A világon minden az ok és okozat elve szerint működik. Minden teremtés okozat, amely mögött egy teremtő áll, akinek az akarata a teremtettben megvalósul.
Ahol teremtés van, ott teremtőnek is lenni kell, hiszen a törvény így szól: „Semmiből nem lesz semmi.Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. A történések az ok és okozat törvényén alapulnak.
Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett ismeretlen ok kifejeződése. Soha semmi nem történik ok nélkül.
Amit akarunk, azt természetesen meg tudjuk tenni, vagy éppen nem tudjuk megtenni, de nem tudjuk “akarni, amit akarunk”, ugyanis akarásunknak is van oka, amely a környezeti hatások, vélemények, tapasztalatok és körülmények következménye, melyek mindegyikének külön-külön megvan a maga oka.
E törvény alól nincs kivétel, és semmi nem történhet e törvény ellenében.Maga a törvény nem dönthet arról, hogy mit valósít meg és mit nem, csupán azt mondja ki: ha egy teremtő ekképpen cselekszik, akkor ez történik, ha azt teszi, akkor az történik. A törvény tehát hű szolgája a teremtőnek, és minden következmény mind minőségben, mind mennyiségben mindig pontosan megfelel az oknak.Ekképpen tehát nincsen véletlen sem, mert hiszen minden az ok és okozat törvényének engedelmeskedik.
Csak addig beszélünk véletlenről és szerencséről, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket.
Az ok-okozat törvénye létezik. Mindenki megtapasztalja, nap mint nap, hogy a tetteinek, sőt a szavainak, de még a gondolatainak is van következménye. Mindennek van oka, minden döntésünk valahová vezet. Oda, ahová egy másik döntés nem vezetne, vagy nem ezen az úton vezetne. Több döntéssel is eljuthatunk ugyanoda, de a közben megtett út is számít. Igaz az is, hogy annál jobb döntéseket hozunk, minél jobban ismerjük magunkat.
A karmát sok esetben az emberek büntetésnek élik meg, úgy gondolják, hogy belekényszeríti őket bizonyos helyzetekbe. Ha megértjük az ok-okozat működését, és őszintén megvizsgálunk helyzeteket, akkor bizony-bizony rádöbbenünk, hogy azt a körülményt, amiben vagyunk, mi hoztuk létre, saját cselekedetünkkel. A karma azért nélkülözhetetlen velejárója az életnek, hogy tanuljunk meg különbséget tenni jó és rossz között, tapasztaljunk meg érzéseket, tanuljuk meg értékelni a jó dolgokat és ne természetesnek vegyük.
Az életünkben felmerülő gondok végleges megoldására a probléma összefüggésének, megértésére, és érzelmi felismerésekre van szükségünk. Nem egyszerű az önszembesülés, egyszerűbb a másik embert hibáztatni, tőle várni, hogy változzon, alakuljon olyanná, amilyet mi elképzeltünk, ne tegyen velünk rossz dolgokat, ne beszéljen velünk csúnyán, vagy ne bántson bennünket szóval vagy tettlegesen.
Minden egyes viselkedéseddel valamilyen érzést váltasz ki a másik emberből. Az általa megélt érzést, valamikor neked is meg kell tapasztalnod, hogy átérezd, a másik ember hogyan érezte magát a viselkedésed által.
Ha negatívan viselkedsz, csak negatívan fognak viselkedni veled.
Ha pozitívan viselkedsz, pozitívan fognak viselkedni veled.
Miért van így?
Mert az érzés megtapasztalása nélkül nem tudod átérezni, a másik ember hogyan is érezte magát akkor. Tanulj meg, együtt érző lenni, felelősséget vállalni a tetteidért.
Tanulj meg, együtt érző lenni, felelősséget vállalni a tetteidért.
Ez egy körforgás, és addig megy körbe – körbe, amíg nem ismered fel, nem érzed át, te is megbántottál egy másik embert, és az neki akkor neki mennyire fájt.
A körülötted lévő emberek öntudatlan viselkedésükkel, folyamatosan emlékeztetnek a saját korábbi viselkedéseidre.
Neked mennyire fáj, amikor megbántanak?Ugye nagyon.
A másik embernek pont annyira fájt, amikor megbántottad, mint neked.
Mit kell tenned másik ember hibáztatása helyett?
Tedd fel a következő kérdést:
Tettem én ilyet, viselkedtem én így?
Mire akar megtanítani az élet?
Meglátjuk-e, hogy mi hogyan viselkedünk, viselkedtünk másokkal.
Felismerjük-e a párhuzamot, ahogyan velünk viselkednek emberek, valamikor mi is viselkedtünk így másokkal.
A valódi felismerés mindig érzéssel párosul.
A bennem keletkezett rossz érzések alapján össze tudom-e kapcsolni, hogy ő akkor milyen rosszul érezhette magát.
A felismeréskor a hangsúly van, viszont a tudatnak kell a kapaszkodó, értse az összefüggéseket.Az összefüggések megértése kevés, kell, hogy párosuljon a felismerés érzésével, tudatosuljon bennünk, hogy soha többet nem szeretnénk ugyanazt a dolgot megtenni másokkal, mert nekünk is fáj, és attól az embertől, akit megbántottunk merjünk bocsánatot kérni.
Ha nincs meg a valódi átérzés, ennek a legnagyobb jele, hogy megmagyarázza a körülményt, a saját sérelmei kerülnek előtérbe ismét.Amikor meg van az érzés is, minden egyértelmű válik, kiegyenlítődik a karma.
Forrás: Arany gondolatok
