Az Omega legendás zenészei érkeztek a Blikk szerkesztőségébe kedden.
Benkő László és Molnár György 11 és 12 óra között voltak a Blikk Sztárchat vendégei, ez idő alatt pedig meg is válaszolták a beérkezett kérdéseket. Szóba kerültek a Gyöngyhajú lány című slágerük körüli gondok, a dalszerzés folyamata, de a betegségük legyőzéséről is beszéltek a zenészek, sőt, az egyik olvasónk érdeklődésére azt is elárulták, milyen csodainjekció segíti őket a színpadon.
Íme a kérdések és a válaszok:
Hogy áll a brit ITV-vel kapcsolatos vita? Fizet a csatorna a Gyöngyhajú lány eredeti felvételének használatáért?
Molnár Györg: Ez nem olyan egyszerű dolog, mert nem csak ezzel a csatornával van probléma, hanem az amerikai NBC TV-vel is, akik az egyik dalunkat használják a Future Man című filmhez. Elindult ott is egy folyamat, de az a gond, hogy nem vagyunk semmilyen szövetség tagja, így nem igazán tudunk fellépni ez ellen. Több helyen vannak ilyen dolgaink, egyrészt örülni kell neki, hogy kezdünk divatba jönni az USA-ban is, másrészt nem szép dolog más tollaival ékeskedni.
Benkő László: Ez a folyamat, a felzárkózás, a rendszerváltás után nem sokkal megkezdődött. Mi sem tudtuk, hogy kikkel és milyen módon lehet szerződésben megállapodni.
Rendeződött az együttes és Mihály Tamás vitája, várható hogy a gitáros visszatér az együttesbe?
Molnár GYörgy : Stagnál ez a dolog.
Benkő László: De nem kizárt egyáltalán, hogy jön. A kapcsolat megvan valamelyest közöttünk. Azt hiszem, hogy ez kicsit másként kapott a közönség felé hírt, mint ami közöttünk van. Ezt majd az idő eldönti.
Új lemezetek címe Testamentum. Miért adtátok ezt a címet, ez egyfajta lezárás, intelem, vagy egy új stílus kezdete?
Benkő László: Jó a kérdés, mert ha nem is az van, hogy lezárás, de egy folyamatnak, nem azt mondom, hogy vége, de megnézzük, hogyan lehet folytatni ezt a fajta zenei vonalat. És még akár nevet is lehet adni neki.
A mai zenére jellemző, hogy a fiatalok semmi újat, semmi izgalmasat nem tudnak adni az embereknek. Csak a régi ikonok hozzák az igazi színvonalat. Szerintetek mi lesz miután a „nagy öregek” befejezik?
Molnár György: Én azért nem becsülném le ennyire a mai fiatalokat, nagyon sok jó van köztük, sikeresek, látogatottak a koncertjeik. Hogy mi lesz, ha a nagy öregek befejezik? Valami új elkezdődik, nem kell kétségbeesni, valahogy biztosan lesz, valami új valami jó jön majd biztosan.
Titeket mint rock zenekart nem zavart, hogy pont egy olyan lírikus számotok vált legendássá mint a Gyöngyhajú lány?
Benkő László: Nem zavar. Talán ez jelenti jelen pillanatban visszamenőleg ennek az egésznek a folyamatos sikerét, hogy a legkülönbözőbb zenei trendekben ez mindig tovább élt, mert a dallam vezérelte az egész számot és a stílust is. Ebből következik, tudok még mondani több olyan számot is, ami lehetett volna, de bizonyos helyzetekben, és a mi esetünkben végig kellett turnézni Európát, a világot, és így megragadt és szakmailag is a látvány összeforrt a nótával. Magyarként nehezebb érvényesülni, mint egy angolnak, mert egyszer át kell élni a dalt lelkileg és utána jön a dolog értelmi része, a szövegre vonatkozóan.
Molnár György: Az összes nagy metál bandának lírikus a nagy slágere, mert ez a lélekig jut. A nők lelkét megérinti.
Benkő László: Érzelmileg is nagyon átörökíthető. Évtizedekkel ezelőtt jött az apa, aztán a fia, most meg már úgy jönnek, hogy a kezükben ott az unoka. Átadták az utódaiknak, akik ösztönösen befogadták. Már mind együtt éneklik kórusban a dalokat.
Molnár György: Az érzések nem változnak, az érzés örök – szerelem, szeretet, gyűlölet, béke, háború. Csak a megközelítés változik mindig.
Miután már annyi mindent megéltetek, és annyi érzésről írtatok számokat, honnan merítetek ihletet, ha új dalokat akartok szerezni?
Molnár György: Hát nem könnyű erre válaszolni. Én például a gyerekeimtől rengeteg inspirációt kapok, mind a háromtól, és a feleségemtől is. Érdemes mindig odafigyelni az utódokra, a fiatal generációra, lehet, hogy ők nem veszik észre, de feldobnak valamit, amiből te építkezni tudsz.
Benkő László: Az érzelmek – amikor leülsz, van, hogy egy dal hangszer nélkül valamilyen szituációban megjelenik. Még nem konkrét és kidolgozott, ez az ötlet. A zenével úgy van, vagy ellágyulsz, vagy bekeményítesz. Ha ezt tovább tudod vinni, akkor a többiek később megítélik, hogy ez jó-e vagy nem. Jössz ötletekkel, és van, amelyikben megérzed, hogy ez kibontható. Ebből egyszercsak lassan kialakul az, ami szerencsés esetben sikerhez vezet.
Molnár György: Az új hangszer az olyan mint egy új társ. Minden hangszernek máshol van a lelke, máshol üt át a sajátossága. Ha kifogytál az ötletekből, akkor vegyél egy új hangszert.
Meg szokott fordulni a fejetekben, hogy meddig lesz még Omega? Néha beszéltek róla? Kata, Budapest
Benkő László: Igen, néha beszélünk róla, és elgondolkodtató a felvetett kérdés. Nem tudsz válaszolni azonnal, de elkezd benned motoszkálni. És a körülötted lévő reakciók és visszaigazolások, ezek adnak, jelölnek egy utat. Sokat gondolkozom rajta. Én sajnos azt tudom mondani, hogy belekerültünk abba a korba, úgy értem, az már régen volt, hogy valamelyik korosztálybeli haverunk meghalt, de amikor a temetésről jöttünk gyalog, az egyik kereszteződésnél megálltunk, és valamelyikünk megszólalt, srácok lehet, ez az a pillanat, innentől lehet, hogy többször jövünk ide, mint esküvőre. Ezzel nem lehet megbarátkozni, de hozzá kell szoktatni az embert, hogy az élet véges.
Molnár György: Ameddig a közönséget ez érdekli, és jön, addig nekünk ezt csinálni kell és csinálni is fogjuk.
Két éve voltam az 55 éves Aréna-buliban. Remekül szólt, de nem értem, miért kell plusz billentyűs és gitáros? Sanya, Gödöllő
Hát azért mert a Rolling Stones-ban is van kettő, ilyen egyszerű. A másik, rengeteg olyan szám van, ami több szólamban van feljátszva a hangfelvételeken, és miután csak két kezem van, és Lacinak is, szükség van még kezekre, hogy ugyanazt vissza tudjuk adni.
Mikor lesz már kész az új lemezetek? Legalább két éve csak azt hallom, hogy készül. Attis, Budapest
Molnár György: A jó munkához idő kell.
Benkő László: Addig, amíg nem találjuk meg a valóságos, számunkra is elfogadott új anyagot, mert mindig vannak ötletek, de aztán az mindig át is alakítja az egész átgondolását és a dalokat. Itt már botladozni nem szabad. Általában azt hiszik, csak kirázzuk a nótákat a kisujjunkból. Nagyon sokszor át kell gondolni, hogy hitelesen álljunk a többihez viszonyítva.
Molnár György: Sokszor azt kell átgondolni, mit hagyjunk ki. Szerintem nincs is szükség új lemezre. Én a Rolling Stonestól is azt várom egy koncerten, hogy játssza el nekem a régi nagy dalokat. Az újakat egyébként is csak a megrögzött rajongók ismernék egy koncerten..
Köszönöm, hogy nektek köszönhetően Nazareth-koncert lesz a Budapest Arénában. Ezt hogy sikerült összehozni? Sándor, Székesfehérvár
Benkő László: Azt akartuk ezzel tudatosítani Magyarországon, hogy régen mi ezekkel a zenekarokkal, ezen a szinten ismert zenekarokkal játszottunk. Ennek megvolt a maga kultúrpolitikai oka. Sokat foglalkoztunk azzal, hogy bejöjjön a határon belülre az a rockzene, amit mi külföldön láttunk, és azok, akiktől tanultunk. Azt mondtuk, ha egyszer azokkal a zenekarokkal, akikkel akkoriban együtt voltunk és sokat tanultunk – illetve ők is felfedeztek általunk egy érdekes aspektust -, szóval, ha sikerül áttörni, megcsináljuk – és végre sikerült ez. Most sikerül megmutatni azt, amit akkor szerettünk volna.
Molnár György: Annak idején is nagyon érdeklődtek, mi a vasfüggönyön túli világban, ami ugye a mi világunk volt. Eric Clapton is úgy nézte akkoriban a gitáromat – ezért is jönnek szívesen Magyarországra, mert mi kíváncsiak voltunk, mi van a másik oldalon, és most ők is kíváncsiak arra, mi van itt.
Laci és Gyuri, nagyon büszke vagyok rátok, hogy a rákot felvállaltátok. Nagyon örültem, hogy csatát nyertetek, de kíváncsi lennék, hogyan birkóztok meg azzal a bizonyos félsz-szel, ami folyton ott motoszkál? Klári, Miskolc
Molnár György: Én amikor megtudtam, hogy rákos lettem, valahogy egyértelmű volt, hogy meg fogok gyógyulni, annak ellenére, hogy az édesapám rákban halt meg, többszörös áttét és műtétek után. Hogy félek-e hogy kiújul? Hát ha kiújul, próbálok úgy hozzáállni, mert ez nagyon fontos, ha van egy biztos tudat, hogy meggyógyulok, az 60%-os sikert hozhat, a másik 40-et bízzuk az orvosokra.
Benkő László: Én megszoktam, hogy alárendelem magam az orvos döntésének, tehát a segítségnek. Ha elkezdek hisztizni és játszani az eszem, elvonom a szakember figyelmét arról, ami miatt hozzá fordultam. Bennem van a kérdés, hogy az ember hogy tud ebből az állapotból, és lelkiállapotból kiszabadulni. Ehhez nagyon nagy fegyelem kell és fontos a szakmai tanácsok megfogadása. Nem megy könnyen, hiszen így vagy úgy, de közszereplő vagyok, és nekem viselkednem kell, mert ha én nem tartom magam a kórházban a folyosón, akkor a többi ember, aki összeomlott a hír hallatán, és esetleg szintén ilyen állapotba került, szintén összeomlik. Viselkedni kell és 24 órában hozni a formád. Ez a hozzáállás annak köszönhető, hogy az előttünk lévő generáció tagjai, akiket mi imádtunk, elmondtak olyan dolgokat, illetve a magaviseletükkel olyan példákat adtak, amiket eltanultam és hordom magammal – mindig beugrik egy-egy ilyen, az adott pillanathoz kapcsolódó történet.
Molnár György: Két típusú ember van. Az egyik, ha megtudja, hogy másnap meghal, elmegy eszik, iszik. A másik számba veszi, mit nem végzett el. Azaz célt talál az utolsó percig, hiszen az élet arra való, hogy célt találj és azokat megvalósítsd, nem arra, hogy eltékozold.
Mondjátok meg őszintén, mennyire merültök ki egy ilyen nagy koncert végére? Fiatalabb vagyok nálatok, de fél óránál tovább gereblyézni sem tudok. Fellépés előtt kaptok „csodainjekciót”? Gézabá, Sopron
Molnár György: Ez a csodainjekció, amit Gézabá ír és ilyen szeretettel írja rólunk. Az ott lévő emberek és gyerekek csillogó szemei.
Benkő László: Ez az életünk feltétele. Az, hogy megyünk a színpadra. És ezt általánosságból tudom. Ha megszűnik a színpad az előadók életében, összezuhannak.
Laci, megnyugodtál már? Olvastam, hogy nagyon kiakadtál, amikor a zsaruk rászálltak a fiad csehójára? Gyuri, Budaörs
Benkő László: Nem nyugodtam meg. Mindig az az érzésem, hogy az ilyen dolgokban az irigység, a féltékenység, vagy ilyesmi motiválja az elkövetőket olyasmire, amire ráadásul nem is szolgáltunk rá. Amikor ez az egész történt, itthon se voltunk. Angliában voltunk turnén. De ennyi.
Forrás: Blikk.hu
Fotó: Varga Imre
