Szervezetünk nagy igénybevételnek van kitéve a légszennyezettség miatt. Az ember naponta átlagosan 90 000 liter levegőt lélegez be. A levegő allergén-összetétele nagyban befolyásolja a vitálkapacitásunkat és közérzetünket is. Sok asztmás és allergiás azért szenved a fenti légúti betegségektől, mert nagy mennyiségű allergén anyag található a levegőben.

Az allergének azoknak az anyagoknak (pl. pollenek, háziporatka, állati szőr) a fehérje-alkotórésze, amelyek a túlérzékenységet okozzák. A túlérzékenység kóros állapot, melyben az érintett személyeknél olyan külső ingerek okozzák a megbetegedést, amely másokra nincs ilyen hatással. A légúti allergia érintheti az egész hörgőrendszert, ekkor allergiás asztmáról beszélünk, vagy az orrnyálkahártya gyulladásával jár, és szénanátha formájában jelentkezik.

A szénanáthára az orrviszketés, orrfolyás, orrdugulás és a gyakori tüsszentés jellemző. A tüneteket általában a kötőhártya gyulladása kíséri, amely könnyezéssel és a szem viszketésével jár. Az allergiás állapot jelentős korlátozó hatással bír a mindennapi tevékenységre: az alvászavar a koncentrációs képesség csökkenéséhez vezet, és negatív hangulati hatást eredményez.

Az allergiás asztma vezető tünete az allergén belégzését követően váratlanul fellépő nehézlégzés, melyet köpetürítéssel nem járó köhögés és mellkasi feszülés érzése kísér. A légzéskor a hörgők görcse miatt a kilégzés nehezített. A rohamot kísérő sípolás gyakran szabad füllel is hallható. Súlyosabb esetben nemcsak a kilégzés, de a belégzés is nehezített: a beteg a légzési segédizmait – a mellizmokat, a vállöv izmait, a nyaki izmokat és az orrszárny izmait – is igénybe veszi, ennek ellenére még a beszéd is nehezére esik. A köhécselés, köhögés gyakran bevezetője a rohamnak, de előfordul, hogy ez a beteg egyetlen panasza. A roham általában pár perctől néhány óráig tart, melyet követően a beteg panaszmentessé válik, légzésfunkciós értékei normalizálódnak. Az asztma klinikai képe nemcsak betegről betegre, de egy betegnél időről időre is változik.

A szénanáthás és az asztmás betegek száma tíz év alatt több mint háromszorosára emelkedett, napjainkban ők adják a tüdőgondozók látogatóinak közel háromnegyedét. A tüdőgondozókban jelenleg a legtöbb – 282 ezer – beteget szénanáthás panaszokkal kezelik. A betegek száma a kilencvenes évek eleje óta 27-szeresére emelkedett.

Ijesztő statisztikai adat, hogy az alsó légúti fertőzések – a légcső, a hörgők gyulladásos megbetegedései – nemcsak a fejlődő, hanem a fejlett országokban is a negyedik helyen szerepelnek a halálokok között.

Az unión belül hazánkban a legmagasabb a hörghurutban és asztmában meghaltak százezer lakosra jutó száma!

Az asztmás megbetegedések száma, illetve a kórházban eltöltött napok száma évek óta folyamatosan növekszik. Hazánkban évente hozzávetőlegesen 41 200 fő hal meg légzőszervi megbetegedés következtében, 2 200-an asztma következtében. (Az adatok a Központi Statisztikai Hivatal oldaláról származnak.)

Pedig ez nem kellene, hogy így legyen!