A műtét után nehézséget jelenthet az, hogy jó három héten át a szemüveg nyomásának sem szabad az orrot kitenni, hanem – szükség esetén -a szemüveget ragasztószalaggal kell a homlokhoz rögzíteni. Magától értetődően a műtét utáni első héten minden sporttevékenység mellőzendő.
Körülbelül hat hét alatt halad annyit a gyógyulási folyamat, hogy már semmi kellemetlenséggel nem kell számolni, de teljes gyógyulásról a rinoplasztikai beavatkozás után csak fél évvel, esetleg egy évvel később lehet beszélni.
Ez alatt az idő alatt rendszeresen, de egyre ritkább időközönként ellenőrző vizsgálatok szükségesek. Az ilyen alkalmak lehetőséget adnak a sebésznek arra is, hogy tisztázza, mennyire elégedett ő és a beteg a korrekció eredményével.
Mint már említettük, a rinoplasztikai beavatkozások után kell aránylag a leggyakrabban sikertelenséggel számolni. A tapasztalatok alapján kapott számadatok azt mutatják, hogy a legtöbb sebész szerint a betegek 5-7%-a nem egészen elégedett az új orrával, és az orvosok is hajlandók egy második korrekciót elvégezni. Erre legkorábban az előző műtét után hat hónappal kerülhet sor.
A várakozási idő alatt azonban gyakran előfordul, hogy a beteg kezdeti elégedetlensége megszűnik, és saját elhatározásából lemond a második műtétről, mert rájön arra, hogy tulajdonképpen nem is rossz az eredmény. Ez például akkor szokott bekövetkezni, amikor a beteg közvetlenül a műtét után úgy érzi, hogy orrhegye túlságosan magasra került, pedig ilyen esetekben a sebész szándékosan helyezi magasabbra az orr csúcsát, hiszen az idő előrehaladtával egy kis süllyedéssel kell számolni.
Közvetlenül a műtét után szövődmények nagyon ritkán fordulnak elő. Időnként fertőződik a seb, amelynek rendesen egy már meglévő, lappangó infekció, esetleg egy gennyes akne az előidézője. Egyszerű orvosi beavatkozással a helyzetet könnyen rendezni lehet.
Forrás: lifpress
