Az olmec fejek
A mai Közép-Amerika területére, az ún. Mezoamerikába kb. 20-25.000 évvel ezelőtt érkeztek nagyobb számban különböző népek. A terület nagy volt, az emberek száma alacsony. Számtalan kis önálló kultúra kezdett kifejlődni ezen a területen. Az első, emlékeit ránk hagyó emberek az olmecek voltak, Krisztus előtt kb. 1500 évvel. A legrejtélyesebb emlékeik az olmec fejek, amelyekből nem maradt fenn több mint két tucat. Ezek a fejek több méter átmérőjűek, egy csecsemő és egy jaguár arcvonásait próbálják egyidejűleg ábrázolni és furcsa alakú sisakot viselnek. A máig megválaszolatlan kérdés ezekkel a fejekkel kapcsolatban – hasonlóan a dél-angliai Stonehenge-hez – az, hogy a fejek fellelhetőségétől több száz km-re van csak olyan kő, mint amiből kifaragták azokat.
Az olmecek után léteztek hosszabb-rövidebb ideig domináló kultúrák – Alban, Zapatec – de az igazán jelentős nép a maya volt. A maya tulajdonképpen egy gyűjtőnév, egy bizonyos korban élt, hasonló kultúrával rendelkező számos törzset foglal magában.
Időszak szerint megkülönböztetünk korai, klasszikus és poszt-klasszikus kort a maya történelemben, földrajzilag pedig 3 részre osztható a maya birodalom. Az északi majáknak a Yucatán-szigetekien volt a főhadiszállásuk. A középsőknek a mai Guatemala északi része, Belize és Dél-Mexikó jutott, míg a délieknek a mai Guatemala déli része és Honduras, illetve El Salvador déli csücske. A Yucatán nagy emlékhelyei Uxmal és Chichén Itzá, a középső részé Palenque, Bonampak – Mexikóban – és Tikal Guatemalában. A déli központ Copan volt, a mai Honduras észak-nyugati részén.
A klasszikus maya korszakkal egy időben fejlődött ki a teotihuacani kultúra is, több történész nevezi ezt az időszakot a korai maya kultúrának. Teotihuacan városa Mexikóvárostól észak-nyugatra található kb. 50 km-re. Teotihuacan városa a maga 200.000 lakosával hajdan a világ egyik legnagyobb települése volt. Ezek a kultúrák élték a maguk viszonylag önálló életét, mígnem egyik törzs megtámadta és leigázta a másikat. Vagy valami más okból adták fel jól bevált életformájukat, ezen a történészek ma is vitatkoznak. A lényeg, hogy időszámításunk szerint 600 és 1.000 között a kialakult maya központok nagy része elnéptelenedett.
A történelem következő fejezete az aztékoké, akik az 1400-as években lepték el a területet és ők voltak azok, akik annak idején találkoztak Cortes-zel és az ő „felfedező” csapatával. A kereskedelem és a mezőgazdaság a virágkorát élte, melynek először a Hernán Cortes által vezetett spanyol hódítás vetett véget 1519-ben. A spanyol hadjáratok során 12 millió indián halt meg.
Azt mondják, hogy a kapocs a maják és az aztékok között a toltecek voltak, akik az egykori maya városokat lakták a maják után és az aztékok virágkora előtt.
Az őshonos indiánok – aztékok – úgy tartották, hogy egy rég elment Istenük tért vissza Cortes személyében. Így egy részük Cortes mellé állt, egy másik csapat ellene. Cortes nagyszerűen keverte a lapokat és az „oszd meg és uralkodj” politikát a tökélyre fejlesztette.
A XVI. századtól egészen a XIX. század elejéig jöttek a spanyolok és terjeszkedtek, itták a tequilát és háborúztak. Az 1800-as évek elején kezdett feszülni a húr a több-generációs mexikói születésű itt lakók és a spanyol korona adószedői között.
1810-ben aztán egy lelkes pap – Miguel Hidalgo y Castillo – kirobbantotta a függetlenségi háborút, ami 11 éven keresztül tartott. Végül – rendkívüli véráldozatok árán – győzött a függetlenedni kívánó nemzet.
1846-1848-ban az USA háborút folytatott Mexikó ellen meg nem fizetett adósságai miatt. Vereségük következményeként a mexikóiak kénytelenek voltak lemondani a Rio Grandétól északra eső területről. 1876-
Időszak szerint megkülönböztetünk korai, klasszikus és poszt-klasszikus kort a maya történelemben, földrajzilag pedig 3 részre osztható a maya birodalom. Az északi mamáknak a Yucatán-szigeteken volt a főhadiszállásuk. A középsőknek a mai Guatemala északi része, Belize és Dél-Mexikó jutott, míg a délieknek a mai Guatemala déli része és Honduras, illetve El Salvador déli csücske. A Yucatán nagy emlékhelyei Uxmal és Chichén Itzá, a középső részé Palenque, Bonampak – Mexikóban – és Tikal Guatemalában. A déli központ Copan volt, a mai Honduras észak-nyugati részén.
A klasszikus maya korszakkal egy időben fejlődött ki a teotihuacani kultúra is, több történész nevezi ezt az időszakot a korai maya kultúrának. Teotihuacan városa Mexikóvárostól észak-nyugatra található kb. 50 km-re. Teotihuacán városa a maga 200.000 lakosával hajdan a világ egyik legnagyobb települése volt. Ezek a kultúrák élték a maguk viszonylag önálló életét, mígnem egyik törzs megtámadta és leigázta a másikat. Vagy valami más okból adták fel jól bevált életformájukat, ezen a történészek ma is vitatkoznak. A lényeg, hogy időszámításunk szerint 600 és 1.000 között a kialakult maya központok nagy része elnéptelenedett.
A történelem következő fejezete az aztékoké, akik az 1400-as években lepték el a területet és ők voltak azok, akik annak idején találkoztak Cortes-zel és az ő „felfedező” csapatával. A kereskedelem és a mezőgazdaság a virágkorát élte, melynek először a Hernán Cortes által vezetett spanyol hódítás vetett véget 1519-ben. A spanyol hadjáratok során 12 millió indián halt meg.
Azt mondják, hogy a kapocs a maják és az aztékok között a toltecek voltak, akik az egykori maya városokat lakták a maják után és az aztékok virágkora előtt.
Az őshonos indiánok – aztékok – úgy tartották, hogy egy rég elment Istenük tért vissza Cortes személyében. Így egy részük Cortes mellé állt, egy másik csapat ellene. Cortes nagyszerűen keverte a lapokat és az „oszd meg és uralkodj” politikát a tökélyre fejlesztette.
A XVI. századtól egészen a XIX. század elejéig jöttek a spanyolok és terjeszkedtek, itták a tequilát és háborúztak. Az 1800-as évek elején kezdett feszülni a húr a több-generációs mexikói születésű itt lakók és a spanyol korona adószedői között.
1810-ben aztán egy lelkes pap – Miguel Hidalgo y Castillo – kirobbantotta a függetlenségi háborút, ami 11 éven keresztül tartott. Végül – rendkívüli véráldozatok árán – győzött a függetlenedni kívánó nemzet.
1846-1848-ban az USA háborút folytatott Mexikó ellen meg nem fizetett adósságai miatt. Vereségük következményeként a mexikóiak kénytelenek voltak lemondani a Rio Grandétól északra eső területről. 1876-ban Porfirio Diaz diktátor került hatalomra, akit csak 1911-ben, a polgárháborúban sikerült eltávolítani. A lázadók vezére Emiliano Zapata volt.
1920-ban véget ért a háború, 1929-ben az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) került hatalomra. A párt majd hetven évig uralkodott, és csak a Chipas körzetében bekövetkezett nagy zavargások után, az 1996-os választásokon sikerült megbuktatni. Az USA-hoz hasonlóan elnöki rendszerre rendezkedett be az államapparátus, ám alig volt elnök, aki kiszolgálta volna a 4 évét. Volt olyan 22 éves időszak a múlt században, amikor 36 elnök is szóhoz jutott. Elnökök jöttek mentek, hol erőszakkal, hol békésen.
Mexikó története tele van korrupcióval, árulással és polgárháború-gyanús helyzetekkel. Többször viselt belháborút, mint külső ország ellenit.
Mexikóban mindenki politizál és gazdasága – mint csecsemő az anyatejtől – függ az USA-tól. Természeti kincsekben való bőségét elhalványítják az ország gazdasági gondjai. A csökkenő kivitel, a kőolaj árának hanyatlása és az ezzel összefüggő rendkívül magas államadósság mind az államot, mind a lakosság nagy részét egyre nagyobb szegénységbe taszította. A lakosság száma közel 100 millió (ebből 20 millióan élnek a fővárosban), a nagyfokú népességnövekedés sok mexikóit késztet arra, hogy faluról városba költözzön. A déli nagyvárosok azonban már nem képesek több lakost eltartani, így nyomorba süllyednek. Mindennek a következménye a nyomornegyedek kialakulása riasztó fokú bűnözéssel.
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Ajka Az Olmec fejek
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
