Az ukrán elnök legutóbbi megszólalása nem új irányt jelöl ki, hanem egy már régóta fennálló helyzetet mond ki nyíltabban, mint korábban. Ukrajna vezetése egyre egyértelműbben beszél arról, hogy az ország nem képes önerőből fenntartani a háborús működést, sem katonailag, sem gazdaságilag, sem energetikailag.
A kijelentés lényege nem fenyegetés, és nem diplomáciai üzenet, hanem belső helyzetjelentés:
Ukrajna állami rendszerei – különösen az energiaellátás, az infrastruktúra és a költségvetés – tartós külső támogatás nélkül nem működtethetők.
Ez azért fontos, mert az elmúlt időszakban a nyilatkozatok hangneme is változott. Nem győzelmi kommunikációról van szó, hanem kényszerhelyzetről. Az ukrán vezetés nyíltan számol azzal, hogy a háború elhúzódása nemcsak katonai, hanem társadalmi feszültségeket is generál.
A kijelentés mögött három valós tényező áll:
- az energiaellátás sérülékenysége,
- a lakosság terhelhetőségének határai,
- és a külföldi támogatások bizonytalansága.
Ebben az összefüggésben Zelenszkij szavai nem előzmény nélküliek, hanem annak a felismerésnek a következményei, hogy Ukrajna mozgástere szűkül. A nyilatkozat ezért inkább jelzés a szövetségesek felé, mintsem üzenet az ellenfélnek.
Az európai közvélemény szempontjából ez azért lényeges, mert egyre világosabb:
a háború nem „távoli konfliktus”, hanem közvetlen gazdasági és politikai következményekkel járó válság, amelynek terheit Európa is viseli.
A kijelentés tehát nem szenzáció, hanem állapotjelentés egy elhúzódó konfliktusról, amelyben a döntések súlya folyamatosan nő, a hibázás tere pedig egyre szűkül.
