezetői posztja megüresedett, megpályáztam, és elnyertem a pozíciót. Ekkor már tíz éve dolgoztam itt. Majd következett egy újabb váltás, amikor a vízkárelhárítási osztály vezetésével bízott meg Csonki István igazgató. Bár korábban nem foglalkoztam közvetlenül ilyen feladatokkal, ez lehetőséget adott arra, hogy betekintsek az árvízvédekezés, belvíz és vízrendezés világába. Ez egy széleskörű tanulási folyamat volt számomra, és az idő igazolta, hogy az egyik legjobb döntésem volt, hogy megismerhettem ezeket a szakterületeket, és átfogóbb képet kaptam az igazgatóság működéséről.
Mennyire volt egyenes az út a vízügyi igazgatói székig?
– Nem volt egyenes, de minden feladat és kihívás hozzásegített, hogy átfogó képet kapjak az igazgatóság működéséről. Voltak nehéz időszakok is, mint például amikor először lettem osztályvezető, de ezekből mindig sokat tanultam. Mára szinte minden szakterületbe betekintést nyertem, ami nagy előnyt jelent ebben a pozícióban.
Előnynek vagy hátránynak érzi, hogy női vezetőként van jelen egy hagyományosan férfiak uralta területen?
– Mindenképpen előnynek élem meg. A vízügyi ágazat történetében még nem volt példa női vezetőre, és szeretném, ha példát mutatnék azoknak a tehetséges hölgyeknek, akik szintén ebben a szakmában dolgoznak. Nem érzek különbséget a női és férfi munkatársak között, és bízom benne, hogy az én példám bátorságot adhat más nőknek is, hogy közép- vagy felsővezetői pozíciókra pályázzanak.
Milyen tervei vannak igazgatóként?
– Mindenképpen szeretném megőrizni az elődeim által rám hagyott értékeket és szemléletet. A hagyományaink tisztelete mindig fontos marad, de természetesen nekem is vannak saját terveim. Ezekben szerencsére nagyon jó kollégák segítenek, ami nagy biztonságot ad a munkámhoz. Ugyanis egy vezető sok mindent tervezhet, de igazán jól csak akkor tud dolgozni, ha erős támogatói háttér áll mögötte. A jövőben pedig a vízkészleteink megőrzése lesz a legfontosabb, különösen a szélsőséges időjárási körülmények miatt. Az idei év is megmutatta, hogy ha kevés a csapadék, vagy túl sok, akkor az mind problémákat okozhat. A Balaton és a Velencei-tó továbbra is kiemelt figyelmet kapnak, de a két vízpótló tározónk, a Pátkai-tározó és a Zámolyi-tározó rekonstrukciós tervezése is már elkezdődött. Az a célunk, hogy ezeket a tározókat megújítsuk és általuk a vízhiányos időszakokban megfelelő vízállást biztosítsunk a Velencei-tónál Tehát a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a vízvisszatartásra. Folytatni fogjuk a dombvidéki vízfolyások vízrendezését, továbbá a felszíni vizek vízminősége is kiemelt szerepet kap. Az öntözési vízigények, amelyek a klímaváltozásból eredő szélsőségek miatt egyre nőnek, szintén figyelmet igényelnek. Az idei évben a Fehérvárcsurgói-tározóból pótoltuk a Gaja-Nádor vízrendszerbe a vizet, és sajnos még így is vízkorlátozást kellett elrendelni. Az ilyen helyzetek megerősítik, hogy még nagyobb figyelmet kell fordítanunk a vízkészlet-gazdálkodásra, különösen az öntözési vízigények kiegyensúlyozott biztosítására. Emellett szeretnénk bővíteni a vízkészlet-gazdálkodási modellezést, hogy több vízgyűjtő területet is bevonjunk a rendszerbe, és ezekre pontosabb előrejelzéseket készíthessünk.
Így több mint 20 év után elmondható, hogy Székesfehérvár már az otthona?
– Igen, számomra ez a város országos szinten is az „origó”, hiszen közel van minden: a Velencei-tó, a Balaton, a főváros, így már azt mondhatom, „gyüttmaradt” vagyok.
